Az Európai Bíróság legfrissebb ítélete szerint valamely áru megküldésének költségei nem háríthatók a távollévők között kötött szerződéstől elálló fogyasztóra. Ez esetben csak az áru visszaküldésének költségeit kell vállalnia a vásárlónak.
A távollévők között kötött fogyasztói szerződés azt a formát jelenti, amikor a vásárló egy tévéműsor alapján vagy katalógusból választ ki valamilyen árut, megrendeli, majd azt neki a kereskedő kiszállítja. A szállításra általában erre szakosodott fuvarozók vállalkoznak, alvállalkozóként, természetesen pénzért. Csakhogy a közvetlen értékesítésben eladott áruk esetén a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a vevő 8 napon belül elállhat a vételtől, ez esetben a kereskedő köteles az áru vételárát neki visszatéríteni és az árut visszavenni. A vásárlót ez a jog akár úgy is megilleti, hogy a megrendelt árut, amikor az megérkezik, mégsem veszi át. Kérdés, hogy az elállási jog gyakorlásakor vajon az oda szállítás és visszaküldés költségét ki fedezi? A kereskedők számára az a kedvezőbb, ha ők csak az áru vételárát térítik vissza, az oda-vissza szállítás költségeit pedig a fogyasztó viseli. Ezzel kapcsolatban hozott most egyértelmű döntést a C-511/08. számú ügyben az Európai Bíróság.
A konkrét ügy lényege az, hogy egy német csomagküldő szolgálat a vállalkozás általános szerződési feltételeiben előírja: a fogyasztónak az áru megküldési költségeinek jogcímén 4,95 euró összegű átalánydíjat kell fizetnie. Ez az összeg akkor is megilleti a szállítót, ha a fogyasztó gyakorolja elállási jogát. Egy német fogyasztói szövetség azonban e gyakorlat abbahagyására kötelezés iránti keresetet nyújtott be a Bírósághoz a szóban forgó csomagküldő szolgálat ellen. Keresetében azt állítja, hogy elállás esetén az áru megküldésének költségei nem háríthatók a fogyasztóra.
A legfelső fokon eljáró Németországi Szövetségi Bíróság szerint a vevő a német jog alapján, elállás esetén, nem jogosult a megrendelt áru megküldésével kapcsolatos költségek visszatérítésére. Ugyanakkor az Európai Uniónak "A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20‑i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelve" szerint bármely távértékesítési szerződés esetén a fogyasztó legalább hét munkanapnyi időtartammal (vagyis 8 napon belül) büntetésektől mentesen és indokolás nélkül elállhat a szerződéstől. Amennyiben a fogyasztó él elállási jogával, a szállító köteles a fogyasztó által kifizetett összegeket költségmentesen visszatéríteni a fogyasztó számára. A fogyasztótól az elállási jog gyakorlása miatt csak az áruk visszaküldésének közvetlen költségei követelhetők. A konkrét ügyben a német eljáró bíróság – mivel kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e az EU-irányelvvel az áru szállítási költségeinek a kiszámlázása a vevő részére abban az esetben is, ha az gyakorolta elállási jogát – az irányelv értelmezésére kérte az Európai Bíróságot.
Az Európai Bíróság múlt héten meghozott ítéletében megállapítja, hogy az irányelvvel ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a távollévők között kötött szerződés keretében lehetővé teszi a szállítónak, hogy az áruk megküldésének költségeit a fogyasztóra hárítsa, ha a fogyasztó elállt a szerződéstől. A Bíróság a döntést azzal indokolta, hogy nevezett irányelvnek egyértelműen az a célkitűzése: a fogyasztót semmilyen költségszempont ne tartsa vissza elállási joga gyakorlásától. Nem engedhetnek meg tehát a tagállamok jogszabályai sem ezzel ellentétes kereskedelmi gyakorlatot.
Az Európai Bíróság határozatai kötelező érvényűek valamennyi tagország bíróságainak ítélkezésére.
Tekintettel arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, a Magyarországon közvetlen értékesítésben vásárolt áruk szállítási költségét is a kereskedőnek kell viselnie, amennyiben a fogyasztó 8 napon belül eláll a vásárlástól.
Jogtörő
2010. április 23., péntek
2010. április 22., csütörtök
Kedvezőbb illetékességi szabályok egy EU-döntés nyomán
Tisztességtelennek tekinthető a szolgáltató által az Általános Szerződési Feltételekben (ÁSZF) kikötött azon feltétel, amely szerint a szerződésből eredő valamennyi jogvita esetén a szolgáltató székhelye szerinti bírósághoz kell fordulni. Ezt az Európai Bíróság mondta ki a fogyasztói szerződésben kikötött kizárólagos illetékességről még 2000. június 27-én hozott ítéletében.
Szintén precedens értékű döntés az Európai Bíróságnak tavaly született ítélete a Pannon GSM Zrt.-vel szembeni ügy kapcsán, amelyet egy magyar állampolgár beadványtevő kezdeményezett. A per tárgya egy szolgáltatási szerződés volt, amelyben a Pannon GSM kikötötte, hogy jogvita esetén a Pannon székhelye szerinti Budaörsi Városi Bíróság az illetékes.
