Mit tegyen az ember, ha nem tud vagy nem akar jogi képviselőt (ügyvédet) megfizetni, de olyan ügye van, ami sajnos csak bíróságon rendezhető? Első körben nem azt ajánlanám, hogy írjon egyedül keresetlevelet, mert arra - bármilyen szomorú - frissen végzett jogászok sem feltétlenül képesek.
A polgári eljárásjog "bibliája", a Polgári Perrendtartás (Pp.) lehetővé teszi, hogy ne írásban, hanem akár szóban, jegyzőkönyvbe mondva indítson valaki valamilyen ügyben pert a bíróságon. Ebben az esetben félfogadási időben fel kell keresni a bíróságot és ott kérni, hogy szóban adhassa elő keresetét. A bíróság erre felhatalmazott alkalmazottja lejegyzi a szóban előadottakat, az így keletkezett dokumentumot az ügyfél aláírja, s lehet, hogy elindul a bírósági per. Ha mégsem, az nem a szóbeliséggel függ össze.
Ha a keresetlevél olyan hibában szenved, amely miatt a bíróság nem képes az idézést kibocsátani, ezért nem kezdődhet meg a peres eljárás, akkor vagy hiánypótlásra szólítja fel az ügyfelet vagy pedig idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet.
A Pp. 130.§-a hosszan sorolja azokat az okokat, amelyek alapot adnak a bíróságnak a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására. Ezek között szerepelnek olyan okok is, amelyek csak abban az esetben adnak alapot erre, ha nem jogi képviselővel jár el az ügyben az ügyfél. Vagyis saját maga gondoskodik ügye viteléről. Ugyanebben a szakaszban ugyanis úgy rendelkezik a jogszabály, hogy a bíróság azonnal elutasítja a keresetlevelet, ha azt jogi képviselő nyújtja be hiányosan vagy hibásan. Elvárja ugyanis a törvény, hogy a jogvégzett emberek, főként a bírósági pervitelre egyedüliként jogosultak, vagyis az ügyvédek, valóban jól képzett szakemberek legyenek. A munkájukat kifogástalanul végezzék. Felfoghatjuk ezt egyfajta "MEO-nak" is az ügyvédi munkát illetően.
Nem jelenti ez azonban mégsem azt, hogy feltétlenül az ügyvéd hibázik, amikor a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet. Nem egyszer előfordul a napi gyakorlatban, hogy az ügyfél akkor is ragaszkodik a benyújtáshoz, amikor nem tudja megadni az Alperes fellelhetőségét, vagyis lakcímét, így a bíróság nem képes idézni őt a tárgyalásra. Vagy éppen hogy pontos adatokat szolgáltat, de Alperes ott már nem található meg, új lakcímet pedig nem hagyott hátra. A polgári bíróságnak nem dolga keresni az Alperest. Erről a felperesnek kell gondoskodnia. Ugyanakkor a Pp. más lehetőségeket is nyújt a peres eljárásról való értesítésre. Például a hirdetményi idézést.
Egy biztos: ha az ügyfél személyesen kezdeményezi a perindítást a bíróságon, akár szóban, akár írásban, vagyis nem képviselő útján jár el, a bíróság valamivel enyhébb eljárási szabályokat alkalmaz az egész peres eljárásban. Legalábbis átmenetileg nagyobb így a peres fél mozgástere a per során. Nem várható el ugyanis, hogy a nem jogvégzett ügyfél ismerjen minden részletet az eljárási jogból vagy éppen az anyagi jogból. Ugyanakkor pedig nem sérülhet az állampolgár ahhoz fűződő alkotmányos joga, hogy ügyét a független bíróság elé tárja, s az ott pártatlan elbírálásban részesüljön. Nem fordulhat elő, hogy valaki azért ne élhessen jogorvoslattal valamilyen ügyében, mert nincs pénze jogi képviseletre. Jól van kitalálva az eljárásjogi rendszer, többféle biztosítékot nyújt az ügyfél számára a bírósági eljárás során.
Ezekkel a jogokkal ugyanakkor vissza is lehet élni. A polgári jog ismeri a joggal való visszaélés fogalmát, amit a bíróság - ha az bizonyítható - alaposan megtorol. Nem érdemes tehát ezekkel ügyeskedni, mert az a bíróságon többnyire hamar lelepleződik. Persze, hogy hol a határ a pervitelben a joggal való visszaélés és az ügyes (kreatív) jogalkalmazás között, az egészen más kérdés. A gyakorlat azt mutatja, meglehetősen tág ez a határ. Az igazságszolgáltatás előtti képviseletre egyedüliként jogosult jogi szakembereknek, vagyis az ügyvédeknek éppen az a dolguk, hogy teljes szaktudásukat latba vetve, ezt jól eltalálják. Maguk között egyébként ezt pertaktikának is szokták nevezni.
