2009. augusztus 6., csütörtök

A jog ahogy van

Van egy latin mondás: "Dolo pugnandum est, dum quis par non est amis." Magyarul valahogy úgy hangzik, hogy csellel kell harcolnia annak, akinek a fegyvere gyengébb. Hát, így vagyok én a joggal. Tapasztalt, felnőtt emberként, több egyetemi diplomával a zsebemben és államvizsga előtt álló joghallgatóként már eleget tudok az életről ahhoz, hogy jól értsem, ami a jog örvén a világban történik. De még hiányzik belőlem az a "kincstári" elkötelezettség, ami minden tanult kollégát át kell, hogy járjon, különben megtagadná esküjét. Amivel nem azt mondom, hogy ne lenne bennem elkötelezettség a jog, a jogszerűség iránt. Szó sincs róla! Sőt! Belőlem az értelmetlen és embertelen jogi kötelmekkel szembeni tolerancia hiányzik. De az teljesen. Éppen ezért időnként fejjel megyek a falnak, hibázok és tévedek is. Esendő ember vagyok.

Abban hiszek, hogy a jognak az embert kell szolgálnia. Nem lehet öncélú, nem lehet egy szakma szűk és belterjes világának privilégiuma. A jog akkor jó, ha választ tud adni az ember létének napi kihívásaira. A mai jog nem ilyen. Megkövesedett, merev és életszerűtlen. Nem tud választ adni arra a kérdésre például, mit kezdjen az ember az új technológiák kiváltotta helyzetekkel. Nem ad támpontokat ahhoz a kérdéshez, hogy mit szabad a virtuális világban és mit nem. Mit jelent a bitek és bájtok formájában létező adatok szabad áramlása a mindennapi kapcsolatokban. Ismerjük az un. négy szabadságot az Európai Unióban, de nem tudjuk lefordítani ezt az információs világra. Pedig jelenleg nincs fontosabb, mint ez. Ez meggyőződésem. Ma a gyerekek előbb tanulják meg a betűket a computer billetyűzetén mint az iskolában a szó-kép-elemző módszerrel az abc-t. Előbb tudnak érintős képernyővel "körberöpülni" a világon, mint összefüggő szöveget olvasni. Olyan világban élünk, amelyben egzisztenciánk múlhat azon, hogy tudjuk: melyik ország joga szerint kell megítélni azt a cselekményt, amelyet Lappföldön követtek el, ám Grönlandon hat. Lásd. egy közép-európai kis országban pusztításra mozgosító közléseket az USA szabad szerverein! Mit jelent a szabadság itt és ott? Lehet-e kettős mércével mérni a globális világban az emberi jogokat? Mit ér egy jog a virtuális világban, ha nem lehet betartatni? Nézzük csak a szerzői jogokat a neten. Az ellentéteket a torrentek, a megegyezésre képtelen hollywood-i jogtulajdonosok, valamint az internet eredeti szabadságát a hagyományos világ termékein és szolgáltatásain is számon kérő fogyasztók között.

Ezeket a kérdéseket is jelenti az ezerszer elátkozott globalizáció. Ebben a világban kell tudnunk eligazodni, akár értjük a világ teljességének a nyelvét, akár nem. Szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Hiszem, hogy ez felelősségünk is. Ha száz nyelven "beszélő" mobiltelefont adunk a gyerekeink, a fiatalok kezébe, meg kell tanítanunk őket azok etikájára is. És a jogára! Ezer évekig megvolt az emberiség a tudással, amit kőtáblára véstek egykor: Ne ölj! Ne tedd ezt, ne tedd azt!... stb. De Mózes azt nem hagyhatta ránk, hogy mit ne tegyünk az internettel, a csúcstechnológiák eszközeivel és önmagunkkal ebben a világban. Ahogy nem sok kapaszkodót adhat annak a lánynak sem, aki egy csepeli plazában adta oda magát a fiúnak, akit szeretett, és az élményt már két órával ezután élvezhették milliók. Lappföldtől Grönlandig, sőt. Akár a Mars űrszondán is. Csoda, hogy a Twitter sms falán nem jelentette be az ifjú elkövető. Mert elkövető, ha ő ezt nem is sejti. Jogot sértett, amikor megosztotta a testi örömét a többi emberrel. Ilyen világban élünk. Nem tudhatjuk, mikor mi a helyes, mikor mit tegyünk vagy ne tegyünk.

Segítenünk kell egymásnak. A jogot tanult embereknek pedig - biztos vagyok benne! - kötelességük ez. Még akkor is, ha egymagunkban gyengék vagyunk ahhoz, hogy legyőzzük a multinanacionális kapitalista érdeket vagy akár csak a valamilyen mértékben mindannyiunkban ott csírázó emberi korlátoltságot. "Cselre" van hát szükség. Jogot mi nem írhatunk, de megismerhetjük azt, megérthetjük, gondolkodhatunk rajta és tanácsolhatunk. A jog egyébként is azáltal fejlődik, hogy a gyakorlat felvetette helyzeteket értékeljük és következtetéseket vonunk le belőlük. Ennek a blognak éppen ez a célja.

Jogtörő

4 megjegyzés:

  1. üdv.,

    ha nem gond, akkor írtam egy posztot a blogról. :) én is jogi témájú blogot írok. sok sikert, és sok látogatót kívánok.

    http://jogiq.com/2009/08/06/jogtoro-uj-blog/

    VálaszTörlés
  2. Kedves Imre!
    Köszönöm szépen.:) Megnéztem az oldaladat, nagyon tetszik. Gratulálok hozzá! Föl fogok iratkozni hozzád és atwittern is bejelöllek délután, amint kis lélegzethez jutok.:)

    Üdv.,
    Jogtörő:)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Jogtörő!
    Kérlek, használj bekezdéseket! így nem tudom elolvasni!

    VálaszTörlés
  4. Kedves Marianna!
    Igazad van, jobban fogom tagolni. Mindjárt módosítok ezen is.:)

    Üdv.,
    Jogtörő

    VálaszTörlés