Fogyasztóvédelem IV. A fogalmak zavarai

FOGYASZTÓ a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy. Ez a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 685. § d) pontja szerint való meghatározás. Vagyis a Magyar Köztársaság állampolgáraként valamennyien fogyasztók vagyunk,hacsak nem valamilyen üzleti tevékenység keretében szerződünk valamely termék megvásárlására, illetve szolgáltatás igénybe vételére. Mondhatjuk tehát: a leggyakoribb szerződés típus a fogyasztói szerződés.

Ugyancsak a Ptk. meghatározása szerint a FOGYASZTÓI SZERZŐDÉS az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. Vagyis a szolgáltató kifejezetten üzleti tevékenységet végez, amikor megköti ezt a szerződést a fogyasztóval. A fogyasztó általában a természetes személy, vagyis az un. emberek azon köre, akik igénybe vesznek egy szolgáltatást, megvásárolnak egy árut.

De fogyasztó-e az önálló jogi személyiséggel bíró gazdasági társaság, mondjuk, egy korlátolt felelősségű társaság? Látszólag igen. Hiszen "ő" is Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF)szerint köt szerződést az eladóval vagy a szolgáltatást nyújtóval. Mobil előfizetést vált, gáz- és elektromos áramot vesz igénybe, számítógépet vásárol, stb. Mi történik, ha neki, az önálló jogi személyiséggel bíró gazdasági társaságnak támad jogvitája a szolgáltatóval? Hogyan tud eljárni fogyasztói jogai védelmében? Hogyan kaphat jogorvoslatot? Alighanem ez a fogyasztóvédelem Bermuda-háromszöge.

Pedig nem kicsi az ügyfélszám. Magyarországon jelenleg megközelítőleg egy millió, valamilyen cégformában működő vállalkozás létezik. Mindegyikük legkevesebb egy mobil és közmű szolgáltatással rendelkezik. Ezek tipikusan Általános Szerződési Feltételekkel létrejött szerződések. Egyáltalán nem mindegy tehát, milyen jogorvoslati lehetőségük van a fogyasztóvédelem keretei között! A hatályos fogyasztóvédelmi jogszabály szerint a nem természetes személy "fogyasztók" védelmét NEM láthatja el a fogyasztóvédelmi hatóság. Hiába küldik be a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz beadványukat, azt a hatóság illetékesség hiányában elutasítja. Számukra marad tehát a Polgári Törvénykönyv Negyedik Részében foglalt "A szerződés" szerinti polgári peres eljárás. A dolog pikantériája, hogy ugyancsak ebben a Részben rendelkezik a Ptk. az általános szerződési feltételekről. (Ptk. 205/A. - 205/C. §§)Akkor ez most hogy van?

Látszólag öncélú jogászkodás ez, de valójában mégsem az! Ez az értelmezés eldönti, hogy a fogyasztók egy nagyon széles köre vajon kiszorul-e a fogyasztóvédelem által privilegizált körből vagy sem. Ezért kell rá egyértelmű választ keresni.

Fogyasztóvédelem III. Az Európai Unióban

Az Európai Unióban a fogyasztói jogoknak prioritásuk van. Az EU 27 országában több mint 490 millió fogyasztó jogait védi, ha kell a tagállamok szabályozásával szemben is. Az EU felfogása szerint a fogyasztói jogok érvényesülése az uniós polgárok életminőségének egyik mércéje. Ezért törekszik az EU arra, hogy – vásároljon a fogyasztó bármit, bárhol az Unió területén – ugyanolyan fogyasztói jogok illessék meg, ugyanazon fogyasztóvédelmi alapelvek szerint kapjon védelmet. Ezek az alapelvek olyan minimális fogyasztóvédelmi jogoknak felelnek meg, amelyeket valamennyi uniós országnak garantálnia kell. Amelyik tagország ezt nem kielégítően teszi, az Európai Unió azt szankcionálja. Az Európai Uniónak az a filozófiája, hogy a fogyasztó bizalma nélkül nincs versenyképes és virágzó Európai Unió!

