Szóbeli perindítás

Mit tegyen az ember, ha nem tud vagy nem akar jogi képviselőt (ügyvédet) megfizetni, de olyan ügye van, ami sajnos csak bíróságon rendezhető? Első körben nem azt ajánlanám, hogy írjon egyedül keresetlevelet, mert arra - bármilyen szomorú - frissen végzett jogászok sem feltétlenül képesek.

A polgári eljárásjog "bibliája", a Polgári Perrendtartás (Pp.) lehetővé teszi, hogy ne írásban, hanem akár szóban, jegyzőkönyvbe mondva indítson valaki valamilyen ügyben pert a bíróságon. Ebben az esetben félfogadási időben fel kell keresni a bíróságot és ott kérni, hogy szóban adhassa elő keresetét. A bíróság erre felhatalmazott alkalmazottja lejegyzi a szóban előadottakat, az így keletkezett dokumentumot az ügyfél aláírja, s lehet, hogy elindul a bírósági per. Ha mégsem, az nem a szóbeliséggel függ össze.

Ha a keresetlevél olyan hibában szenved, amely miatt a bíróság nem képes az idézést kibocsátani, ezért nem kezdődhet meg a peres eljárás, akkor vagy hiánypótlásra szólítja fel az ügyfelet vagy pedig idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet.

A Pp. 130.§-a hosszan sorolja azokat az okokat, amelyek alapot adnak a bíróságnak a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására. Ezek között szerepelnek olyan okok is, amelyek csak abban az esetben adnak alapot erre, ha nem jogi képviselővel jár el az ügyben az ügyfél. Vagyis saját maga gondoskodik ügye viteléről. Ugyanebben a szakaszban ugyanis úgy rendelkezik a jogszabály, hogy a bíróság azonnal elutasítja a keresetlevelet, ha azt jogi képviselő nyújtja be hiányosan vagy hibásan. Elvárja ugyanis a törvény, hogy a jogvégzett emberek, főként a bírósági pervitelre egyedüliként jogosultak, vagyis az ügyvédek, valóban jól képzett szakemberek legyenek. A munkájukat kifogástalanul végezzék. Felfoghatjuk ezt egyfajta "MEO-nak" is az ügyvédi munkát illetően.

Nem jelenti ez azonban mégsem azt, hogy feltétlenül az ügyvéd hibázik, amikor a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet. Nem egyszer előfordul a napi gyakorlatban, hogy az ügyfél akkor is ragaszkodik a benyújtáshoz, amikor nem tudja megadni az Alperes fellelhetőségét, vagyis lakcímét, így a bíróság nem képes idézni őt a tárgyalásra. Vagy éppen hogy pontos adatokat szolgáltat, de Alperes ott már nem található meg, új lakcímet pedig nem hagyott hátra. A polgári bíróságnak nem dolga keresni az Alperest. Erről a felperesnek kell gondoskodnia. Ugyanakkor a Pp. más lehetőségeket is nyújt a peres eljárásról való értesítésre. Például a hirdetményi idézést.

Egy biztos: ha az ügyfél személyesen kezdeményezi a perindítást a bíróságon, akár szóban, akár írásban, vagyis nem képviselő útján jár el, a bíróság valamivel enyhébb eljárási szabályokat alkalmaz az egész peres eljárásban. Legalábbis átmenetileg nagyobb így a peres fél mozgástere a per során. Nem várható el ugyanis, hogy a nem jogvégzett ügyfél ismerjen minden részletet az eljárási jogból vagy éppen az anyagi jogból. Ugyanakkor pedig nem sérülhet az állampolgár ahhoz fűződő alkotmányos joga, hogy ügyét a független bíróság elé tárja, s az ott pártatlan elbírálásban részesüljön. Nem fordulhat elő, hogy valaki azért ne élhessen jogorvoslattal valamilyen ügyében, mert nincs pénze jogi képviseletre. Jól van kitalálva az eljárásjogi rendszer, többféle biztosítékot nyújt az ügyfél számára a bírósági eljárás során.

Ezekkel a jogokkal ugyanakkor vissza is lehet élni. A polgári jog ismeri a joggal való visszaélés fogalmát, amit a bíróság - ha az bizonyítható - alaposan megtorol. Nem érdemes tehát ezekkel ügyeskedni, mert az a bíróságon többnyire hamar lelepleződik. Persze, hogy hol a határ a pervitelben a joggal való visszaélés és az ügyes (kreatív) jogalkalmazás között, az egészen más kérdés. A gyakorlat azt mutatja, meglehetősen tág ez a határ. Az igazságszolgáltatás előtti képviseletre egyedüliként jogosult jogi szakembereknek, vagyis az ügyvédeknek éppen az a dolguk, hogy teljes szaktudásukat latba vetve, ezt jól eltalálják. Maguk között egyébként ezt pertaktikának is szokták nevezni.

Jogtörő