A jog mint rendszer

Ha egy jogi ügybe keveredünk, mindjárt az elején ott a "banánhéj", amelyen elcsúszhatunk: ha jogi szempontból nézve nem megfelelően ítéljük meg a helyzetet. Természetesen csak abban az esetben, ha nem jogi képviselő (ügyvéd) által járunk el, hanem saját magunk vesszük kezünkbe az ügyet. Ha valóban a bíróságra van szükség az ügy eldöntéséhez, akkor ezt semmiképpen nem ajánlanám jogi képviselő nélkül tenni.

A jog maga egy rendszer. Az én felfogásom szerint egy óriási puzzle, ahol minden egyes darabnak helye van, de csak egyetlen helye. Így lehet egész a kép. Az európai jogrendszerek alapja többnyire a római jog. A Harvard Egyetem Római jog című tantárgyának (angol nyelvű)tankönyvében 12 ezer szócikket jelez a szoftver. Ez 12 ezer puzzle darabot jelent. És a római jog még nem ismerte például a szerzői jogot, az iparjogvédelmet, a versenyjogot a maga részletszabályaival. Vagy a mai koréhoz mérve egészen leegyszerűsítve fogta fel a büntető jogot. Hogy csak néhány példát említsek abból a rendszerből, ami még csak az alapja a jelenlegi jogrendünknek.

Érteni kell tehát ezt a rendszert, el kell tudni igazodni benne és nagyon sok apró kis szabályt kell ismerni ahhoz, hogy az adott ügyben el tudjuk dönteni: mi is a teendő. Ha már biztosnak tűnik, hogy a független bíróság döntésére van szükség az ügyünkben, akkor azt kell tudni: hogyan, hova "jelentsük", hogy jogorvoslatot kérünk valamilyen problémánkra. A jog ezt úgy mondja: keresettel fordulunk a bírósághoz. Keresetlevélben fogalmazzuk meg az ügyünket, és pontosan "kérdezünk", illetve kérünk a bíróságtól. A polgári bíróság eljárása a jogszabályok előírása szerint kérelemhez kötött. A bíróság arra a "kérdésre válaszolhat", vagyis abban a kérdésben dönthet, amelyet hozzá intéztek. Másra nem! Tehát egyértelműen kérnünk kell a bíróságtól, hogy milyen kérdésben döntsön. Amit nem kérünk, abban nem fog dönteni akkor sem, ha a bíróság látja, hogy akár helye lehetne bírói döntésnek ebben vagy abban a kérdésben is.

Egy példa. Felek egyike olyan követeléssel szemben (is) védekezik a bíróságon, amely követelés valójában már elévült. Mert ezt, mondjuk, nem veszi észre. Hiába látja ezt a bíró, nem adhat jogi "tanácsot" az érintett félnek, mert akkor sérülne a pártatlansága. Az ítéletben azonban majd rámutat az ügy okafogyottságára elévülés miatt, amikor ítéletében indokolja a kereset elutasítását. Csakhogy addigra elment a peres felek ideje, pénze. Az adófizetők pénzéből működtetett bíróságokéiról nem is beszélve.

Minden bírósági döntés határozat. Ennek formája lehet végzés, ha eljárási kérdésről van szó, s ítélet, ha az az ügy érdemi részében, vagyis tartalmában született bírói döntést tartalmazza. Mind a végzést, mind pedig az ítéletet meg lehet fellebbezni magasabb jogi fórumnál. Sőt. Vannak helyzetek, amikor még a jogerőre emelkedett érdemi döntéssel, vagyis ítélettel szemben is helye van jogorvoslatnak. Ez a Legfelsőbb Bíróság előtt történik.

Mint látható, ez több szereplős, bonyolult rendszer, sok apró szabállyal. Ezért fontos, hogy jogi képviselő (ügyvéd) közreműködésével nyújtjuk-e be a bíróságra a keresetlevelet vagy pedig saját magunk járunk el saját ügyünkben. Nyilvánvalóan megspórolva így az ügyvédi munkadíjat.

Jó szem előtt tartani: a veszteségünk jóval nagyobb lehet egy vesztett per következtében, mint lenne, ha a pereskedés előtt szakemberrel együtt mérnénk fel az esélyeket. Nem is beszélve a pervitelről, ami eldöntheti magát a per kimenetelét. Függetlenül attól, hogy nekünk van-e igazunk vagy a másik félnek. Valami oka csak van annak, ugye, hogy az egyik ügyvéd sorra nyeri a pereket, a másik pedig nem. Minden szakmában vannak nagyon tehetséges, jól képzett szakemberek és gyengék vagy éppen teljességgel alkalmatlanok. Miért pont az ügyvédek köre lenne ez alól kivétel?

A világ ilyen. Nem győz mindig az igazság. A jog és az igazság, a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás nem feltétlenül esik egybe. Ez a realitás, ezzel kell számolnunk mindennapi ügyeinkben.

Jogtörő