A fentiek alapján a fogyasztóvédelemnek ez a tíz alapelve az Európai Unióban:

1. Bármit, bárhol vásárolhat
2. Ha nem működik, visszaküldheti
3. Az élelmiszerekre és a fogyasztási cikkekre szigorú biztonsági előírások
vonatkoznak
4. Joga van tudni, mit eszik
5. A szerződéseknek tisztességes feltételeket kell biztosítaniuk a fogyasztók
számára
6. A fogyasztóknak lehetőségük van arra, hogy meggondolják magukat
7. Meg kell könnyíteni az árak összehasonlítását
8. A fogyasztót nem szabad félrevezetni
9. Üdülés idején is biztosítva van a fogyasztók védelme
10. Hatékony eszközök állnak rendelkezésre a határokon átnyúló viták rendezésére

(További információk erről az ec.europa.eu/consumers/cons_info/10principles/hu.pdf webcímen olvashatók.)

Az Unió fogyasztóvédelmi politikát dolgozott ki a vásárlók igényeivel és elvárásaival összhangban. Az új szabályozás célja a fogyasztói bizalom növelése.

2006 decemberében az Unió elfogadta a 2007–2013 közötti időszakra szóló új fogyasztóvédelmi programot. A 157 millió eurós programnak a következő két fő célja van:

1. a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása jobb tényfeltáró munka, hatékonyabb konzultáció és a fogyasztói érdekek határozottabb képviselete révén;

2. a fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb alkalmazása a végrehajtás terén folytatott együttműködés, a tájékoztatás és a jogorvoslat révén.

A program végrehajtása az Európai Bizottság koordinálásával történik. Keretében kiemelt figyelmet fordítanak az egyes országok konkrét jogi szabályozásának javítására. Fontosnak tartják továbbá olyan intézkedések elfogadását, amelyek megkönnyítik a jelzáloghitelekhez és a lakossági banki szolgáltatásokhoz való hozzáférést valamennyi tagországban.

A pénzügyi szolgáltatások és az elektronikus kereskedelem térhódítására válaszul az Európai Bizottság irányelveket fogalmazott meg a helyes internetes üzleti gyakorlattal, a fogyasztási hitelekkel és a készpénzkímélő fizetési eszközök használatával kapcsolatban. A fogyasztói érdekek szem előtt tartásával készültek azok az uniós jogszabályok is, amelyek célja egyes fontos közszolgáltatások, így a közlekedés, a villamos-energia- és gázellátás, a távközlés vagy a postai szolgáltatások liberalizálása. A vonatkozó új jogszabályok minden uniós tagország állampolgára számára fogyasztóként biztosítják, hogy elérhető árakon, ugyanolyan színvonalas szolgáltatásokhoz jusson hozzá. Az Unióban azt vallják, hatékony alkalmazás nélkül mit sem érnek a szabályok!

A szabályok csak akkor fejthetik ki hatásukat, ha azokat megfelelően alkalmazzák, és azok a fogyasztók számára jogorvoslati lehetőséget biztosítanak. Ez a tagállamok szorosabb együttműködését igényli. A peres eljárások költségesek és hosszadalmasak – különösen, ha azokat egy másik országban kell lefolytatni. A peren kívüli megállapodásokat elősegítendő, az Európai Bizottság kidolgozta a vitarendezési eljárások alacsony költséggel járó, sőt költségmentes alternatíváit.

2007 decemberében az EU megtiltotta számos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat alkalmazását. Ezek közé tartozik a megtévesztő reklám, és ide sorolhatók a zaklatást, kényszert és nem megengedett befolyásolást alkalmazó agresszív értékesítési módszerek. A fogyasztók körében bizalmatlanság tapasztalható a határon átnyúló vásárlással szemben, mert nem világos számukra, milyen jogokkal rendelkeznek, és tartanak attól, hogy tisztességtelen kereskedők áldozataivá válnak. Az új szabályok ugyanolyan védelmet biztosít a fogyasztók számára a tisztességtelen eszközöket használó kereskedőkkel szemben akkor is, ha a sarki vegyesboltban, és akkor is ha az interneten, külföldi eladótól vásárolnak.

A fogyasztók emellett egyéb jogorvoslati lehetőségeket is igénybe vehetnek. Az Európai Bizottság által létrehozott fogyasztói központok hálózatának (ECC-Net) irodái minden egyes tagállamban jelen vannak: tájékoztatást nyújtanak, és segítik a fogyasztókat határon átnyúló panaszos ügyeik rendezésében.

