A fájlcserélőkről

A fájlcsere története sokban hasonlít az internetére. Nem csak a műszaki paramétereit illetően, sokkal inkább a lényegét tekintve. Megjelenik az internet és beépül a mindennapjainkba, átírja a legtöbb kommunikációs szabályt, megváltoztatja az üzleti folyamatokat, új értékesítési formákat vezet be, egyszóval fenekestől felforgatja az életünket. Persze, hogy felvet jogi problémákat is, de azok hellyel-közzel kezelhetőek az általános polgári jogi szabályok keretei között. Ami pedig nem, arra idővel speciális szabályokat hoznak a törvényalkotók. Mint például a személyes adatok kezelésére, az elektronikus kereskedelemre vonatkozó törvények. Valahogy működik a rendszer. A fájlcserélők ügye azonban mintha megoldhatatlan lenne. Legfőképpen azért, mert maguk a zene- és filmkiadók sem tudnak mit kezdeni a jelenséggel. Pedig a megoldás kulcsa náluk van. Ha végre tudomásul vennék, hogy megváltozott a világ, megváltoztak a technikai feltételek s azokhoz nekik is alkalmazkodniuk kell, viszonylag simán megoldást lehetne találni a problémára.

Kezdetben volt a mozigépész, aki megkapta a celluloid szalagot, befűzte a gépbe és indulhatott a vetítés. Aztán jöttek a videotékák a jelöletlen VHS szalagokkal, amelyeket simán másolhattak a filmbolondok és az új videoipari kisvállalkozók. Közülük nem egy egészen nagy vállalkozó lett a videofilmekből. Mint Fenyő János, a Vico birodalom felépítője. Fenyő Jánost és cégeit majdnem egy évtizedig perelték a hollywood-i jogtulajdonosok, mert úgy vélték, a jogdíjak megfizetése nélkül másolta és terítette a nagy amerikai filmek video kópiáit. Aztán megjelent a polgári életben az internet és vele a filmcserék. Először csak a trailerek, aztán az ilyen-olyan módon megszerzett master szalagok, majd a kész filmek, még jóval a bemutató előtt. Ekkor már sportot űzött az internetes világ egy része abból, hogy egy mozifilm előbb jelenjen meg a virtuális térben tömegesen, mint egyetlen kópiája a filmszínházakban. Aztán már nem is csak egymásnak, baráti alapon küldözgették a filmeket, hanem meg is osztották egymással. Eleinte a Moszkva téren vagy a PECSA előtt, CD-n. Aztán már csak annak a webhelynek a címét és szuper titkos jelszavát adták tovább, ahonnan a vágyott film vagy zene letölthető volt. Ki akarta volna ezek után megvenni akár a legnagyobb világsztár jó hangminőségű zenei CD-jét vagy a legújabb Oscar-díjas film kiváló kópiáját, ha a piacihoz képest negyedáron, sőt baráti alapon vagy bartelben is hozzájuthatott? Így alakultak ki a torrent közösségek. Hozzájuk tartozni sikk és érdek. És manapság már egyre inkább veszély is. Mert a film és zenei termékek jogosulatlan letöltése a szerzői jogok megsértése, ami komoly szankciókkal jár. A szerzői jogi törvény ebben egyértelmű. S a szerzői jogvédők aktivitása is okot ad az óvatosságra ezt a tevékenységet illetően. Valami miatt mégis mintha elfogadottá vált volna az emberek körében a fájlcserélés. A www.atvugyvedje.hu weboldal friss közvélemény kutatása szerint a válaszadók 88,6 százaléka szokott videókat letölteni a netről, mert a tilalmat jogtalannak találja. Ezen pedig - ha nem is reprezentatív az eredmény - el kell gondolkodni. Leginkább a jogtulajdonosoknak. Mert a kiadók valószínűleg vesztésre ítélt háborút vívnak. A technika olyan kifinomult és olyan biztonságos a jogsértők védelmét illetően, hogy aligha nyerhetnek velük szemben. Ma azt kell mondanunk, mindaddig lesznek fájlcserélő oldalak, ameddig reális feltételeket nem kínálnak a felhasználóknak a jogtulajdonosok az interneten a filmekhez és zenékhez való hozzáférésre. A folyamatot legfeljebb akadályozni vagy lassítani lehet a svéd torrentekkel szembenihez hasonló jogi hadjáratokkal. Csatákat nyerhetnek a jogtulajdonosok és a jogvédők ezek során, de a háború győzelme biztosan nem az övék.

