A könyv, a lapok és a média

Mindenekelőtt ígérem, ezentúl rövidebb bejegyzéseket írok. Meg fogom találni a módját annak, hogy a hosszabb, elemző írásokat másként osszam majd meg a blog olvasóival.

Shelmedrin azt írja a Twitter vs. kőnyomatos című bejegyzésremre, hogy számára a könyv csak is nyomtatott, szagos termék lehet. Nos, én egyet is értek vele ebben meg nem is. Szeretem a könyv illatát (az újságét is), szeretem megfogdosni és birtokolni a dolgozószobámban a könyvespolcomon, de azt nem hinném, hogy semmilyen más szöveg nem érdemelheti ki a könyv megnevezést, csak az, amit kinyomtattak. Daniel Steel is nyomtatásban jelenik meg, s könyvnek nevezzük a formátumot, amiben elénk bocsátják, mégsem vethető össze az Encyclopædia Britannica-val. Amit mellesleg elsők között készítettek el elektronikus formában is! Mitől lennének értékesebbek a kinyomtatott kötetek, mint az a tartalom, amit letölthetünk a weboldalukról? Hiszen tartalmában a kettő teljesen azonos.:) A nyomtatás tehát - szerintem - nem garancia semmire. A tartalom, az igen. Ha shelmedrin logikájánál maradunk, akkor vagy a könyv szó tartalmi jelentését kellene bővítenünk vagy pedig a köny mélységű tartalom elektronikus megjenésére új szót alkotnunk. Valami miatt eddig egyik sem történt meg. Nem lehet, hogy azért, mert az e-book pontosan kifejezi azt a tartalmat, amit most jelölünk vele? Az Index is betüket, szavakat, mondatokat használ, amikor összefüggő szöveget publikál az oldalán, mégsem nevezzük könyvnek. Az Index az, ami. Egy on-line újság, a melynek a nyelv az eszköze, nem a célja. Valamikor az utazás postakocsival történt, ma szuperszónikus repülőgéppel, mégsem alkottunk új szót a modern technika nyújtotta 'utazás' tartalomra. A világ változik, fejlődik, s vele az ember nyelve is. Van, amikor maguk a szavak változnak, van amikor csak a jelentésük alakul át.

A média tartalma, az egészen más kérdés. Habár én ebben sem vagyok valami idealista. Ahogy a kiváló szerző a Mert övék a hatalom című könyvében leírja az amerikai média kialakulását a rádiótól a televizió szinte egyeduralmáig, az minden csak nem küldetés-eposz. Nem is feltétlenül a pénz átka miatt. Egyszerűen nem lett volna média a ma ismert és hatékony formában, ha a pénzemberek nem látják meg benne az üzletet és nem fektetnek be a fejlesztésébe. Akkor pedig kár lenne utópisztikus álmokat dédelgetni vele kapcsolatban. Szerintem elég az a realitás is, hogy egyik-másik médium már a megjelenésével képes befolyásolni a történelem menetét. És igen, az emberek életét! Gondoljunk csak Churcill egyik híres rádióbeszédére a vérről, a verejtékről és a könnyekről. Vajon ugyanilyen hatásos lett volna, ha ezt a híres Times oldalain közli az ország népével? Hány emberhez jutott volna el az üzenet, az elszántság, az erő és igen, az emberi karizma, ami Churchill-t jellemezte? Szóval én óvnék a média túlzott déminizálásától, mert szerintem amennyi rosszat vitt az emberek életébe, talán ugyannyi áldást is hozott. Elismerem, nem biztos, hogy az egyenleg legalább zéró. Az viszont tény, hogy semmi nem kényszeríti az embereket a média-fogyasztásra, mégis előszeretettel teszik. Szabad emberek, szabad döntése, hogy a távirányítón megnyomnak-e egy gombot vagy sem. Én személy szerint jobban hiszek a felnőtt emberek döntésképességében, mint a korlátokban, az eltitkolásokban, a felnőtt-nevelés hatékonyságában. Egy egész rendszer bukott meg nem régen mindezek hatástalansága miatt.

Rövidebb postot ígértem, most itt befejezem, de szívesen érvelnék tovább a témában.

Jogtörő