Az ECC-Net hálózat magyar irodája, valamint a többi uniós országban található iroda elérhető erről a weboldalról:

http://ec.europa.eu/comm/consumers/redress/compl/

Érdemes maguknak a fogyasztóknak is időt szánni rá, hogy valóban tudatosan vásároljanak, illetve vegyenek igénybe valamilyen szolgáltatást. Akár a saját országukban, akár az Európai Unió bármelyik másik országában történjen ez. Ezt is jelenti a TUDATOS VÁSÁRLÓ fogalma az Európai Unióban.

Jogtörő

Fogyasztóvédelem II. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH)

„Az erős fogyasztóvédelem a jól működő gazdaság elengedhetetlen feltétele. Az erős fogyasztóvédelem nemcsak növeli a verseny tisztaságát, védi a fogyasztók egészségét, biztonságát, anyagi érdekeit, csökkenti kiszolgáltatottságukat a piacon erőfölényben lévőkkel szemben, hanem érvényt szerez az „értéket a pénzért” elv érvényesülésének és ezzel nemcsak fogyasztóként, de adófizetőként is védi a köztársaság polgárait.” Az idézet az Új Magyarország néven megfogalmazott kormányprogramból származik, amelyet a 2007-2013 közötti időszakra határoztak meg. Ebben a legfontosabb a tény, hogy az Európai Unió elvárásainak megfelelve, Magyarország is rendelkezik ilyen programmal.

A program végrehajtásának első számú letéteményese a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH), amely az államigazgatásban elfoglalt helye szerint arra hivatott, hogy koordinálja a fogyasztóvédelmet Magyarországon. Ehhez megfelelő forrásokat kap az állami költségvetéstől, amelyből biztosítani képes az fogyasztóvédelem infrastrukturális, valamint szakember feltételeit. Van azonban valami, amit a világ minden pénzével sem képes elérni még a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sem: azt, hogy a fogyasztók maguk is tudatosan vásároljanak, hogy ismerjék jogaikat és megköveteljék a kereskedelemtől azok tiszteletben tartását. Ezt hívjuk úgy: tudatos fogyasztó!

A TUDATOS FOGYASZTÓ nem pénz kérdése, hanem a szándéké. Ha a fogyasztók maguk is készek erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb kár érje őket a "fogyasztásuk" során, annál kevesebb kár fogja őket érni. Ilyen egyszerű ez. A fogyasztóvédelem jól szervezett Magyarországon, az intézményrendszere adott, működőképes. Élni kell tehát vele.

Ha valamelyik fogyasztó úgy véli: a vásárlás során megkárosították vagy nem eléggé megnyugtatóan rendezték minőségi kifogását a vásárlás helyén, akkor módja van a szakhatósághoz fordulni kifogása jogszabályszerű kezelése érdekében.Ide:


http://www.nfh.hu/kapcsolat/irjon

A fenti elérhetőségeken írásban, levélben, szóban elő lehet adni a panaszt. Az NFH a közigazgatási eljárási szabályoknak megfelelő határidőkön belül intézi a bejelentő ügyét.

Kicsit körülírással fogalmaztam meg az NFH lehetőségeit, mert egyáltalán nem biztos, hogy a hatóság önmaga képes igazságot szolgáltatni a vásárlónak. Ez csak bizonyos esetekben, bizonyos feltételek fennállta esetén lehetséges. De azt biztosan meg tudja mondani, sőt, hathatós segítséget is képes benne nyújtani, hogy megtalálja a megfelelő fórumot, ahol jogorvoslatot kaphat panaszára. Egyszerűbben: van, amiben közvetlenül határozatot hoz a hatóság, és azt köteles haladéktalanul végrehajtani a kereskedő; van azonban kifogás, panasz, követelés, amit csak szabályos bírósági eljárásban, vagyis per keretében tud a fogyasztó érvényesíteni.

Mindenesetre a helyes sorrend ez:

1. panasz, kifogás megtétele a vásárlás helyén,a Polgári Törvénykönyvben rögzített polgári jogi elévülés határidőn belül

2. ha a vásárlás helyén NEM rendezik kielégítően a fogyasztó kifogását, akkor beadvány a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, amely a törvényes határidőn belül kivizsgálja az ügyet és közvetlenül jogorvoslatot ad, ha az lehetséges

3. polgári peres eljárásban érvényesíteni a Polgári Törvénykönyvben és más jogszabályokban garantált fogyasztói jogokat.