A Polgári Perrendtartás (Pp.) szerint a felek kiköthetik, hogy jogvita esetén, a szerződésben külön nem szabályozott kérdésekben melyik bíróság bírjon illetékességgel, vagyis konkrétan melyik bíróság tárgyalja majd az ügyet. Ez az Általános Szerződési Feltétek esetén azért különösen érzékeny kérdés, mert azt az egyik fél, a szolgáltató egyoldalúan határozza meg, s valamennyi ügyfelével való ügyletében alkalmazza. Vagyis e szerint nem tehet például a nyíregyházi ügyfél az ellen semmit, hogy budapesti bíróságra járjon, ha valami miatt perbe kerül a szolgáltatóval. Legfeljebb ilyen feltétellel nem írja alá a szolgáltatási szerződést. Akkor viszont nem tudja igénybe venni a szolgáltatást. Mindenki találkozhatott már hasonló kényszerhelyzettel. Egyáltalán nem mellékes tehát a peres eljárás költsége. Annak nagysága meghatározhatja azt is, hogy valaki egyáltalán tud-e élni a jogorvoslat lehetőségével vagy már azt sem vállalhatja. A jog ezt nem engedheti meg.
Ezért a Pp. több könnyítést is tartalmaz az állampolgárokra nézve a peres eljárások során. A felperesnek például mindjárt a keresetlevél benyújtásakor le kell rónia a pertárgyérték arányában az illetéket, különben a keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasítja a bíróság. Vagyis a per el sem kezdődik. Ilyenkor mód van illetékmentességet vagy legalább illeték feljegyzési jogot kérni a bíróságtól. Ezt a felperes anyagi helyzetére tekintettel kérheti, s adóbevallással, fizetési cédulával, nyugdíjszelvénnyel stb. bizonyítani is kell az állítását az anyagi helyzetéről. A bíróság mérlegelés után dönt, hogy megadja-e a kért kedvezményt. Pervesztesség esetén azonban utólag is meg kell fizetni. A per költségeit a vesztes fél viseli, a jogerős ítéletet követően.
De mi történjen abban az esetben, ha maga az eljárásban való részvétel megoldhatatlan anyagi gondot okoz a felperes vagy az alperes számára az egyébként is előnyösebb pozícióban lévő féllel szemben? A mobiltelefonszolgáltató például, amely Általános Szerződési Feltételek szerint, un. blanketta szerződéssel köt megállapodást az ügyfelével, mindenképpen az erősebb pozíciójában kerül az eljárásba ügyfelével szemben. Egy ilyen esetben fordult az Európai Bírósághoz egy magyar állampolgár természetes személy panaszos, akit beperelt a Pannon GSM Zrt.
A konkrét ügyben a fogyasztónak a lakóhelye a Budapesttől 275 km-re fekvő helységben volt. Világos, hogy számára - figyelembe véve a hazai közúti-, és tömegközlekedés nyújtotta lehetőségeket, valamint a közlekedésnek az átlagos jövedelemhez mérten magas árait! - a bíróságon való megjelenés méltánytalanul körülményesebb és költségesebb, mint ha a lakhelyéhez közelebbi helyi bíróságon tárgyalnák az ügyét. Ez a helyzet egyértelműen a fogyasztó jogainak korlátozásával jár, illetve a perben egyébként is erősebb fél előnyére szolgál.
Az Európai Bíróság ebben az ügyben általános elvi éllel mondta ki, hogy: „A nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek.”
Hogy ezzel kapcsolatban mi minősül tisztességtelennek a fogyasztókkal kötött szerződésekben, azt a tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv határozza meg. Ez egészen egyértelmű: a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekinthető tisztességtelennek, ha a jóhiszeműség követelményeivel ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Az Irányelv nevesíti és tiltja azt a helyzetet, amikor egy szerződés bármilyen módon gátolja a fogyasztó jogainak érvényesítését a peres eljárás kezdeményezésében vagy más jogorvoslati lehetőség igénybevételében.
A hatályos polgári eljárási törvény, a Polgári Perrendtartás lehetőséget ad ugyan arra, hogy ha az illetékességi kikötés az ÁSZF- ben szerepel, a kikötött bíróság az alperes kérelmére a pert áttegye az alperes által megjelölt illetékes bírósághoz. Arról viszont nem szól a jogszabály, vajon kérelem hiányában vizsgálhatja-e a bíróság hivatalból az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegét. Amennyiben pedig ez a bíróságot terhelő kötelezettség, esetleg az lehet a kérdés: mely esetben minősül egy ÁSZF- ben foglalt illetékességi kikötés tisztességtelennek? Erre egyébként választ ad a fent idézett uniós Irányelv.
A kérdésnek azért van különösen nagy jelentősége, mert a polgári peres eljárás, bizonyos kivételektől eltekintve, nem ügyvédköteles, vagyis az ügyfél saját maga is eljárhat a Bíróság előtt. Vagyis nincs feltétlenül abban a helyzetben, hogy kérelemmel forduljon a bírósághoz az áttétel érdekében. A bíró pedig döntéseiben kérelemhez kötött. Vagyis abban a kérdésben hozhat ítéletet, amely kérdést a felek a bírósághoz beadványukban intéztek. Az eljárási kérdésben végzést azonban saját hatáskörében mérlegelve hozhat, illetve a jogszabályoknak megfelelően köteles azt tenni.
De hogyan kérjen a nem jogi képviselővel eljáró ügyfél a bíróságtól olyan eljárási cselekményt, amely lehetőségéről nincs megfelelő ismerete? Az állampolgároknak nem kell ismerniük a bíróságok hatásköri, illetékességi rendszerét. Ezért fontos, hogy adott esetben hivatalból tájékoztassa őket a kedvezőbb helyzetről a bíróság.
