Az Európai Bíróság legfrissebb ítélete szerint valamely áru megküldésének költségei nem háríthatók a távollévők között kötött szerződéstől elálló fogyasztóra. Ez esetben csak az áru visszaküldésének költségeit kell vállalnia a vásárlónak.
A távollévők között kötött fogyasztói szerződés azt a formát jelenti, amikor a vásárló egy tévéműsor alapján vagy katalógusból választ ki valamilyen árut, megrendeli, majd azt neki a kereskedő kiszállítja. A szállításra általában erre szakosodott fuvarozók vállalkoznak, alvállalkozóként, természetesen pénzért. Csakhogy a közvetlen értékesítésben eladott áruk esetén a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a vevő 8 napon belül elállhat a vételtől, ez esetben a kereskedő köteles az áru vételárát neki visszatéríteni és az árut visszavenni. A vásárlót ez a jog akár úgy is megilleti, hogy a megrendelt árut, amikor az megérkezik, mégsem veszi át. Kérdés, hogy az elállási jog gyakorlásakor vajon az oda szállítás és visszaküldés költségét ki fedezi? A kereskedők számára az a kedvezőbb, ha ők csak az áru vételárát térítik vissza, az oda-vissza szállítás költségeit pedig a fogyasztó viseli. Ezzel kapcsolatban hozott most egyértelmű döntést a C-511/08. számú ügyben az Európai Bíróság.
A konkrét ügy lényege az, hogy egy német csomagküldő szolgálat a vállalkozás általános szerződési feltételeiben előírja: a fogyasztónak az áru megküldési költségeinek jogcímén 4,95 euró összegű átalánydíjat kell fizetnie. Ez az összeg akkor is megilleti a szállítót, ha a fogyasztó gyakorolja elállási jogát. Egy német fogyasztói szövetség azonban e gyakorlat abbahagyására kötelezés iránti keresetet nyújtott be a Bírósághoz a szóban forgó csomagküldő szolgálat ellen. Keresetében azt állítja, hogy elállás esetén az áru megküldésének költségei nem háríthatók a fogyasztóra.
A legfelső fokon eljáró Németországi Szövetségi Bíróság szerint a vevő a német jog alapján, elállás esetén, nem jogosult a megrendelt áru megküldésével kapcsolatos költségek visszatérítésére. Ugyanakkor az Európai Uniónak "A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20‑i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelve" szerint bármely távértékesítési szerződés esetén a fogyasztó legalább hét munkanapnyi időtartammal (vagyis 8 napon belül) büntetésektől mentesen és indokolás nélkül elállhat a szerződéstől. Amennyiben a fogyasztó él elállási jogával, a szállító köteles a fogyasztó által kifizetett összegeket költségmentesen visszatéríteni a fogyasztó számára. A fogyasztótól az elállási jog gyakorlása miatt csak az áruk visszaküldésének közvetlen költségei követelhetők. A konkrét ügyben a német eljáró bíróság – mivel kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e az EU-irányelvvel az áru szállítási költségeinek a kiszámlázása a vevő részére abban az esetben is, ha az gyakorolta elállási jogát – az irányelv értelmezésére kérte az Európai Bíróságot.
Az Európai Bíróság múlt héten meghozott ítéletében megállapítja, hogy az irányelvvel ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a távollévők között kötött szerződés keretében lehetővé teszi a szállítónak, hogy az áruk megküldésének költségeit a fogyasztóra hárítsa, ha a fogyasztó elállt a szerződéstől. A Bíróság a döntést azzal indokolta, hogy nevezett irányelvnek egyértelműen az a célkitűzése: a fogyasztót semmilyen költségszempont ne tartsa vissza elállási joga gyakorlásától. Nem engedhetnek meg tehát a tagállamok jogszabályai sem ezzel ellentétes kereskedelmi gyakorlatot.
Az Európai Bíróság határozatai kötelező érvényűek valamennyi tagország bíróságainak ítélkezésére.
