Banki ajánlattétel megszegése

Sajnos nem egyedi eset, amiről shelmedrin ír az előző post kommentjében. Ha nem is domain regisztrációról van szó, de a kiszolgáltatottság ugyanúgy jellemző ebben az esetben is, mint az erős bankkal szemben álló kisvállalkozó esetén. Anélkül, hogy jogi tanácsot adnék bárkinek is, hiszen még nem vagyok jogász, csak gyakorlott banki ügyfél, azt mondanám, hogy nem kellene annyiban hagyni az ügyet. Az ugyanis nem a bank belső ügye, hogy egy bevezett és ismertté tett banki terméket végül is csak időnként vagy pedig folyamatosan biztosít az ügyfelei számára. Ha pedig azt a bankszámlakötés bonusaként hírdeti, akkor bizony az ajánlattétel a bank részéről, ezért köteles annak megfelelni, vagy pedig a nem teljesülés miatt keletkező kárt megtéríteni. De persze ez egy lassú folyamat, jó idegek kellene hozzá és türelem. Mindenekelőtt azonban mielőbb megtalálni azt a bankot, amelyik vállal ilyen szolgáltatást. Ha az ennél a banknál igénybe vett szolgáltatásnak a költsége meghaladja az eredeti banki ajánlatban közölt szolgáltatás költségét, akkor a különbséget követelheted majd a nem teljesítő banktól.

Shelmedrin azt kérdezi, mit tegyen ebben a helyzetben. Ha már ügyvéd lennék, most azt mondanám, hogy keresse meg a legjobb alternatív megoldást és felejtse el ezt a bankot. Túl hosszadalmas, idegörlő és drága a jogi elégtétel ebben az ügyben. Ugyanakkor azt is mondnám, hogy egy bejelentést a PSZÁF-nek megér az ügy. Illetékmentes és az a cél mindenképpen elérhető, hogy felfigyeljenek a jelenségre. Mert szerintem jelenségről van szó. Ha mindig, minden banki ügyfél eltekint a jogorvoslattól a bankokkal szemben, akor valóban úgy működhetnek, ahogy ők akarnak. Nem jogi kérdés, de az a véleményem, hogy a gazdaságunk jórészt azért is tart ott, ahol, mert a bankok uralma egyszerűen nem engedi., hogy a gazdaságba elegendő forrás áramoljon. S ezt nem lehet azzal elintézni, hogy a magyarországi kis- és középválllakozások nem eléggé alkalmasak a kereskedelmi banki kölcsön ügyeletek befogadására. Ez egyszerűen nem igaz. Ma is alkalmasak rá és korábban is azok voltak. Ha reális, mind a két fél számára elfogadható és kölcsönösen előnyös feltételekkel jön létre az ügylet. Én még emlékszem arra az időszakra (úgy 1992-95 között), amikor 42 %, azaz negyvenkettő százalék volt egy egyszerű kereskedelmi banki kölcsön ügylet éves kamata, I. osztályú adós esetén! És akkor is voltak ügyletek, habár csak kevesen maradtak talpon. Ekkora kamatot ugyanis legfeljebb csak a három "alapüzletből" lehetett éve szinten kitermelni: kábítószer, fegyver- és lánykereskedelem. Be is dőltek a cégek sorban, és tarolt a bankvilág az azonnali opciós jelzálogszerződésekkel, árverésekkel stb. Az állam pedig konszolidált. És mint mindig, leírta a veszteségeket adóbevételből, egyebekből. A bankok akkor is azt kommunikálták, örülhet a vállalkozó, hogy egyáltalán felmerülhet számára a banki kölcsön lehetősége. Csak az nem mindegy, milyen áron és milyen körülmények között. Tudom, ez nem szorosan vett jogi kérdés, hanem kemény gazdaságpolitika. Igen. De a jognak az is feladata, hogy szolgálja a társadalmat a megoldásaival. Ma nagyobb jogbiztonság közepette működhet a gazdaság, mint eddig bármikor. Mégis történhetnek anomáliák. De a rendszer képes orvosolni a hibákat. Akkor is ha "csak" egy banki ajánlattételi ígéret megszegéséről van szó.

Az igaz, hogy nem feltétlenül kell vállalatot alapítani, mint shelmedrin és társa teszi, de szerintem legalább ilyen érvényesen igaz, hogy nem kell feltétlenül banki tevékenységet folytatni egy országban, ahol - micsoda meglepetés! - szolgáltatásokra is igényt tartanak a bankoktól. Ráadásul az ügyletnek kockázata is van! Hát, van. Az életnek is van kockázata, mégis éljük.:)

Valóban érdekes lehet, hogyan látjátok ezt az ügyet.

Jogtörő