Jogtörő
Szintén precedens értékű döntés az Európai Bíróságnak tavaly született ítélete a Pannon GSM Zrt.-vel szembeni ügy kapcsán, amelyet egy magyar állampolgár beadványtevő kezdeményezett. A per tárgya egy szolgáltatási szerződés volt, amelyben a Pannon GSM kikötötte, hogy jogvita esetén a Pannon székhelye szerinti Budaörsi Városi Bíróság az illetékes.
A Polgári Perrendtartás (Pp.) szerint a felek kiköthetik, hogy jogvita esetén, a szerződésben külön nem szabályozott kérdésekben melyik bíróság bírjon illetékességgel, vagyis konkrétan melyik bíróság tárgyalja majd az ügyet. Ez az Általános Szerződési Feltétek esetén azért különösen érzékeny kérdés, mert azt az egyik fél, a szolgáltató egyoldalúan határozza meg, s valamennyi ügyfelével való ügyletében alkalmazza. Vagyis e szerint nem tehet például a nyíregyházi ügyfél az ellen semmit, hogy budapesti bíróságra járjon, ha valami miatt perbe kerül a szolgáltatóval. Legfeljebb ilyen feltétellel nem írja alá a szolgáltatási szerződést. Akkor viszont nem tudja igénybe venni a szolgáltatást. Mindenki találkozhatott már hasonló kényszerhelyzettel. Egyáltalán nem mellékes tehát a peres eljárás költsége. Annak nagysága meghatározhatja azt is, hogy valaki egyáltalán tud-e élni a jogorvoslat lehetőségével vagy már azt sem vállalhatja. A jog ezt nem engedheti meg.
Ezért a Pp. több könnyítést is tartalmaz az állampolgárokra nézve a peres eljárások során. A felperesnek például mindjárt a keresetlevél benyújtásakor le kell rónia a pertárgyérték arányában az illetéket, különben a keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasítja a bíróság. Vagyis a per el sem kezdődik. Ilyenkor mód van illetékmentességet vagy legalább illeték feljegyzési jogot kérni a bíróságtól. Ezt a felperes anyagi helyzetére tekintettel kérheti, s adóbevallással, fizetési cédulával, nyugdíjszelvénnyel stb. bizonyítani is kell az állítását az anyagi helyzetéről. A bíróság mérlegelés után dönt, hogy megadja-e a kért kedvezményt. Pervesztesség esetén azonban utólag is meg kell fizetni. A per költségeit a vesztes fél viseli, a jogerős ítéletet követően.
De mi történjen abban az esetben, ha maga az eljárásban való részvétel megoldhatatlan anyagi gondot okoz a felperes vagy az alperes számára az egyébként is előnyösebb pozícióban lévő féllel szemben? A mobiltelefonszolgáltató például, amely Általános Szerződési Feltételek szerint, un. blanketta szerződéssel köt megállapodást az ügyfelével, mindenképpen az erősebb pozíciójában kerül az eljárásba ügyfelével szemben. Egy ilyen esetben fordult az Európai Bírósághoz egy magyar állampolgár természetes személy panaszos, akit beperelt a Pannon GSM Zrt.
A konkrét ügyben a fogyasztónak a lakóhelye a Budapesttől 275 km-re fekvő helységben volt. Világos, hogy számára - figyelembe véve a hazai közúti-, és tömegközlekedés nyújtotta lehetőségeket, valamint a közlekedésnek az átlagos jövedelemhez mérten magas árait! - a bíróságon való megjelenés méltánytalanul körülményesebb és költségesebb, mint ha a lakhelyéhez közelebbi helyi bíróságon tárgyalnák az ügyét. Ez a helyzet egyértelműen a fogyasztó jogainak korlátozásával jár, illetve a perben egyébként is erősebb fél előnyére szolgál.
Az Európai Bíróság ebben az ügyben általános elvi éllel mondta ki, hogy: „A nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek.”
Hogy ezzel kapcsolatban mi minősül tisztességtelennek a fogyasztókkal kötött szerződésekben, azt a tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv határozza meg. Ez egészen egyértelmű: a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekinthető tisztességtelennek, ha a jóhiszeműség követelményeivel ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Az Irányelv nevesíti és tiltja azt a helyzetet, amikor egy szerződés bármilyen módon gátolja a fogyasztó jogainak érvényesítését a peres eljárás kezdeményezésében vagy más jogorvoslati lehetőség igénybevételében.
A hatályos polgári eljárási törvény, a Polgári Perrendtartás lehetőséget ad ugyan arra, hogy ha az illetékességi kikötés az ÁSZF- ben szerepel, a kikötött bíróság az alperes kérelmére a pert áttegye az alperes által megjelölt illetékes bírósághoz. Arról viszont nem szól a jogszabály, vajon kérelem hiányában vizsgálhatja-e a bíróság hivatalból az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegét. Amennyiben pedig ez a bíróságot terhelő kötelezettség, esetleg az lehet a kérdés: mely esetben minősül egy ÁSZF- ben foglalt illetékességi kikötés tisztességtelennek? Erre egyébként választ ad a fent idézett uniós Irányelv.
