Új kódexek

Az elmúlt években a legnagyobb jogi változások kétségkívül az alapvető jogok, valamint a polgári- és a büntetőjog szabályaiban történt. Alkotmány helyett Alaptörvény született, e mellett hatályba lépett mind az új polgári jogi kódex, mint pedig a büntető kódex. Az utóbbi egyre szigorúbb normákat tartalmaz, s ismerve a bűnözés mértékének és jellegének változását, attól tartok, hogy erre szükség is van. Persze kiszámítható büntetőeljárási szabályrendszerben, és persze nagy alapossággal felderített tényállások alapján hozott, megalapozott bírósági ítéletekkel. Nem éppen kormányhoz közelálló szakemberek úgy fogalmaztak a minap egy fórumon, hogy az igazságszolgáltatás még biztosan az a bástya, amely tartja magát, s híven eredeti küldetéséhez végzi a rárótt feladatokat. Az fontos, hogy még a kormány politikai ellenfelei szerint is tisztességes igazságszolgáltatásra számíthatunk ügyes-bajos dolgainkban. Ezt azért hangsúlyozom, mert az életünk, a fogantatástól a halálunkig, szakadatlan polgári jogi ügyletek sora. Éppen ezért a Jogtörő blogban az elkövetkezőkben elsősorban a polgári jogi problémákkal fogok foglalkozni. Ez a jogterület az, ami egyszerűen kikerülhetetlen minden állampolgár számára. Bármelyik országban éljen is. Magyarországon hosszú évtizedeket követően, többszöri nekifutásra sikerült megalkotni az új polgári jogi kódexet, amely végül 2014. március 16-án hatályba lépett. Szükség volt erre a kódexre már csak azért is, mert annyira megváltozott a világ, hogy a régi törvényszöveg szerint egyszerűen nem lehetett értelmezni az élet hozta egyes helyzeteket. S persze a bíróságok ítélkezési gyakorlatát is érvényesíteni kellett immár törvényi rangra emelve. Hiszen egy törvény nem valami elvont fogalom. A törvénynek az állampolgárok mindennapi életét kell - kötelező - útjelzőkkel ellátnia. Az pedig nagyon nagy baj, ha a szabályrendszer és a valós élet nincs szinkronban egymással. Legközelebb ezzel fogom folytatni.

Folytatjuk

Eltelt 3 év és 5 hónap, amióta utoljára írtam ide. Pedig az eltelt időszakban is lett volna gondolatom, csak sajnos módom nem adódott rá. De most újra itt vagyok. Köszönöm nektek, hogy még ti is itt vagyok. S remélem, hamarosan tovább szaporodunk. :) Nem teltek haszontalanul számomra az eltelt évek a jog szempontjából sem. Mondhatom, sajnos. Álljon itt mindjárt egy gondolat a múlt heti Élet és Irodalomból: "Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. Az emberi méltóság az emberi élettel együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő." Még akkor is így van ez, ha naponta elfelejtjük, és ami rosszabb: elfelejtik az állam hatóságai is, amelyek az állampolgárokkal kapcsolatba kerülnek. Erről is szól ez az írás http://www.es.hu/szudi_janos;kar_szepiteni;2014-04-28.html az ÉS-ben, amelyből idéztem. A probléma az, hogy vajon ismerik-e a állampolgárok ennek az alapjognak az igazi tartalmát? Hiszen az emberek, tisztelet a kivételnek, az egymás közötti kapcsolataikban sem tartják tiszteletben a másik ember Ember mivoltját, a mindennapjaikban sem. Hogyan lehetne akkor remélni tőlük, hogy azt az állam hozzájuk való viszonyában megköveteljék? Ez persze a mindenkori államnak kényelmes helyzet. Az állampolgárok népképviseleti fórumai azonban, mint az Országgyűlés, nagyon helyesen "kőbe vésték" az emberi méltóság tiszteletét. Azért választottam a visszatérésem utáni első bejegyzésem témájául éppen az emberi méltóság kérdéskörét, mert majd szeretnék elmesélni egy történetet. Ezen a blogon nem meglepő, hogy néha hihetetlen jogi esetekről is kiderül, megtörténtek. Tartok tőle, hogy ezután sem lesz ez másként. :)