Az internet- és a verseny szabadsága

Vajon lehet-e az internet semleges, ha a világ negyedik legjövedelmezőbb ipara épül rá? Amerikai fogyasztóvédő és jogvédő szervezetek, szövetségben az amerikai hírközlési szabályozó szervezettel (Federation Communications Comission,FCC) egy ideje bírósági perekben próbálják elérni, hogy a távközlési szolgáltatók ne korlátozhassák saját hatáskörben bizonyos tartalmak továbbítását a felhasználókhoz. Érveik szerint ugyanis ezzel egyrészt akadályozzák a szabad versenyt a digitális ipar vállalkozásai között, másrészt olyan hatáskört gyakorolnak, amely valójában csak magát az FCC-t, mint szabályozó hatóságot illetné meg. Megfelelő törvényi felhatalmazással, természetesen. Most azonban precedens értékű ítélet született egy ügyben, ami kihatással lehet a világ legnagyobb internet tartalom szolgáltatóinak piaci fejlesztéseire is. Történt, hogy Észak-Amerika legnagyobb kábelszolgáltatója egyoldalú döntésével korlátozott bizonyos internetes forgalomtípusokat, melyek jellemzően torrent alkalmazásokhoz köthetők. Ezt kifogásolta keresetlevelében a fogyasztóvédőkkel összefogva az FCC. A szolgáltató a perben alapvetően azzal érvelt, hogy a peer-to-peer forgalom aránytalan terhet ró a hálózatra. Mindemellett még eljárási hibákat is fölhoztak a keresettel szemben benyújtott ellentmondásukban. A pár napja született bírósági ítélet elutasította a fogyasztóvédők és az FCC keresetét az egyoldalú korlátozással szemben. Ezt az amerikai szakmai közvélemény az internet semlegessége elleni támadásnak értékelte, s azonnali törvénymódosítást javasolt. Ez eddig egy tipikus amerikai üzleti játszma, amelyet dominánsan jogi eszközökkel vívnak, nem kis politikai hátszéllel. De mivel maga a probléma globálisan is fennáll, nem lehet eltekinteni a következményei tovább gondolásától. Nem is csak az amerikai piacot tekintve. Már csak azért sem, mert a piaci szereplőket - közöttük a keresleti oldalon maguk a felhasználók is ott vannak! - nagyon is érdekli, hogy kik és milyen szempontok szerint döntenek netán helyettük arról, hogy egy szolgáltatás elérhető legyen vagy sem. Európában tipikus példája ennek a dilemmának a Google esete. Európai távközlési cégek ugyanis összefogtak annak érdekében, hogy a különösen nagy forgalmat generáló Google-szolgáltatások után az amerikai cég komoly összegeket fizessen a hálózatokat üzemeltetőknek. Olyan lenne ez, mint egyfajta autópálya-használati díj. És van is az érvelésben logika. A távközlési szolgáltatók kiépítik a virtuális "sztrádákat", a Google és a hozzá hasonló tartalomszolgáltatók, mint például a világon piacvezető videomegosztó, a Youtube viszont csak használja azt a szolgáltatásai eljuttatására a fogyasztóihoz, de nem fizet ezért a közműért. Ezen közben valóban extra bevételeket ér el. Pedig az józan paraszti ésszel is belátható, hogy más nagyságrendű internet infrastruktúra szükséges a videómegosztók, illetve a 3-400 millió regisztrált taggal bíró közösségi oldalak számára, és más szükséges az elektronikus ügyintézéshez, a levelezéshez, az on-line hírek böngészéséhez. Mondhatnánk: fizetnek a felhasználók az internetszolgáltatóiknak. Csakhogy ezek a bevételek Európában, az ezer darabra szabdalt európai távközlési piacon nem adódnak össze olyan nagyságrendben, hogy az kompenzálná az infokommunikációs infrastruktúra befektetéseinek költségeit, állítják a nagy európai távközlési szolgáltatók. Ráadásul az Unió, un. hatósági áraival, egyfolytában arra szorítja a távközlési szolgáltatókat, hogy csökkentsék az internetes díjtételeiket. Ezért gondolják azt, hogy valamilyen "sztráda-díj" címén ezekhez a költségekhez a globális tartalomszolgáltatóknak is hozzá kellene járulniuk. Ez Európában is üzleti kérdés, amelyet most jogi eszközökkel szeretnének megoldani. Jó kis dilemma elé állítva ezzel az Európai Unió bürokratáit. Az Európai Unióban ugyanis alapvető a verseny szabadsága melletti elkötelezettség. Ezt a szabadságot az unió "törvényeivel" is védik, nem egy esetben szemben a tagországok belső jogával is. Magyarország különösen sokat tudna erről mesélni. De akkor hogyan korlátozhatná az Unió jogi eszközökkel a Google és a hozzá hasonlók európai üzleti fejlesztését? Arról nem is beszélve, hogy ebben az összefüggésben az internet semlegessége legfeljebb akkor kerülhetne veszélybe, ha ezek a globális tartalomszolgáltatók kezdenék el korlátozni szolgáltatásaikat bizonyos földrészekre, bizonyos országokba, bizonyos piacokra. Ez biztosan az, amivel szemben fel kellene lépnie az Uniónak a felhasználók érdekében. A jelen helyzetben azonban ez a fellépés a Google-val szemben nem több, mint egy regionális, valamint az amerikai (globális?) tőke harca egymással szemben. Most éppen a digitális iparban. Ebben a játszmában a jog(szerűség) megint nem cél, hanem csupán eszköz.

Jogtörő