A kérdésnek azért van különösen nagy jelentősége, mert a polgári peres eljárás, bizonyos kivételektől eltekintve, nem ügyvédköteles, vagyis az ügyfél saját maga is eljárhat a Bíróság előtt. Vagyis nincs feltétlenül abban a helyzetben, hogy kérelemmel forduljon a bírósághoz az áttétel érdekében. A bíró pedig döntéseiben kérelemhez kötött. Vagyis abban a kérdésben hozhat ítéletet, amely kérdést a felek a bírósághoz beadványukban intéztek. Az eljárási kérdésben végzést azonban saját hatáskörében mérlegelve hozhat, illetve a jogszabályoknak megfelelően köteles azt tenni.
De hogyan kérjen a nem jogi képviselővel eljáró ügyfél a bíróságtól olyan eljárási cselekményt, amely lehetőségéről nincs megfelelő ismerete? Az állampolgároknak nem kell ismerniük a bíróságok hatásköri, illetékességi rendszerét. Ezért fontos, hogy adott esetben hivatalból tájékoztassa őket a kedvezőbb helyzetről a bíróság.
Jogtörő
2010. április 20., kedd
A banki árverések szabályai
Szigorították a zálogtárgyak értékesítésének szabályait. Ez különösen a banki árverések érintettjei számára kedvező. A zálogtárgyak értékesítését szabályozó kormányrendelet módosításával legkorábban az árverési hirdetmény megjelenését követő 45. napon lehet licitálni az ingatlanra. Ezzel másfél hónap plussz időt kap az adós a tartozás rendezésére. Az intézkedést eredetileg "bedőlt" lakáshitelesek segítésére dolgozták ki, azonban rajtuk valószínűleg ez sem segít majd. A tapasztalatok szerint az adósok ebben a fázisban már nem nagyon tudnak élni az adósságrendezés lehetőségével akkor sem, ha erre többlet időt kapnak. A megoldás a szakemberek szerint az alaposan megfontolt hitelfelvételben van. Jelenleg mintegy háromezer, árverésre kijelölt ingatlant tartanak nyilván. Ezek mellé várhatóan legalább ugyanennyi megbízás érkezik majd a bankoktól az első 45 napos várakozási idő után.
Sokat segítene az adósoknak, ha ismernék az ilyenkor szokásos eljárási rendet. A Polgári Törvénykönyv szabályozza a szerződések kötésének szabályait. Ezek általános szabályok, amelyek természetesen nem terjedhetnek ki a két vagy több szerződő fél megállapodásának minden apró részletére. Azokat a felek maguk alakítják ki. Kissé más a banki kölcsönszerződés, amely olyan általános szerződési feltételeket tartalmaz, amelyeket minden ügyféllel szemben érvényesítenek. A bankoké un. blankettaszerződés. Jogszabályok gondoskodnak róla, hogy ez a szerződés se lehessen azonban teljesen egyoldalú. Tartalmaznia kell azokat a garanciákat is, amelyek a bank ügyfeleinek érdekeit is magukba foglalják. A többi között azokat a szabályokat is, amelyek biztosítják, hogy a kölcsön visszafizetésének feltételei kiszámíthatóak legyenek, illetve hogy mi történik, ha az ügyfél nem tudja a tartozást a szerződésben megszabott feltételekkel törleszteni. Még a jó banki kölcsönszerződések esetén is előfordulhat azonban, hogy például valamilyen váratlan életesemény miatt fizetésképtelenné válik az adós. Ekkor lesz nagy jelentősége a szerződésben leírt feltételeknek. Betű szerint.
Mindenekelőtt meg kell próbálni még a fizetési határidő lejárta előtt egyezségi ajánlatot tenni a banknak a kölcsön visszafizetésének időbeli és összegszerű átütemezéséről. Ez lehetőség, amit a bank nem köteles elfogadni. Arra lehet számítani, hogy az érdeke szerint fog eljárni. A bank elsőrendű érdeke a kihelyezett pénzének és kamatainak visszaszerzése, vagyis nem a mindenáron való végrehajtás, majd árverés. Olyan egyezséget kell tehát ajánlani az átütemezésre, ami legalábbis valószínűvé teszi a hitelező pénzintézet számára is, hogy a megváltozott körülmények ellenére megkapja majd a pénzét az adóstól.
Ha nem születik időben egyezség a felek között, a bank szerződésszegésre hivatkozva egyoldalúan felmondja azt. Ezzel egyidejűleg fizetési határidőt ad arra, hogy az adós egy összegben teljesítse szerződésben vállalt kötelezettségét. De ha az ügyfél nem volt képes a részleteket törleszteni, hogyan lenne pénze a teljes hitelösszeg azonnali visszafizetésére? Az esetek kétharmadában inkább formalitás az egy összegű visszafizetési lehetőség felajánlása. Amennyiben nem kerül sor a visszafizetésre, a bank érvényesíti az adós által a kölcsön összegére fedezetül felajánlott ingatlanon alapított jelzálogjogát. Ennek következménye lehet aztán az árverésre bocsátás.
Az árverésekre a hitelszerződés felmondása után két-három hónappal kerül sor, de az adósoknak egészen a licit megkezdéséig módjuk van a folyamatot leállítani. A tulajdonosok egyharmada tudja végül összeszedni az ehhez szükséges pénzt a határnapig. Ha ez nem sikerül, még ekkor is, de egyébként az eljárás teljes folyamatában bármikor, módja van az adósnak polgári pert indítani a bankkal szemben az ügylet kapcsán. Ezzel időt lehet ugyan nyerni, de a kamat közben is ketyeg, s ha egyébként jogos a bank követelése, mindenképpen elviszi az ingatlant, csak most már sokkal nagyobb összegű tartozást és kamatot fog a vételárból levonni az értékesítés után. Feltéve, ha marad még valami a vételárból az adós számára a végelszámolásnál.Nem szokott. Legalábbis elég kicsi rá az esély.