Egyetlen dolgot le kell szögezni: senkinek ne legyenek illúziói, nem valamifajta szuper hatóságról van szó. Mindent nem képes elintézni, s maga is kissé bürokratikus a működésében, de az esetek többségében ma már igen hatékony!

Jogtörő

Fogyasztóvédelem I. Tartalma, fórumai, a média szerepe

Amikor az ember a fogyasztóvédelemre gondol, valódi védelmet remél. A polgári jog meg is adja azokat a garanciákat, amelyeket keretszerűen egy jogszabály biztosíthat. De tartalommal megtölteni a jogalkalmazás során kell, mindenekelőtt a hétköznapi életben. Például a kereskedő-vevő viszonyában. Amikor áramot vásárolunk vagy mobil előfizetést váltunk, fogyasztóként járunk el. Ebben a két esetben például biztosan az általános szerződési feltételek szerint kötünk szerződést. Erről a Polgári Törvénykönyv külön fejezetben, kiemelten rendelkezik. Ebben a helyzetben ugyanis nagy számú fogyasztóval azonos feltételekkel, un. blanketta szerződés által köt üzletet a szolgáltató. Vagyis különösen fontos, hogy a többség érdekei is érvényesüljenek az ügylet során. Nem mindig érvényesülnek. Sőt. Ez napi tapasztalatunk. S ilyenkor a fogyasztó általában nem tudja, hova fordulhat problémájával. Vannak a médiában fórumok, amelyek különösen nagy figyelemmel kísérik a fogyasztói jogok alakulását. Mint "A tévé ügyvédje" az ATV csatornán vagy egyes kritikus fogyasztóvédelmi sajtó kiadványok. Szép misszió, amit tesznek, egyedi esetekben eredményes is lehet, de nagyon sok utánjárás és szakértelem szükségeltetik ahhoz, hogy szélesebb fogyasztói kör számára is hasznos munkát végezzenek. Az említett tévéműsornak vannak ebben fontos eredményei, így maradt legalább egy fórum, ahol gondot fordítanak ezekre az ügyekre. De szélesebb körben a vásárló általában magára hagyatott. Legalább alapszinten ismerni kellene ugyanis a fogyasztói jogokat, az intézményrendszert ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni: esetünkben történt-e bármilyen jogsértés. A következő hetekben bemutatjuk a fogyasztóvédelem európai uniós és magyarországi intézményrendszerét, illetve olyan megtörtént jogeseteket elemzünk ezen a fórumon, amelyek egy-egy típusát mutatják be a leggyakoribb jogsértéseknek a fogyasztói piacon.

Ha van olyan történeted, ami tanulságos lehet mások számára, esetleg még nem találtad meg rá a megoldást, bátran írd meg a Jogtörőbe. Ide a blogba vagy a Facebook oldalra vagy közvetlenül a jogtoro@gmail.com e-mail címre. Ha még megoldatlan, a Jogtörő csapata segít jogorvoslatot találni és megnyugtatóan rendezni az ügyet.

Jogtörő

A tagország elleni eljárás

Amikor arról beszélünk, hogy az Európai Unió tagország elleni eljárást indíthat Magyarország ellen, akkor egy jogi eljárásra gondolunk, amely pontos részletszabályok szerint zajlik, kiszámítható lépésekkel, időbeli ütemezéssel és várható szankciókkal.

Több más kötelezettséggel együtt azt is vállaltuk a csatlakozási szerződés aláírásával, hogy alávetjük magunkat az Unió szankciós rendszerének, ha megszegjük a szerződésben vállaltakat. Mindegy, hogy maga az állam vagy valamelyik szerve, esetleg az Országgyűlés követte-e ezt el, az Európai Unió szervei előtt a Magyar Köztársaság kerül eljárás alá.

Tagország elleni eljárást a közösségi jog megsértése miatt indítanak. Az a célja, hogy megállapítsa a tagállam jogsértését és kikényszerítse a közösségi jog alkalmazását a tagállam részéről. A tagállam kártérítési kötelezettséggel tartozik a közösségi jogi kötelezettségének megszegéséért, ezért egyéb intézkedések mellett az ítéletben jelentős összegű (általában több millió eurós) bírságra is számítania kell.