Jogtörő

Az új Polgári Törvénykönyv

A történelmi pillanat elmúlt, maradt a valóság: az Országgyűlés elfogadta az új Polgári Törvénykönyvet. Ha a(z) (új) törvényhozók (is)tartják magukat az eredeti szándékokhoz, akkor ez év május 15-én hatályba lép a kódex. Hogy szükség volt rá, azt aligha vitatná bárki a közéletben. Hogy erre volt-e szükség, az már más kérdés. Vannak támogatói és ellenzői is, szép számmal. Én személy szerint elfogult vagyok a régi (még hatályos) Polgári Törvénykönyvvel, amely Vékás Lajos professzor úr, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara egyetemi tanárának a nevéhez kötődik. Azt tanultam öt éven át, részben tőle is, a jogi egyetemen. Bizonyos személyes okoknál fogva nem nagyon van olyan szava, amit ne tudnék fejből. S most újat kell tanulni. Meglehet, valami egészen újból kell záróvizsgát tenni. Alapjában véve nem baj, ha valami, amit amúgy megszoktunk, megváltozik. Főként, ha előnyére. Az új Ptk. nyelvezete érthető, fordulatai viszonylag simán értelmezhetőek, ami azért nem elhanyagolható szempont a mindennapi viszonyainkat meghatározó jogszabály esetén. Hiszen ha az állampolgárok nem értik a törvény szövegét, akkor már régen rossz. A törvény szelleméről nem is beszélve. Vannak előnyei ennek a polgári jogi koncepciónak. Megpróbál alkalmazkodni a jelenlegi világhoz. Az új élethelyzeteinkhez, a gazdasági, üzleti realitásokhoz s nem kis részt az Európai Unió által meghatározott polgári jogi normákhoz. Ez hellyel-közzel sikerül is, habár az már most látszik a szövegezéséből, hogy az élet pillanatok alatt "lefutja" majd. Ha máris nem tette azt. Mindenesetre a kereteket biztosítja az eredményes gazdasági tevékenységhez az új Ptk., s ez jó!

Magánviszonyainkban pedig kifejezetten előnyös változásokat vezet be. A legfontosabb, hogy az eddigiekhez képest beépíti magába, a Polgári Törvénykönyvbe a családjog részletszabályait is. Önálló könyvben foglalkozik mindazon viszonyokkal, amelyek a társadalom legkisebb egysége, a család körében a személyekkel előfordulhatnak. Legalábbis megpróbálja számba venni ezeket. Én legalább ilyen fontosnak és figyelemre érdemesnek tartom a személyhez fűződő jogok részt. Ezzel a témával ezen a fórumon is kiemelten foglalkozunk majd a következőkben, éppen mert olyan ez a terület mind a közéletünkben, mind pedig a médiában, mint a senki földje. Politikai szerveződések, közszereplők, magánszemélyek és egyes újságtermékek, illetve médiumok úgy garázdálkodnak magánemberek életében, viszonyaiban, mintha személyiségi jogi védelmi határokról soha nem hallottak volna. Az ember személyiségi jogait (is) tiszteletben kell tartani, minden körülmények között. És legalább feltételezni a jóhiszeműséget. Az új Polgári Törvénykönyv erről is szól, ennek a törvényhozói szándéknak is kiemelten nyomatékot ad. Hogy mindenki jól értse.

Habár igaz, minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Azt csak remélni lehet, hogy ha majd széles ismeretterjesztő tevékenységet követően megismerik az állampolgárok, magukénak érzik azt, hiszen róluk, rólunk szól minden sora. Az igazságszolgáltatásról ennek kapcsán nincs mit szólni. Akár róluk, akár rólunk, állampolgárokról legyen is szó, ez bizalmi kérdés.

Jogtörő