Banki ajánlattétel megszegése

Sajnos nem egyedi eset, amiről shelmedrin ír az előző post kommentjében. Ha nem is domain regisztrációról van szó, de a kiszolgáltatottság ugyanúgy jellemző ebben az esetben is, mint az erős bankkal szemben álló kisvállalkozó esetén. Anélkül, hogy jogi tanácsot adnék bárkinek is, hiszen még nem vagyok jogász, csak gyakorlott banki ügyfél, azt mondanám, hogy nem kellene annyiban hagyni az ügyet. Az ugyanis nem a bank belső ügye, hogy egy bevezett és ismertté tett banki terméket végül is csak időnként vagy pedig folyamatosan biztosít az ügyfelei számára. Ha pedig azt a bankszámlakötés bonusaként hírdeti, akkor bizony az ajánlattétel a bank részéről, ezért köteles annak megfelelni, vagy pedig a nem teljesülés miatt keletkező kárt megtéríteni. De persze ez egy lassú folyamat, jó idegek kellene hozzá és türelem. Mindenekelőtt azonban mielőbb megtalálni azt a bankot, amelyik vállal ilyen szolgáltatást. Ha az ennél a banknál igénybe vett szolgáltatásnak a költsége meghaladja az eredeti banki ajánlatban közölt szolgáltatás költségét, akkor a különbséget követelheted majd a nem teljesítő banktól.

Shelmedrin azt kérdezi, mit tegyen ebben a helyzetben. Ha már ügyvéd lennék, most azt mondanám, hogy keresse meg a legjobb alternatív megoldást és felejtse el ezt a bankot. Túl hosszadalmas, idegörlő és drága a jogi elégtétel ebben az ügyben. Ugyanakkor azt is mondnám, hogy egy bejelentést a PSZÁF-nek megér az ügy. Illetékmentes és az a cél mindenképpen elérhető, hogy felfigyeljenek a jelenségre. Mert szerintem jelenségről van szó. Ha mindig, minden banki ügyfél eltekint a jogorvoslattól a bankokkal szemben, akor valóban úgy működhetnek, ahogy ők akarnak. Nem jogi kérdés, de az a véleményem, hogy a gazdaságunk jórészt azért is tart ott, ahol, mert a bankok uralma egyszerűen nem engedi., hogy a gazdaságba elegendő forrás áramoljon. S ezt nem lehet azzal elintézni, hogy a magyarországi kis- és középválllakozások nem eléggé alkalmasak a kereskedelmi banki kölcsön ügyeletek befogadására. Ez egyszerűen nem igaz. Ma is alkalmasak rá és korábban is azok voltak. Ha reális, mind a két fél számára elfogadható és kölcsönösen előnyös feltételekkel jön létre az ügylet. Én még emlékszem arra az időszakra (úgy 1992-95 között), amikor 42 %, azaz negyvenkettő százalék volt egy egyszerű kereskedelmi banki kölcsön ügylet éves kamata, I. osztályú adós esetén! És akkor is voltak ügyletek, habár csak kevesen maradtak talpon. Ekkora kamatot ugyanis legfeljebb csak a három "alapüzletből" lehetett éve szinten kitermelni: kábítószer, fegyver- és lánykereskedelem. Be is dőltek a cégek sorban, és tarolt a bankvilág az azonnali opciós jelzálogszerződésekkel, árverésekkel stb. Az állam pedig konszolidált. És mint mindig, leírta a veszteségeket adóbevételből, egyebekből. A bankok akkor is azt kommunikálták, örülhet a vállalkozó, hogy egyáltalán felmerülhet számára a banki kölcsön lehetősége. Csak az nem mindegy, milyen áron és milyen körülmények között. Tudom, ez nem szorosan vett jogi kérdés, hanem kemény gazdaságpolitika. Igen. De a jognak az is feladata, hogy szolgálja a társadalmat a megoldásaival. Ma nagyobb jogbiztonság közepette működhet a gazdaság, mint eddig bármikor. Mégis történhetnek anomáliák. De a rendszer képes orvosolni a hibákat. Akkor is ha "csak" egy banki ajánlattételi ígéret megszegéséről van szó.

Az igaz, hogy nem feltétlenül kell vállalatot alapítani, mint shelmedrin és társa teszi, de szerintem legalább ilyen érvényesen igaz, hogy nem kell feltétlenül banki tevékenységet folytatni egy országban, ahol - micsoda meglepetés! - szolgáltatásokra is igényt tartanak a bankoktól. Ráadásul az ügyletnek kockázata is van! Hát, van. Az életnek is van kockázata, mégis éljük.:)

Valóban érdekes lehet, hogyan látjátok ezt az ügyet.