Indulhat bármelyik másik uniós tagország panaszára, de úgy is, hogy az erre felhatalmazott szerv, az Európai Bizottság "hivatalból" észleli a közösségi jog megsértését, ezért maga kezdeményezi az eljárás lefolytatását. Barátságtalan lépés ez, és szégyenletes az unió többi tagországa előtt. Súlyos összegeket is kiróhatnak a tagországra büntetésül. Ez azt is jelentheti, hogy nem kaphatja azokat a forrásokat sem, amelyeket pedig az uniós költségvetési ciklus idejére (jelenleg 7 évre) megszavaztak neki. Sőt, akár föl is függeszthetik a jogsértő tagállam tagságát. Erre, a legsúlyosabb büntetésre eddig még nem került sor az Unió történetében.

Magyarország már többször állt tagország elleni eljárás alatt, de eddig mindig sikerült időben megállítani a folyamatot. A legemlékezetesebbre az uniós versenyjog megsértése miatt került sor két évvel ezelőtt. Az Európai Unió még 2002-ben kötelezte Magyarországot arra, hogy módosítsa a médiatörvényben a kábeles szolgáltatókra vonatkozó fejezetet, vagyis szüntesse meg az adminisztratív piaci korlátot a piaci szereplők előtt. Kétharmados törvény lévén, a magyarországi politikai erők nem mutattak erre készséget, ezért az Európai Bizottság úgy döntött, kezdeményezi Magyarországgal szemben a tagország elleni eljárást. Már az Európai Bírósághoz benyújtandó keresetlevél elfogadásánál tartott a folyamat, amikor a magyar kormány teljesítette a kötelezettségét és előterjesztette az Országgyűlésben a szükséges törvénymódosítást, amit a képviselők aztán meg is szavaztak. Így az Európai Bizottság megszüntette e tárgyban a tagország elleni eljárást ellenünk. Ha nem ez történt volna, a tagságunk felfüggesztése mellett több millió eurós büntetést is kiszabhatott volna Magyarországra az erre felhatalmazott igazságszolgáltatási szerv, az Európai Bíróság.

Nem érdemes az Európai Unió szankciós rendszerével szemben kockázatos játszmákat játszani, mert ott komolyan veszik a szerződéseket, s a jogsértéseket az egyes tagállamokkal szemben is kíméletlenül megtorolják. Számtalan példa mutatja ezt.

Amikor Magyarország aláírta a csatlakozási szerződést azt vállalta, hogy magára nézve kötelezőnek fogadja el az Unió sajátos szabályait, például a jogi rendszerét, és a többi között az uniós politika prioritásait. A fenti példánál maradva a verseny szabadságát. Ez az egyik legérzékenyebb pontja az uniós un. négy szabadságnak!

Összességében azt tudomásul kell venni, hogy az Európai Unióban a leírt szerződésnek, de az adott szónak is kötőereje van, tehát nem lehet sem virtusból sem hátsó szándékkal cselekedni. Ott nem működik a "dupla fenekű" beszéd. És nem lehet kibeszélni a többi tagországgal egyeztetett, elfogadott döntésekből, semmilyen ügyben. Ott a retorzió az ilyen esetekben is mindig jogi, nagyon precízen rögzített és "kőbe vésett" eljárási szabályok szerint zajlik. Soha, sehol nem jó bíróság előtt állni, de az Európai Bíróság ilyen értelemben rosszabb, mint egy szégyenpad.

A tagország elleni eljárást az Európai Bizottság kezdeményezi azonban a keresetlevél benyújtását követően az Európai Bíróság folytatja le és hoz ítéletet.

Az Európai Bírósághoz egyébként fordulhatnak közvetlenül jogorvoslatért a tagországok állampolgárai is, ha országukban olyan jogsérelem érte őket, amelyet a tagország saját igazságszolgáltatási rendszere nem orvosolt. Legalábbis ha így véli a jogsérelmet szenvedett állampolgár. De ezt természetesen nem tagország elleni eljárásnak hívják.

Jogtörő

Miért éppen én?