Jogtörő
Sokat segítene az adósoknak, ha ismernék az ilyenkor szokásos eljárási rendet. A Polgári Törvénykönyv szabályozza a szerződések kötésének szabályait. Ezek általános szabályok, amelyek természetesen nem terjedhetnek ki a két vagy több szerződő fél megállapodásának minden apró részletére. Azokat a felek maguk alakítják ki. Kissé más a banki kölcsönszerződés, amely olyan általános szerződési feltételeket tartalmaz, amelyeket minden ügyféllel szemben érvényesítenek. A bankoké un. blankettaszerződés. Jogszabályok gondoskodnak róla, hogy ez a szerződés se lehessen azonban teljesen egyoldalú. Tartalmaznia kell azokat a garanciákat is, amelyek a bank ügyfeleinek érdekeit is magukba foglalják. A többi között azokat a szabályokat is, amelyek biztosítják, hogy a kölcsön visszafizetésének feltételei kiszámíthatóak legyenek, illetve hogy mi történik, ha az ügyfél nem tudja a tartozást a szerződésben megszabott feltételekkel törleszteni. Még a jó banki kölcsönszerződések esetén is előfordulhat azonban, hogy például valamilyen váratlan életesemény miatt fizetésképtelenné válik az adós. Ekkor lesz nagy jelentősége a szerződésben leírt feltételeknek. Betű szerint.
Mindenekelőtt meg kell próbálni még a fizetési határidő lejárta előtt egyezségi ajánlatot tenni a banknak a kölcsön visszafizetésének időbeli és összegszerű átütemezéséről. Ez lehetőség, amit a bank nem köteles elfogadni. Arra lehet számítani, hogy az érdeke szerint fog eljárni. A bank elsőrendű érdeke a kihelyezett pénzének és kamatainak visszaszerzése, vagyis nem a mindenáron való végrehajtás, majd árverés. Olyan egyezséget kell tehát ajánlani az átütemezésre, ami legalábbis valószínűvé teszi a hitelező pénzintézet számára is, hogy a megváltozott körülmények ellenére megkapja majd a pénzét az adóstól.
Ha nem születik időben egyezség a felek között, a bank szerződésszegésre hivatkozva egyoldalúan felmondja azt. Ezzel egyidejűleg fizetési határidőt ad arra, hogy az adós egy összegben teljesítse szerződésben vállalt kötelezettségét. De ha az ügyfél nem volt képes a részleteket törleszteni, hogyan lenne pénze a teljes hitelösszeg azonnali visszafizetésére? Az esetek kétharmadában inkább formalitás az egy összegű visszafizetési lehetőség felajánlása. Amennyiben nem kerül sor a visszafizetésre, a bank érvényesíti az adós által a kölcsön összegére fedezetül felajánlott ingatlanon alapított jelzálogjogát. Ennek következménye lehet aztán az árverésre bocsátás.
Az árverésekre a hitelszerződés felmondása után két-három hónappal kerül sor, de az adósoknak egészen a licit megkezdéséig módjuk van a folyamatot leállítani. A tulajdonosok egyharmada tudja végül összeszedni az ehhez szükséges pénzt a határnapig. Ha ez nem sikerül, még ekkor is, de egyébként az eljárás teljes folyamatában bármikor, módja van az adósnak polgári pert indítani a bankkal szemben az ügylet kapcsán. Ezzel időt lehet ugyan nyerni, de a kamat közben is ketyeg, s ha egyébként jogos a bank követelése, mindenképpen elviszi az ingatlant, csak most már sokkal nagyobb összegű tartozást és kamatot fog a vételárból levonni az értékesítés után. Feltéve, ha marad még valami a vételárból az adós számára a végelszámolásnál.Nem szokott. Legalábbis elég kicsi rá az esély.
Jogtörő
2010. április 19., hétfő
Becsületsértés a weben
Ha valakit becsületében ér sérelem, harminc napon belül magánvádas büntetőeljárást kezdeményezhet a jogsértővel szemben a nyomozóhatóságnál vagy pedig közvetlenül a bíróságon. A 30 napos határidő azon a napon kezdődik, amelyen a jogsértés ténye a sértett tudomására jut. A becsületsértés, rágalmazás magánvádas bűntett, ezért közvetlenül a bíróságon is követelheti a bűnős megbüntetését az a személy, akivel szemben azt elkövették. Ha a sértett a feljelentést a rendőrségen teszi, a nyomozóhatóság azt érdemi vizsgálat nélkül továbbítja az illetékes bíróságra. Nagyon egyszerűnek tűnik az eljárás, de mégsem az. A feljelentőnek ugyanis meg kell neveznie az elkövetőt, különben honnan tudná a bíróság, hogy kit kell eljárás alá vonnia. A hivatalból üldözendő bűncselekmények esetén ilyen probléma nincs, hiszen az ismeretlen tettes ellen tett feljelentés nyomán a rendőrség nyomozni kezd az elkövető után, s ha sikerül beazonosítani, valamint alapos a gyanú vele szemben, meggyanúsítja őt a bűncselekmény elkövetésével. Szóval a lényeg az, hogy meglegyen az elkövető. Konkrét személy, névvel, címmel, fellelhetőséggel.
