Joghatóság, hatáskör, illetékesség

A joghatóság kérdésének különösen akkor van jelentősége, ha a felek egyike vagy másika nem abban az országban él/működik, ahol a jogvita keletkezett. Ha például Magyarország területén egy másik országból érkezett személlyel vagy gazdasági társasággal szemben merül fel kifogás, adódik a kérdés: hol pereskedjenek a felek? Magyarországon? A saját országukban? Esetleg egy harmadik országban? Mind a három lehetséges.

A joghatóság alapjában véve a peres ügyek elosztásának rendje az egyes államok között. Ezt a rendet általában nemzetközi szerződések szabályozzák. A joghatóság tehát arra a kérdésre ad választ: hol tárgyalják majd az ügyet, mely országban?

Egy ország jogi rendszerében különböző szinten eljáró bíróságok biztosítják a jogorvoslatot. Magyarországon vannak helyi- és megyei bíróságok, az Ítélőtáblák és a Legfelsőbb Bíróság.

A Polgári Perrendtartás (Pp.)23. §-a tételesen felsorolja, milyen ügyek tartoznak a megyei bíróságok hatáskörébe. Ilyenek a többi között a közigazgatási perek, a személyhez fűződő jogok megsértése miatt indult perek, az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek, a tisztességtelen szerződési feltételekkel összefüggő perek, valamint a legfontosabb cégperek. A felsorolás pontos, érthető a törvényben. Látszólag egyszerű megítélni a hatáskör kérdését.

A Pp. 23. §-a úgy szól: amely ügyek nem sorolhatóak a megyei bíróságok hatáskörébe, azokat biztosan a helyi bíróságok tárgyalják. De mégsem ilyen egyértelmű ez. Vegyük azt a példát, ha eladtunk valakinek valamit hat millió forintért, utóbb azonban jogvitánk támad az ügylettel kapcsolatban. A Pp. 23 § a) pontja szerint azon vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke meghaladja az öt millió forintot, a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak. De mi van, ha időközben bebizonyosodik: ez az érték csak 4,9 millió forint vagy még annyi sem? Akkor per közben másik bírósághoz kerül az ügy tárgyalása? Bármilyen hihetetlen, de van, amikor igen! A hatáskör kérdése akár a per kimenetélét is eldöntheti, ha a peres felek azt jól használják fel pertaktikai szempontból. Határozottan esélyesebbek vagyunk saját országunkban a pernyertességre egy másik országból származó féllel szemben, mint amennyire azok lennénk az ő hazájában.

Összességében tehát: a hatáskör jelentősen függ a per jellegétől, illetve a pertárgyértéktől. A hatáskör kérdése arra ad választ, milyen szintű bíróságon tárgyalják az ügyet.

Egészen más az illetékesség kérdése. Ha már tudjuk, hogy milyen szintű bíróságra tartozik az ügyünk, el kell dönteni, hogy az a bíróság területileg hol található.

Korábban idéztem itt az Európai Bíróság két hónappal ezelőtti ítéletét arról, hogy vajon hol kell tárgyalni annak a nyíregyházi férfinak az ügyét, akit az egyik budapesti székhelyű mobilszolgáltató perelt be valami miatt. A felperes a keresetlevelét az ő székhelye szerinti bíróságra nyújtotta be, amely itt van Budapesten. Ez a felperesnek így kényelmes volt. Jól ismerte a körülményeket, a bírókat. S a párhuzamosan vitt hasonló pereket is sokkal kisebb költséggel tudta így bonyolítani. Az alperesnek azonban minden egyes tárgyalásra Budapestre kellett utaznia. Ez elviselhetetlen költséget okozott volna számára, ezért a pert már I. fokon elveszítette. És nem csak a személyes megjelenésről van itt szó. Ha az ügyfél a bíróságnak valamilyen beadványt akár csak postán akar eljuttatni, 600 forintba kerül az ajánlott-tértivevény postai díja! Gondoljuk ezt tovább olyan élethelyzetben, amikor a napi kenyérre sem elegendő valakinek a pénze! Ilyenkor az embernek esélye sincs arra, hogy éljen jogaival vagy egyszerűen megvédje az érdekeit a felperessel szemben. A konkrét ügyben az Európai Bíróság úgy döntött, hogy a bírósági illetékesség okán nem lehet hátrányos helyzetbe hozni egyetlen peres felet sem. A bíróság köteles hivatalból áttenni az ügyet olyan illetékes bíróságra, amelyen egyik félnek sem kell elviselhetetlen anyagi terhet elszenvednie a perviteltől.

Az illetékesség általános szabálya szerint az a bíróság illetékes, amely területén az alperes lakik, illetve ha jogi személyiségű társaságról van szó, ahol a székhelye található. Feltéve, hogy az adott perre más bíróság kizárólagos illetékessége nincs megállapítva. Itt a hangsúly a kizárólagoson van. Nagyon egyszerű lenne ez, és jól működne, ha alkalomadtán nem ügyeskednének az illetékességgel is a peres felek.

Az Ítélőtáblára és/vagy a Legfelsőbb Bíróságra, főszabály szerint, a fellebbezések révén kerül egy ügy.

Akármilyen logikusnak is tűnnek a részletszabályok, nem könnyű kiigazodni a joghatóság, a hatáskör és az illetékesség szabályai között. Az állampolgároknak nem is kell. A polgári jog szabályai szerint bárki, bármelyik bíróságon benyújthatja írásban vagy jegyzőkönyvebe mondhatja szóban a keresetlevelét akkor is, ha az nem a hatáskörrel, illetve illetékességgel bíró bíróság az adott ügyben. A bíróság hivatalból átteszi majd az ügyet a hatáskörrel bíró és illetékes bíróságra. Ez arra az esetre érvényes szabály, ha nem jogi képviselő jár el az ügyfél nevében.

A bíróságnak és az ügyvédeknek természetesen pontosan ismerniük kell a joghatóság, a hatáskör és az illetékesség szabályait.

Jogtörő