Amikor valakit egy eljárás alanyává tesz a jog, különösen, ha az büntetőeljárás, arra gondol: miért pont én?! Már maga az a tény, hogy eljárás alá vontak valakit, bizonyos mértékig kirekeszti a társadalomból. Az Alkotmány kimondja: minden ember ártatlan, amíg jogerős bírósági ítélet az ellenkezőjét ki nem mondja. De azt nem mondja az Alkotmány, hogy a bíróságnak ugyanolyan tisztelettel kell bánnia a vádlottal is, mint a sértettel és tanúival. Utólag ugyanis azért nem tud elégtételt adni a bíróság, mert nem engedte érvelni a tárgyaláson a saját ügyében őt. Akkor sem, ha a terhére rótt cselekmény vádja alól a végén felmentik.

Vagy ki adja vissza annak az embernek a becsületét a felmentő ítélet után, akit rabszíjon vezettek kihallgatásokra, tárgyalásokra, igazságügyi orvostani vizsgálatokra, a legnagyobb médianyilvánosság közepette? Senki. De a magyarországi eljárási rend olyan, ami a vád alá helyezettet eleve bűnösként kezeli s stigmát nyom rá. Feljelentésekre szocializált országunkban elég egy rosszindulatú szomszéd, egy haragos, egy önnön kudarcai miatt a másikon elégtételt venni akaró gyenge ember, s igenis bárkivel megtörténhet, hogy a büntetőbíróságon találja magát. Meglehet, rosszakarója meg ott ül az egyébként nyilvános tárgyaláson a nézői padsorokban, sőt. Utóbb, más helyzetben, eredeti összefüggéseiből kiragadva, szentenciaként idéz a tárgyaláson hallottakból. Igaza megmásíthatatlan tudatában. Mert neki nem kellett hozzá törvényes garanciákkal lefolytatott bírósági eljárás, illetve a "hallgattassék meg a másik fél is" - elvének tisztessége, hogy eldöntse: bűnös-e a terhelt. Ő már ítélt. Ő teljes bizonyossággal "tudja", hogy az eljárás alá vont bűnős, s már csak azt nem érti: miért nem négyelték még fel büntetésül. Vannak ilyen jogesetek.

Mindenki ismer ilyen kinyilatkoztató embereket a környezetében. Sokan azonosulnak is velük. De csak addig, amíg egyszer saját maguk vagy közeli hozzátartozójuk vagy valaki a szűk környezetükből nem lesz ilyen eljárás alanya. Akkor megváltozik a dolgok optikája. Ott ülni a vádlottak padján és remegő lábakkal, idegen embereknek bizonygatni olyan evidenciákat, amiket "mindenki tud és tanúsíthat", miközben persze akik tanúsíthatnák, nincsenek ott. Vagy éppen ellenkezőleg! Ott vannak, de időközben a vádlók oldalára ültek. Embert próbáló helyzet.

Amikor a közvélemény egy-egy korrupciós ügy, erőszakos bűncselekmény vagy akár híres ember balesete kapcsán olyan nagy magabiztossággal, a tények, a körülmények teljes ismerete nélkül, gyakran a bulvársajtó "tényfeltárására" hagyatkozva ítéletet mond, előítéletből teszi ezt. Állásfoglalásának semmi köze a joghoz, a jogszerűséghez és az igazsághoz. Ahhoz az igazsághoz, amit a saját életére vonatkoztatva mindenki olyan bőszen számon kér. Mintha igazsága csak neki lenne, a megvádoltnak szinte már az élethez való joga is elveszett volna magával a ténnyel, hogy valamikor valakik rámutattak: te ez vagy az vagy... Függetlenül a vád tárgyától. Nem azokról van itt szó, akiket tetten értek vagy önként, minden kényszer nélkül beismerő vallomást tettek. Az tiszta képlet. De kiszámítható, tisztességes eljárási szabályok nekik is kijárnak.