Jogtörő
2010. június 26., szombat
A jog mint rendszer
Ha egy jogi ügybe keveredünk, mindjárt az elején ott a "banánhéj", amelyen elcsúszhatunk: ha jogi szempontból nézve nem megfelelően ítéljük meg a helyzetet. Természetesen csak abban az esetben, ha nem jogi képviselő (ügyvéd) által járunk el, hanem saját magunk vesszük kezünkbe az ügyet. Ha valóban a bíróságra van szükség az ügy eldöntéséhez, akkor ezt semmiképpen nem ajánlanám jogi képviselő nélkül tenni.
A jog maga egy rendszer. Az én felfogásom szerint egy óriási puzzle, ahol minden egyes darabnak helye van, de csak egyetlen helye. Így lehet egész a kép. Az európai jogrendszerek alapja többnyire a római jog. A Harvard Egyetem Római jog című tantárgyának (angol nyelvű)tankönyvében 12 ezer szócikket jelez a szoftver. Ez 12 ezer puzzle darabot jelent. És a római jog még nem ismerte például a szerzői jogot, az iparjogvédelmet, a versenyjogot a maga részletszabályaival. Vagy a mai koréhoz mérve egészen leegyszerűsítve fogta fel a büntető jogot. Hogy csak néhány példát említsek abból a rendszerből, ami még csak az alapja a jelenlegi jogrendünknek.
Érteni kell tehát ezt a rendszert, el kell tudni igazodni benne és nagyon sok apró kis szabályt kell ismerni ahhoz, hogy az adott ügyben el tudjuk dönteni: mi is a teendő. Ha már biztosnak tűnik, hogy a független bíróság döntésére van szükség az ügyünkben, akkor azt kell tudni: hogyan, hova "jelentsük", hogy jogorvoslatot kérünk valamilyen problémánkra. A jog ezt úgy mondja: keresettel fordulunk a bírósághoz. Keresetlevélben fogalmazzuk meg az ügyünket, és pontosan "kérdezünk", illetve kérünk a bíróságtól. A polgári bíróság eljárása a jogszabályok előírása szerint kérelemhez kötött. A bíróság arra a "kérdésre válaszolhat", vagyis abban a kérdésben dönthet, amelyet hozzá intéztek. Másra nem! Tehát egyértelműen kérnünk kell a bíróságtól, hogy milyen kérdésben döntsön. Amit nem kérünk, abban nem fog dönteni akkor sem, ha a bíróság látja, hogy akár helye lehetne bírói döntésnek ebben vagy abban a kérdésben is.
Egy példa. Felek egyike olyan követeléssel szemben (is) védekezik a bíróságon, amely követelés valójában már elévült. Mert ezt, mondjuk, nem veszi észre. Hiába látja ezt a bíró, nem adhat jogi "tanácsot" az érintett félnek, mert akkor sérülne a pártatlansága. Az ítéletben azonban majd rámutat az ügy okafogyottságára elévülés miatt, amikor ítéletében indokolja a kereset elutasítását. Csakhogy addigra elment a peres felek ideje, pénze. Az adófizetők pénzéből működtetett bíróságokéiról nem is beszélve.
Minden bírósági döntés határozat. Ennek formája lehet végzés, ha eljárási kérdésről van szó, s ítélet, ha az az ügy érdemi részében, vagyis tartalmában született bírói döntést tartalmazza. Mind a végzést, mind pedig az ítéletet meg lehet fellebbezni magasabb jogi fórumnál. Sőt. Vannak helyzetek, amikor még a jogerőre emelkedett érdemi döntéssel, vagyis ítélettel szemben is helye van jogorvoslatnak. Ez a Legfelsőbb Bíróság előtt történik.
Mint látható, ez több szereplős, bonyolult rendszer, sok apró szabállyal. Ezért fontos, hogy jogi képviselő (ügyvéd) közreműködésével nyújtjuk-e be a bíróságra a keresetlevelet vagy pedig saját magunk járunk el saját ügyünkben. Nyilvánvalóan megspórolva így az ügyvédi munkadíjat.
Jó szem előtt tartani: a veszteségünk jóval nagyobb lehet egy vesztett per következtében, mint lenne, ha a pereskedés előtt szakemberrel együtt mérnénk fel az esélyeket. Nem is beszélve a pervitelről, ami eldöntheti magát a per kimenetelét. Függetlenül attól, hogy nekünk van-e igazunk vagy a másik félnek. Valami oka csak van annak, ugye, hogy az egyik ügyvéd sorra nyeri a pereket, a másik pedig nem. Minden szakmában vannak nagyon tehetséges, jól képzett szakemberek és gyengék vagy éppen teljességgel alkalmatlanok. Miért pont az ügyvédek köre lenne ez alól kivétel?