Tekintettel arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, a Magyarországon közvetlen értékesítésben vásárolt áruk szállítási költségét is a kereskedőnek kell viselnie, amennyiben a fogyasztó 8 napon belül eláll a vásárlástól.
Jogtörő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Értem a döntéshozók szempontját, azonban nem értek egyet. Véleményem szerint azt a tényt sem szabad elfelejteni, hogy a termék kiszállítási költsége a webáruház üzemeltetőjének is költséget jelent, hiszen annak díját továbbutalja a szerződött szállító cégnek.
VálaszTörlésAmikor a vásárló megrendel egy terméket, akkor elfogadja - hova tovább sok esetben ő maga adja meg- a szállítás módját és elfogadja annak díját, tehát a vásárló veszi igénybe a szolgáltatást a futárcégtől.
Jelen esetben a webáruház üzemeltető csak úgymond "közvetítést" végez.
Egy szolgáltatást - jelen esetben szállítási szolgáltatásról beszélünk - vett igénybe a vásárló, amely a termék átvételekor teljesítve lett és amelynek a díját meg kell fizetni.
Ettől függetlenül élhet elállási jogával, de egy teljesített szolgáltatás díját a webáruháznak miért is kell visszafizetni!?
Ez egy kockázati eleme e kereskedési formának. Mint minden egyéb formának, úgy ennek is megvan a sajátos kockázati tényezője. Ennyi. Ezzel számolnia és kalkulálnia kell egy webáruház működtetőjének... Szerintem ez így is korrekt, fogyasztói oldalról.. : )
VálaszTörlésEnnek a logikának az alapján, ha egy vevő konkrét vásárlási szándékkal bemegy egy boltba, de a pénztárnál meggondolja magát és mégsem vásárol, akkor is igényt tarthat az odautazásának költségére az eladótól? Másik példa, ha vevő csomagküldőtől rendel és másik uniós országba kéri a megrendelt cikket, amit 8 napon belül visszaküld, akkor is visszajár a fuvarköltség, vagy csak országon belül?
VálaszTörlésValószínűleg súlyos agykárosodása volt az EU parlamentben egyrészt azoknak akik mindezt kitalálták, másrészt a bíróság tisztelt tagjainak is, akik azt állítják, hogy egy megrendelt szolgáltatást ami ráadásul teljesítve is lett, a szolgáltatás teljesítőjének a vevő "meggondoltam magam joga" miatt nem kellene kifizetnie a szolgáltatást.
VálaszTörlésJelen esetben úgy gondolom, nincs abban különbség, hogy a szállítandó dolog, egy ember, vagy egy tárgy. Pl. Budapesten beülök a taxiba, mert szeretnék Pécsen inni egy kávét, mert hallottam, hogy ott egész finom a kávé, a Taxis levisz engem Pécsre, ott megkérem, hogy várjon meg autóba mert csak egy kávéra jöttünk. Majd megiszom a kávém, kimegyek a Taxishoz, és jelzem neki, hogy jól van ez így, de én még is csak meggondoltam magam, mert benne vagyok a nyolc napon belül "meggondoltam magam jogom"-ban, és kérném állítsa vissza az eredeti állapotot, mint ha én meg sem rendeltem volna ezt a szolgáltatást, és vigyen már vissza Budapestre, vagy ha ugye ezt még is csak nekem kellene fizetnem, hát akkor nézek a visszaútra egy szerencsés Taxist Pécsett, aki a jó fuvar reményében kedvesen felfuvaroz engem Budapestre. Hajrá Magyarország - Hajrá EU. Egy dolgot még ehhez azért szintén hozzá kell tennem, ha már szinte minden baromságot átveszünk, mert EU akkor valahogy nem értem én ezt a jogharmonizációt, hát hogyan lehet az, hogy a fizetések azok bezzeg nem harmonizálódnak? Ha valaki erre tud nekem értelmes és elfogadható magyarázatot adni azt szívesen meghallgatnám.