Ilyenkor van felbecsülhetetlen értéke a jogbiztonságnak. Erre valók az eljárási szabályok. De amíg mi magunk nem kerülünk ilyen helyzetbe, alig érezhetjük át ezt. Hogy mennyire nem mindegy, ha egy gyanúsított, jogerős bírósági ítélet nélkül, akár három évet is ülhet börtönben, mint jelenleg. Mert így semmi nem kényszeríti a nyomozóhatóságot a gyorsabb és eredményesebb munkára, a bíróságot az időben is reális eljárás lefolytatására. Az új tervek szerint a gyanúsítástól a jogerős ítéletig tarthatnák előzetes letartóztatásban a terheltet. Mintegy előrehozott büntetésül. Azt is, akit végül bűncselekmény hiányában felmentenek majd. Ezeket a szempontokat is érdemes mérlegelni, amikor az ember állást foglal különböző bűnügyekben. Mert bármelyikünkkel megtörténhet, hogy egyszer mi kényszerülünk majd feltenni a kérdést magunknak, illetve a környezetünknek: miért éppen én?

Jogtörő

Egy (jogi) nyelv vagy kettő

Életem első óráján a jogi egyetemen azt mondta az előadó, hogy egy dolgot mindjárt szeretne tisztázni velünk. Ha azt gondoljuk, hogy a jog és az igazság valamilyen viszonyban is van egymással, akkor tévedünk. Mert nincs. Az igazság érzelmi kérdés, és egy kicsit morális. A jog az egészen más. A jog tudomány, sajátos törvényszerűségekkel, amelyeket a kívülállók csak alig képesek fölfogni. Ezért nem is kell nagyon terhelni az embereket ezzel. Különben is, az emberek a törvényeket sem értik, nem tudják a szövegét értelmezni, ahogy a joghallgatók sem. Sokszor még a záróvizsgák előtt sem. Nem volt nevetés a teremben, pedig legalább négyszázan ültünk ott a nagy előadóban. Hideg zuhanyként ért bennünket ez a nyers igazság. Aztán másfél évvel később volt még egy hasonlóan kellemetlen élményünk. Az első büntetőjog előadáson a tanárnő közölte: ezentúl jórészt latinul fog beszélni. Mikor valaki megkérdezte tőle, miért, azt válaszolta: mert mi, jogtudó emberek, egy különleges kaszthoz tartozunk, és az együvé tartozásunkat a közös nyelvvel is kifejezzük. Már akkor arra gondoltam, de persze nem mertem föltenni a kérdést hangosan, hogy akkor hogyan fogjuk megértetni magunkat az ügyfelekkel? Egyáltalán hogyan értetik meg ők magukat az igazságszolgáltatás fórumain, ha a "tanult" emberek saját tudományukkal kapcsolatban csak az általuk ismert nyelven hajlandóak kommunikálni? Hát, ez rejtély. Aztán az évek alatt a jogi egyetemen is kiderült, nem ennyire rossz a helyzet. A jogszabályokat érthető magyar nyelven írják, és az ügyvéd ügyfelével, illetve a jogász a hivatalokkal ugyancsak az állam hivatalos nyelvén beszél, s viszonylag kevés latin kifejezést használ e közben. Akkor még nem gondoltunk rá, hogy a legkevésbé a latin és a magyar nyelv különbsége okozza a gondot. Nekünk és az állampolgároknak. Mindenkinek, akinek dolga akad a joggal. Pedig előbb-utóbb mindenkinek dolga akad vele. Itt van mindjárt a fogantatás, majd a "pocaklakás" időszaka, amikor még nincs szánk és nincs hangunk, hogy kiköveteljük a jogainkat vagy akár visszautasítsuk a kötelezettségeinket, azok mégis keletkeztek. Csupán azzal a ténnyel, hogy mi megfogantunk és ott fejlődünk egy már élő, lélegző emberi szervezetben. Szülőanyánk testében. Még meg sem születtünk, de máris reménybeli örökösökként "létezünk", ha jövendő szülőinkkel netán valami történne, mondjuk, meghalnának, mielőtt mi kidugjuk a fejünket a világra. Mert a jog már tud rólunk. És mi sem tehetünk úgy, mintha nem létezne. És anyánk és apánk sem tehet úgy. Mert ha egyszer itt vagyunk a földön, egy társadalom tagjaiként, a kényszerek veszik át az uralmat az életünk fölött. És ez ellen nem tehetünk semmit. Pedig ebben nem az lesz a legnagyobb gondunk, hogy vajon egy nyelvet beszélünk-e majd az igazságszolgáltatás embereivel. Bárcsak ez lenne az ember legnagyobb problémája az igazságszolgáltatással!

Jogtörő