A világ ilyen. Nem győz mindig az igazság. A jog és az igazság, a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás nem feltétlenül esik egybe. Ez a realitás, ezzel kell számolnunk mindennapi ügyeinkben.
Jogtörő
A jog maga egy rendszer. Az én felfogásom szerint egy óriási puzzle, ahol minden egyes darabnak helye van, de csak egyetlen helye. Így lehet egész a kép. Az európai jogrendszerek alapja többnyire a római jog. A Harvard Egyetem Római jog című tantárgyának (angol nyelvű)tankönyvében 12 ezer szócikket jelez a szoftver. Ez 12 ezer puzzle darabot jelent. És a római jog még nem ismerte például a szerzői jogot, az iparjogvédelmet, a versenyjogot a maga részletszabályaival. Vagy a mai koréhoz mérve egészen leegyszerűsítve fogta fel a büntető jogot. Hogy csak néhány példát említsek abból a rendszerből, ami még csak az alapja a jelenlegi jogrendünknek.
Érteni kell tehát ezt a rendszert, el kell tudni igazodni benne és nagyon sok apró kis szabályt kell ismerni ahhoz, hogy az adott ügyben el tudjuk dönteni: mi is a teendő. Ha már biztosnak tűnik, hogy a független bíróság döntésére van szükség az ügyünkben, akkor azt kell tudni: hogyan, hova "jelentsük", hogy jogorvoslatot kérünk valamilyen problémánkra. A jog ezt úgy mondja: keresettel fordulunk a bírósághoz. Keresetlevélben fogalmazzuk meg az ügyünket, és pontosan "kérdezünk", illetve kérünk a bíróságtól. A polgári bíróság eljárása a jogszabályok előírása szerint kérelemhez kötött. A bíróság arra a "kérdésre válaszolhat", vagyis abban a kérdésben dönthet, amelyet hozzá intéztek. Másra nem! Tehát egyértelműen kérnünk kell a bíróságtól, hogy milyen kérdésben döntsön. Amit nem kérünk, abban nem fog dönteni akkor sem, ha a bíróság látja, hogy akár helye lehetne bírói döntésnek ebben vagy abban a kérdésben is.
Egy példa. Felek egyike olyan követeléssel szemben (is) védekezik a bíróságon, amely követelés valójában már elévült. Mert ezt, mondjuk, nem veszi észre. Hiába látja ezt a bíró, nem adhat jogi "tanácsot" az érintett félnek, mert akkor sérülne a pártatlansága. Az ítéletben azonban majd rámutat az ügy okafogyottságára elévülés miatt, amikor ítéletében indokolja a kereset elutasítását. Csakhogy addigra elment a peres felek ideje, pénze. Az adófizetők pénzéből működtetett bíróságokéiról nem is beszélve.
Minden bírósági döntés határozat. Ennek formája lehet végzés, ha eljárási kérdésről van szó, s ítélet, ha az az ügy érdemi részében, vagyis tartalmában született bírói döntést tartalmazza. Mind a végzést, mind pedig az ítéletet meg lehet fellebbezni magasabb jogi fórumnál. Sőt. Vannak helyzetek, amikor még a jogerőre emelkedett érdemi döntéssel, vagyis ítélettel szemben is helye van jogorvoslatnak. Ez a Legfelsőbb Bíróság előtt történik.
Mint látható, ez több szereplős, bonyolult rendszer, sok apró szabállyal. Ezért fontos, hogy jogi képviselő (ügyvéd) közreműködésével nyújtjuk-e be a bíróságra a keresetlevelet vagy pedig saját magunk járunk el saját ügyünkben. Nyilvánvalóan megspórolva így az ügyvédi munkadíjat.
Jó szem előtt tartani: a veszteségünk jóval nagyobb lehet egy vesztett per következtében, mint lenne, ha a pereskedés előtt szakemberrel együtt mérnénk fel az esélyeket. Nem is beszélve a pervitelről, ami eldöntheti magát a per kimenetelét. Függetlenül attól, hogy nekünk van-e igazunk vagy a másik félnek. Valami oka csak van annak, ugye, hogy az egyik ügyvéd sorra nyeri a pereket, a másik pedig nem. Minden szakmában vannak nagyon tehetséges, jól képzett szakemberek és gyengék vagy éppen teljességgel alkalmatlanok. Miért pont az ügyvédek köre lenne ez alól kivétel?
A világ ilyen. Nem győz mindig az igazság. A jog és az igazság, a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás nem feltétlenül esik egybe. Ez a realitás, ezzel kell számolnunk mindennapi ügyeinkben.
Jogtörő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