Jogtörő

A 'bankbudapest.hu" domain

Nem egyedi eset, amikor a döntésre hivatott hatóság nem jogi szempontok szerint mérlegel, ugyanakkor utóbb megpróbálja a döntését jogi érveléssell alátámasztani. Ez általában nem sikerül. Ebben az esetben sem: http://www.jogiforum.hu/hirek/21360 Az Internet Szolgáltatók Tanácsa hivatott arra, hogy a domain név-igényléssel szemben benyújtott panasz esetén döntsön: bejegyezhető-e a domain név a kérelmező nevére vagy sem. Ez év áprilisban egy igénylő igénnyel fordult a Testülethez a 'bankbudapest.hu' domain név bejegyzése érdekében. A szabályok szerint két héten belül panasszal lehet élni a kérelemmel szemben. Ha ez alatt az idő alatt nem érkezik panasz, bejegyzik a kérelmező nevére az igényelt domain nevet. Ez esetben nem tették, mert a Budapest Bank megpanaszolta az igénybejelentést. Azzal érvelt, hogy a fordított szórend esetén is rá, az ő szolgáltatására asszociálnak a fogyasztók. Ezért a megigényelt domain név a Budapest Bank védjegyével való összetéveszthetőség okán sérti annak cégnévhez és közismert, jóhírű védjegyéhez fűződő jogait. Ha ezt komolyan vennénk, akkor gyakorlatilag semmilyen összetételben nem szabadna használni a 'bank' szót, mert az, leginkább persze pénzügyi szolgáltatások révén, számtalan cég nevében - így védjegyében is! - szerepel. Az adatbankról, az őssejtbankról, a spermabankról stb. nem is beszélve. Más a helyzet a 'budapest' szóval. Ez un. védett név, amelynek használhatóságát a Fővárosi Önkormányzat külön rendeletben szabályozza. Ugyanakkor ez a szabályozás sem lehet parttalan. Érdekes módon, a Budapest védjegy jogtulajdonosa nem nyújtott be panaszt a 'bankbudapest' domain név igénnyel szemben.

A háttér információkból tudható, hogy a bankbudapest.hu domain alatt olyan banki keresőszolggáltatást kívántak működtetni, ami érintette volna a Budapest Bank bankpiaci szolgáltatásait is, minthogy azok is szerepeltek volna a kereső adatbázisában. Ez még előnyös is lehetett volna a Budapest Bank számára, valami miatt azonban még ezt is elutasította, csak ne kerüljön ki a virtuális térbe ilyen fordított szóösszetételben sem a bank neve. Nagyon érdekes hozzáállás. Valójában nem szól logikus érv amellett, miért csak ez a bank viselhesse ezeket a szavakat a nevében. Ahogy nyilvánvalóan nem feltétlenül lett volna szükséges éppen a 'budapest" szóval közös szóösszetételben szerepelnie e banki jellegű kereső-adatbázis nevének sem. Mintha inkább valamifajta erőpróba lenne ez a nagy bank és a kis vállalkozás között. Mivel érzékelhetően egyik félnek sincsenek jogilag is minden kétséget kizáró, a védettségre, illetőleg használatra alapot adó érvei, valójában a szabad verseny elveinek kellett volna érvényesülniük a döntésben. Ha egyértelműen egyéni jogot nem sért az igény, akkor a Versenytörvény http://www.jogiforum.hu/torvenytar/tv/1996/LVII értelmében meg kellett volna kapnia az igénylőnek az igényelt domain nevet. Ehelyett az ugyan hatósági jogkörrel felruházott, azonban sokkal kisebb legitimitással bíró testület, az Internet Szolgáltatók Tanácsa vindikálta magának a jogot arra, hogy két piaci szereplő üzleti érdekeit mérlegelje, s valamelyik mellett a voksát letegye. Ez pedig, véleményem szerint, egyértelműen sérti az Európai Uniónak a verseny szabadságára vonatkozó alapelvét, illetve az ezt formába öntő Irányelvet.