De vajon mi a helyzet, ha az interneten követ el valaki becsületsértést, rágalmazást? A virtuális világban sem mások a büntetőjog szabályai, mint a való világban. Ebből a szempontból nézve nagyon is való világ a web is,még ha sok felhasználó szereti azt hinni: arra külön szabályok vonatkoznak, sőt, ott mindent szabad. Ez nem így van!
Az interneten a felhasználók többnyire un. nick néven szerepelnek, vagyis maguk által választott álnév mögé bújva kommunikálnak. A hatályos jogszabályok szerint ebben az esetben is beazonosíthatóak, hiszen a weboldal üzemeltetője, illetve az internetszolgáltató vissza tudja keresni: milyen IP címről jelentkezett be az illető felhasználó, amikor a jogsértő közlést tette. A törvények értelmében a weboldalt működtető jogi személy meghatározott ideig köteles megőrizni felhasználók identitását jelző elektronikus információkat, illetve a weboldalon belüli mozgásuknak az adatait. Ezeket felhívásra köteles a hatóság rendelkezésére bocsátani. Hasonlóan az internetszolgáltató is. Jogsértés esetén most már csak azt kell bizonyítani, hogy az adott időpontban biztosan az a személy ült-e a számítógép billentyűi előtt, akinek a nick nevével elkövették a jogsértést. Az esetek többségénél itt dől meg a gyanúsítás, illetve ahogy a bírói szakban nevezik: a vád. Mégsem jelenti ez azt, hogy büntetlenül lehet például egy közösségi oldalon rágalmazni egy másik embert. Legyen az a nagy nyilvánosság előtt ismeretlen vagy éppen valamelyik celeb, tehát széles körben ismert ember.
Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a nyilvánosság előtt ismert embereknek többet kell tűrniük a médiában, így az interneten is. A nyilvános szereplésekkel az is együtt jár, hogy más emberek véleményt mondanak róluk, időnként talán erős kifejezéseket is használva. Legalábbis a mindennapi élethez mértem. De éppen ez a lényeg. Hogy nem a mindennapi élethez mért, ha valaki a munkáját és a magánéletét is teljes mértékben a közvélemény elé tárva éli. Ha valaki nem várja el az intimitást a maga számára - ad absurdum - a nemi életét illetően, sőt, maga avat be abba több millió tévénézőt, hogyan várhatná el a közvéleménytől a tartózkodást életének más személyes vonatkozásainál? Nem lehet kettős mércét használni a nyilvánossággal való kapcsolatban. Ezt egyetlen közszereplő sem teheti meg. Ezzel az érveléssel utasított már el bírósági fórum több olyan keresetet Magyarországon is, amelyben a híres emberek a magánéletükbe való túlzott beavatkozást sérelmezték a nyilvánosság részéről.
Hogy milyen eredménnyel jár egy becsületsértési, rágalmazási büntető feljelentés, az megjósolhatatlan. Az eljárási rend szerint pontos és részletes bizonyítási eljárás után születik meg a bíróság döntése. Ha az eljárás során egyértelműen bebizonyosodik a bűncselekmény elkövetése, a bíró személyes mérlegelésén múlik, hogy a jogsértést milyen súlyosnak ítéli. Ennek a büntetés mértéke kiszabásánál van jelentősége.
Függetlenül attól, hogy indul-e becsületsértés, rágalmazás miatt büntető eljárás az elkövetővel szemben, a személyhez fűződő jogai megsértése miatt polgári peres eljárást kezdeményezhet a jogsértővel szemben. Ez esetben a bíróság a polgári jog szabályai szerint lefolytatott eljárásban kártérítést is megítélhet a felperesnek. Különösen az internetes ügyletek esetén azonban ide hosszú út vezet. A polgári bíróság ugyanis nem keresi az alperest. Ahhoz, hogy a bíróság idézést bocsásson ki számára, pontos nevet, címet, fellelhetőséget kell kapnia a felperestől. Ennek hiányában a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja keresetet.
Szóval, valóban nem könnyű az interneten elkövetett jogsértésekkel szemben eljárni, ez tény. Mégis tévhit az internetező körében az, hogy a weben mindent szabad, "úgysem találnak meg". Ez egyszerűen nem igaz. A jog így is széles skálán biztosítja az eszközöket a jogsértővel szemben. Legyen az büntető vagy pedig polgári eljárás.
Jogtörő
De vajon mi a helyzet, ha az interneten követ el valaki becsületsértést, rágalmazást? A virtuális világban sem mások a büntetőjog szabályai, mint a való világban. Ebből a szempontból nézve nagyon is való világ a web is,még ha sok felhasználó szereti azt hinni: arra külön szabályok vonatkoznak, sőt, ott mindent szabad. Ez nem így van!
Az interneten a felhasználók többnyire un. nick néven szerepelnek, vagyis maguk által választott álnév mögé bújva kommunikálnak. A hatályos jogszabályok szerint ebben az esetben is beazonosíthatóak, hiszen a weboldal üzemeltetője, illetve az internetszolgáltató vissza tudja keresni: milyen IP címről jelentkezett be az illető felhasználó, amikor a jogsértő közlést tette. A törvények értelmében a weboldalt működtető jogi személy meghatározott ideig köteles megőrizni felhasználók identitását jelző elektronikus információkat, illetve a weboldalon belüli mozgásuknak az adatait. Ezeket felhívásra köteles a hatóság rendelkezésére bocsátani. Hasonlóan az internetszolgáltató is. Jogsértés esetén most már csak azt kell bizonyítani, hogy az adott időpontban biztosan az a személy ült-e a számítógép billentyűi előtt, akinek a nick nevével elkövették a jogsértést. Az esetek többségénél itt dől meg a gyanúsítás, illetve ahogy a bírói szakban nevezik: a vád. Mégsem jelenti ez azt, hogy büntetlenül lehet például egy közösségi oldalon rágalmazni egy másik embert. Legyen az a nagy nyilvánosság előtt ismeretlen vagy éppen valamelyik celeb, tehát széles körben ismert ember.
Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a nyilvánosság előtt ismert embereknek többet kell tűrniük a médiában, így az interneten is. A nyilvános szereplésekkel az is együtt jár, hogy más emberek véleményt mondanak róluk, időnként talán erős kifejezéseket is használva. Legalábbis a mindennapi élethez mértem. De éppen ez a lényeg. Hogy nem a mindennapi élethez mért, ha valaki a munkáját és a magánéletét is teljes mértékben a közvélemény elé tárva éli. Ha valaki nem várja el az intimitást a maga számára - ad absurdum - a nemi életét illetően, sőt, maga avat be abba több millió tévénézőt, hogyan várhatná el a közvéleménytől a tartózkodást életének más személyes vonatkozásainál? Nem lehet kettős mércét használni a nyilvánossággal való kapcsolatban. Ezt egyetlen közszereplő sem teheti meg. Ezzel az érveléssel utasított már el bírósági fórum több olyan keresetet Magyarországon is, amelyben a híres emberek a magánéletükbe való túlzott beavatkozást sérelmezték a nyilvánosság részéről.
Hogy milyen eredménnyel jár egy becsületsértési, rágalmazási büntető feljelentés, az megjósolhatatlan. Az eljárási rend szerint pontos és részletes bizonyítási eljárás után születik meg a bíróság döntése. Ha az eljárás során egyértelműen bebizonyosodik a bűncselekmény elkövetése, a bíró személyes mérlegelésén múlik, hogy a jogsértést milyen súlyosnak ítéli. Ennek a büntetés mértéke kiszabásánál van jelentősége.
Függetlenül attól, hogy indul-e becsületsértés, rágalmazás miatt büntető eljárás az elkövetővel szemben, a személyhez fűződő jogai megsértése miatt polgári peres eljárást kezdeményezhet a jogsértővel szemben. Ez esetben a bíróság a polgári jog szabályai szerint lefolytatott eljárásban kártérítést is megítélhet a felperesnek. Különösen az internetes ügyletek esetén azonban ide hosszú út vezet. A polgári bíróság ugyanis nem keresi az alperest. Ahhoz, hogy a bíróság idézést bocsásson ki számára, pontos nevet, címet, fellelhetőséget kell kapnia a felperestől. Ennek hiányában a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja keresetet.
Szóval, valóban nem könnyű az interneten elkövetett jogsértésekkel szemben eljárni, ez tény. Mégis tévhit az internetező körében az, hogy a weben mindent szabad, "úgysem találnak meg". Ez egyszerűen nem igaz. A jog így is széles skálán biztosítja az eszközöket a jogsértővel szemben. Legyen az büntető vagy pedig polgári eljárás.
Jogtörő
A korlatolt felelosségű egyéni cég (Kfc.)
Az idei évtől van először lehetőségük arra a vállalkozóknak, hogy saját tőke nélkül alapítsanak céget. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy valakinek lesz egy korlátolt felelősségű társasága anélkül, hogy az komolyabb összegbe került volna. Pedig a januártól lehetségessé vált un. korlátolt felelősségű egyéni cégek (Kfc.) alapításától sokan ezt remélték. De ebben csalódniuk kell.
Egyéni céget kizárólag egyéni vállalkozó alapíthat, mégpedig úgy, hogy az alapítással párhuzamosan a cégbíróságon bejegyzett egyéni vállalkozását automatikusan törlik a rendszerből. Fontos tudni azt is, hogy a folyamat visszafordíthatatlan: ha az egyéni vállalkozó úgy dönt, hogy egyéni céggé alakul, később már nem térhet vissza az egyéni vállalkozásba. Ugyanakkor a korábbi egyéni vállalkozásért akkor is saját vagyonával felel a vállalkozó, ha utóbb az korlátolt felelősségű egyéni céggé alakult át. Vagyis az üzleti előélet felelőssége ezzel nem szűnik meg.
Az egyéni cég alapítása tehát nem csupán cégbírósági regisztrációt jelent, hanem az alapító természetes személy tisztázott mértékű vagyoni felelőssége mellett működő társaságot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanúgy vonatkoznak rá a cégtörvény, az új csődtörvény és a számviteli törvény, valamint eltérő rendelkezés hiányában a társasági törvény szabályai, mint bármelyik gazdasági társaságra.
Az egyéni cég alapításával egyidejűleg megszűnő egyéni vállalkozás a megszűnés időpontjában bevallásokat tesz, kivéve az éves személyi jövedelemadó (szja) bevallását, amelyet a szokásos éves bevallásként kell beküldenie. Az keletkező szja összegének törlesztésére három éves futamidőt is választhat.
Az egyéni cég megalakulásáról szóló cégbírósági bejegyzést át kell vezetni minden nyilvántartáson, így a gépjármű-, ingatlan-, banki és más hatósági regisztrációs adatnyilvántartásokon is.
