Folytatjuk

Eltelt 3 év és 5 hónap, amióta utoljára írtam ide. Pedig az eltelt időszakban is lett volna gondolatom, csak sajnos módom nem adódott rá. De most újra itt vagyok. Köszönöm nektek, hogy még ti is itt vagyok. S remélem, hamarosan tovább szaporodunk. :) Nem teltek haszontalanul számomra az eltelt évek a jog szempontjából sem. Mondhatom, sajnos. Álljon itt mindjárt egy gondolat a múlt heti Élet és Irodalomból: "Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. Az emberi méltóság az emberi élettel együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan, s ezért minden emberre nézve egyenlő." Még akkor is így van ez, ha naponta elfelejtjük, és ami rosszabb: elfelejtik az állam hatóságai is, amelyek az állampolgárokkal kapcsolatba kerülnek. Erről is szól ez az írás http://www.es.hu/szudi_janos;kar_szepiteni;2014-04-28.html az ÉS-ben, amelyből idéztem. A probléma az, hogy vajon ismerik-e a állampolgárok ennek az alapjognak az igazi tartalmát? Hiszen az emberek, tisztelet a kivételnek, az egymás közötti kapcsolataikban sem tartják tiszteletben a másik ember Ember mivoltját, a mindennapjaikban sem. Hogyan lehetne akkor remélni tőlük, hogy azt az állam hozzájuk való viszonyában megköveteljék? Ez persze a mindenkori államnak kényelmes helyzet. Az állampolgárok népképviseleti fórumai azonban, mint az Országgyűlés, nagyon helyesen "kőbe vésték" az emberi méltóság tiszteletét. Azért választottam a visszatérésem utáni első bejegyzésem témájául éppen az emberi méltóság kérdéskörét, mert majd szeretnék elmesélni egy történetet. Ezen a blogon nem meglepő, hogy néha hihetetlen jogi esetekről is kiderül, megtörténtek. Tartok tőle, hogy ezután sem lesz ez másként. :)