Az információs önrendelkezés joga

A magyarországi adatvédelem az információs önrendelkezési jog védelme alapján áll. Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. A másik alapvető garancia az adattovábbítás és az adatok nyilvánosságra hozásának korlátozása. A magyarországi Alkotmánybíróság szerint személyes adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón kívül csak akkor szabad harmadik személy számára hozzáférhetővé tenni, ha az adattovábbítást megengedő összes feltétel minden egyes adat esetén teljesül. Ez tehát azt is jelenti, hogy az adatkérőnek vagy konkrét törvényi felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a továbbított adatokat feldolgozhassa vagy pedig előzetesen meg kell szereznie az érintett beleegyezését. Ez utóbbi beleegyezésünket adjuk meg az internetes tartalomszolgáltatónak (lásd Facebook, Twitter, MySpace, IWIW stb.) amikor a regisztrációs feltételeket elfogadjuk, s a Beállítások menüpontban az egyes publicitási szinteket meghatározzuk. De nem adunk ezekkel a beállításokkal felhatalmazást a tartalomszolgáltatónak arra, hogy az adatainkat tovább adja másik hasonló szolgáltató(k)nak. Mint például a Twitter teszi, amikor hozzáférhetővé teszi a Google keresői számára a felhasználói tweet-jeit. A felhasználók pedig ma már az esetek többségében saját nevükkel jegyzik gondolataikat a virtuális térben. Hiszen saját maguk által választott szűkebb (hír)csoportjaikba jórészt személyes ismeretségek, szakmai szövetségek, (munka)érdekközösségek szerint szerveződnek. Miért ne vállalnák hát valós identitásukkal a kommunikációt? Ami azonban így nyilvánosságra kerül, akár súlyos következményekkel is járhat a posztolóra nézve. Gondoljunk csak a nagy mobilszolgáltató munkatársával történtekre a közelmúltból. Egy szerencsétlenül megfogalmazott tweet miatt elveszítette az állását, a cég pedig a döntés miatt több ezer felháborodott internet rajongó rosszalló véleményét volt kénytelen elviselni az interneten. Az erkölcsi kára mérhetetlen. Vajon akkor is ilyen súlyos következményei lettek volna annak a bizonyos bejegyzésnek, ha más internetes oldalak a szoftvereikkel nem szemlézik a Twitter csiripeket, hanem azok csak és kizárólag a követőihez jutnak el, ahogy annak eredetileg lennie kell volna a weboldal által ígértek szerint? Felmerül a kérdés, hogy mi értelme van így a követők rendszerének azon a weboldalon, ha végül bárki láthatja bárki bejegyzését a weben? A magyarországi információs önrendelkezési jog szempontjából nézve ez a helyzet súlyos jogsértés, hacsak a felhasználó nem járult hozzá előzetesen a hozzászólásai teljes nyilvánosságához. Az ilyen hozzájárulásokat, a Beállításokon kívül, a Felhasználói szabályzatban vagy egyenesen az Általános Szerződési Feltételekben kénytelenek elfogadni az internetezők. A Twitter esetén például semmi nem figyelmeztette a rendszeren belül a már regisztrált felhasználókat arra, hogy ez év január végétől milyen üzleti megállapodást kötöttek a tulajdonosok a Google-val. De nincs ez másként a többi hasonló tartalomszolgáltatóval sem. Az üzleti döntéseiket többnyire csak utólag, a sajtó útján közlik felhasználóikkal. Mondanám, hogy ügyfeleikkel, de éppen ez a lényeg: hogy a felhasználóikat nem tekintik ügyfeleiknek, hiszen azok az esetek döntő többségében nem fizetnek nekik, mert free szolgáltatásokról van szó. Miközben a világot behálózó közösségi oldalak üzleti modelljének éppen ez a lényege: a nagy felhasználó szám. Minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb az oldal piaci értéke, annál több pénzt lehet érte kapni, amikor a felhasználók személyes adataival együtt eladják a vállalkozást más tőkéseknek. Ezeknek az összefüggéseknek a része minden felhasználó, állampolgárságtól, nemzetiségtől, földrajzi helytől függetlenül, aki megosztja személyes adatait, családi- és munkahelyi kapcsolatait, fotóját, gondolatait, álmait, jó- és rossz kedvét a többiekkel ezeken a közösségi oldalakon. Mi is, innen Magyarországról. Mégsem jelenti ez azt, hogy az információs önrendelkezési jogunk véget érne az országhatároknál. Sőt. De ez egy másik történet.

Jogtörő