A jogszabály értelmében igénylő kérheti bírósági úton az Internet Szolgáltatók Tanácsa határozatának felülvizsgálatát, de ez lassú folyamat. Meglehet, az adott pillanatban adódó üzleti lehetőség elillan, s időközben érdekmúlás következik be. Ezért az Internet Szolgáltatók Tanácsának egy-egy kevésbé végig gondolt szerepvállalása komoly üzleti kárt is okozhat a piac szereplőinek.

Jogtörő

A könyv, a lapok és a média

Mindenekelőtt ígérem, ezentúl rövidebb bejegyzéseket írok. Meg fogom találni a módját annak, hogy a hosszabb, elemző írásokat másként osszam majd meg a blog olvasóival.

Shelmedrin azt írja a Twitter vs. kőnyomatos című bejegyzésremre, hogy számára a könyv csak is nyomtatott, szagos termék lehet. Nos, én egyet is értek vele ebben meg nem is. Szeretem a könyv illatát (az újságét is), szeretem megfogdosni és birtokolni a dolgozószobámban a könyvespolcomon, de azt nem hinném, hogy semmilyen más szöveg nem érdemelheti ki a könyv megnevezést, csak az, amit kinyomtattak. Daniel Steel is nyomtatásban jelenik meg, s könyvnek nevezzük a formátumot, amiben elénk bocsátják, mégsem vethető össze az Encyclopædia Britannica-val. Amit mellesleg elsők között készítettek el elektronikus formában is! Mitől lennének értékesebbek a kinyomtatott kötetek, mint az a tartalom, amit letölthetünk a weboldalukról? Hiszen tartalmában a kettő teljesen azonos.:) A nyomtatás tehát - szerintem - nem garancia semmire. A tartalom, az igen. Ha shelmedrin logikájánál maradunk, akkor vagy a könyv szó tartalmi jelentését kellene bővítenünk vagy pedig a köny mélységű tartalom elektronikus megjenésére új szót alkotnunk. Valami miatt eddig egyik sem történt meg. Nem lehet, hogy azért, mert az e-book pontosan kifejezi azt a tartalmat, amit most jelölünk vele? Az Index is betüket, szavakat, mondatokat használ, amikor összefüggő szöveget publikál az oldalán, mégsem nevezzük könyvnek. Az Index az, ami. Egy on-line újság, a melynek a nyelv az eszköze, nem a célja. Valamikor az utazás postakocsival történt, ma szuperszónikus repülőgéppel, mégsem alkottunk új szót a modern technika nyújtotta 'utazás' tartalomra. A világ változik, fejlődik, s vele az ember nyelve is. Van, amikor maguk a szavak változnak, van amikor csak a jelentésük alakul át.

A média tartalma, az egészen más kérdés. Habár én ebben sem vagyok valami idealista. Ahogy a kiváló szerző a Mert övék a hatalom című könyvében leírja az amerikai média kialakulását a rádiótól a televizió szinte egyeduralmáig, az minden csak nem küldetés-eposz. Nem is feltétlenül a pénz átka miatt. Egyszerűen nem lett volna média a ma ismert és hatékony formában, ha a pénzemberek nem látják meg benne az üzletet és nem fektetnek be a fejlesztésébe. Akkor pedig kár lenne utópisztikus álmokat dédelgetni vele kapcsolatban. Szerintem elég az a realitás is, hogy egyik-másik médium már a megjelenésével képes befolyásolni a történelem menetét. És igen, az emberek életét! Gondoljunk csak Churcill egyik híres rádióbeszédére a vérről, a verejtékről és a könnyekről. Vajon ugyanilyen hatásos lett volna, ha ezt a híres Times oldalain közli az ország népével? Hány emberhez jutott volna el az üzenet, az elszántság, az erő és igen, az emberi karizma, ami Churchill-t jellemezte? Szóval én óvnék a média túlzott déminizálásától, mert szerintem amennyi rosszat vitt az emberek életébe, talán ugyannyi áldást is hozott. Elismerem, nem biztos, hogy az egyenleg legalább zéró. Az viszont tény, hogy semmi nem kényszeríti az embereket a média-fogyasztásra, mégis előszeretettel teszik. Szabad emberek, szabad döntése, hogy a távirányítón megnyomnak-e egy gombot vagy sem. Én személy szerint jobban hiszek a felnőtt emberek döntésképességében, mint a korlátokban, az eltitkolásokban, a felnőtt-nevelés hatékonyságában. Egy egész rendszer bukott meg nem régen mindezek hatástalansága miatt.

Rövidebb postot ígértem, most itt befejezem, de szívesen érvelnék tovább a témában.

Jogtörő