Az egyéni cég alapításához közjegyző vagy ügyvéd által szerkesztett okirat szükséges, amit a cégbíróságnak kell benyújtani bejegyzésre. A szabályok hasonlatosak más cégformákéihoz. Egyedi sajátossága azonban a Kfc. alapításának, hogy az egyéni cégnek nincs „előtársasági” időszaka, csak a cégnyilvántartásba való bejegyzéstől kezdheti meg működését. A bejegyzés határideje 30 nap, de a cégbíróság azonnal bejegyzi, ha szabályszerű és hiánytalan bejegyzési kérelmet nyújt be az ügyvéd vagy közjegyző.
Ennek a cégformának is vannak eljárási költségei. Az ingyenesen alapítható egyéni vállalkozással szemben az egyéni cég esetében, az „ügyvédkényszer” mellett, költséget jelentenek a cégbírósági bejegyzés szokásos eljárási költségtételei. A cég bejegyzésének közzétételi díja 14 ezer forint, az eljárási illetéke 30 ezer forint. Az egyéni cég adataiban bekövetkezett változásbejegyzés közzétételének díja 7 ezer, eljárási illetéke 15 ezer forint.
Felelősség szempontjából a korlátlan felelősségű egyéni cég tehát inkább az egyéni vállalkozáshoz, míg a korlátozott felelősségű egyéni cég az egyszemélyes kft-hez áll közel. A törvény egyébként lehetőséget biztosít arra, hogy az egyéni cég bármikor gazdasági társasággá (így akár egyszemélyes Kft-vé) alakuljon át.
A formálisan akár egy forinttal is alapítható egyéni cégekre a tőkeminimum hiánya miatt az új törvényben szigorú hitelezővédelmi szabályok vonatkoznak. A jogszabály előírja például, hogy fizetésképtelenség esetén a tag a hitelezői érdekeknek megfelelően köteles eljárni. Ugyanakkor ennek elmulasztásához a jogszabály nem rendel szankciót.
Jogtörő
Egyéni céget kizárólag egyéni vállalkozó alapíthat, mégpedig úgy, hogy az alapítással párhuzamosan a cégbíróságon bejegyzett egyéni vállalkozását automatikusan törlik a rendszerből. Fontos tudni azt is, hogy a folyamat visszafordíthatatlan: ha az egyéni vállalkozó úgy dönt, hogy egyéni céggé alakul, később már nem térhet vissza az egyéni vállalkozásba. Ugyanakkor a korábbi egyéni vállalkozásért akkor is saját vagyonával felel a vállalkozó, ha utóbb az korlátolt felelősségű egyéni céggé alakult át. Vagyis az üzleti előélet felelőssége ezzel nem szűnik meg.
Az egyéni cég alapítása tehát nem csupán cégbírósági regisztrációt jelent, hanem az alapító természetes személy tisztázott mértékű vagyoni felelőssége mellett működő társaságot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanúgy vonatkoznak rá a cégtörvény, az új csődtörvény és a számviteli törvény, valamint eltérő rendelkezés hiányában a társasági törvény szabályai, mint bármelyik gazdasági társaságra.
Az egyéni cég alapításával egyidejűleg megszűnő egyéni vállalkozás a megszűnés időpontjában bevallásokat tesz, kivéve az éves személyi jövedelemadó (szja) bevallását, amelyet a szokásos éves bevallásként kell beküldenie. Az keletkező szja összegének törlesztésére három éves futamidőt is választhat.
Az egyéni cég megalakulásáról szóló cégbírósági bejegyzést át kell vezetni minden nyilvántartáson, így a gépjármű-, ingatlan-, banki és más hatósági regisztrációs adatnyilvántartásokon is.
Az egyéni cég alapításához közjegyző vagy ügyvéd által szerkesztett okirat szükséges, amit a cégbíróságnak kell benyújtani bejegyzésre. A szabályok hasonlatosak más cégformákéihoz. Egyedi sajátossága azonban a Kfc. alapításának, hogy az egyéni cégnek nincs „előtársasági” időszaka, csak a cégnyilvántartásba való bejegyzéstől kezdheti meg működését. A bejegyzés határideje 30 nap, de a cégbíróság azonnal bejegyzi, ha szabályszerű és hiánytalan bejegyzési kérelmet nyújt be az ügyvéd vagy közjegyző.
Ennek a cégformának is vannak eljárási költségei. Az ingyenesen alapítható egyéni vállalkozással szemben az egyéni cég esetében, az „ügyvédkényszer” mellett, költséget jelentenek a cégbírósági bejegyzés szokásos eljárási költségtételei. A cég bejegyzésének közzétételi díja 14 ezer forint, az eljárási illetéke 30 ezer forint. Az egyéni cég adataiban bekövetkezett változásbejegyzés közzétételének díja 7 ezer, eljárási illetéke 15 ezer forint.
Felelősség szempontjából a korlátlan felelősségű egyéni cég tehát inkább az egyéni vállalkozáshoz, míg a korlátozott felelősségű egyéni cég az egyszemélyes kft-hez áll közel. A törvény egyébként lehetőséget biztosít arra, hogy az egyéni cég bármikor gazdasági társasággá (így akár egyszemélyes Kft-vé) alakuljon át.
A formálisan akár egy forinttal is alapítható egyéni cégekre a tőkeminimum hiánya miatt az új törvényben szigorú hitelezővédelmi szabályok vonatkoznak. A jogszabály előírja például, hogy fizetésképtelenség esetén a tag a hitelezői érdekeknek megfelelően köteles eljárni. Ugyanakkor ennek elmulasztásához a jogszabály nem rendel szankciót.
Jogtörő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
