Fogyasztóvédelem V. Ki is a fogyasztó?

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a fogyasztóvédelmi törvény szerinti fogyasztók védelmét látja el. Így az ő felfogásukban a fogyasztó egyenlő a természetes személlyel. Jogi értelemben természetes személy minden ember a Magyar Köztársaság területén. Vagyis az un. emberek. Az elmúlt napokban azzal foglalkoztunk, hogy behatároljuk: ha ez így van, létezik-e szerv, amely az önálló jogi személyiséggel bíró gazdasági társaságok, mint fogyasztók védelmét látja el?

Mint a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivőjétől, dr. Fülöp Zsuzsannától megtudtuk, ezzel a problémával ők is behatóan foglalkoznak, de napi tevékenységükben kötik őket a fogyasztóvédelmi törvény előírásai. Ugyanakkor nem ritkán találkoznak olyan esettel, hogy a "számlára vásárolt" áru vagy az így igénybe vett szolgáltatás minőségével kapcsolatos kifogásukra, a fogyasztóvédelem keretei között, ezek a vásárlók nem találnak jogorvoslatot. S ők sem segíthetnek nekik. Csakis a Polgári Törvénykönyvben foglaltak szerint kaphatnak jogorvoslatot. Vagyis az ilyen formában történt vásárlás esetén úgy kell felfogni az ügyeletet, mintha két gazdasági társaság között létrejött vállalkozási szerződésről lenne szó, amelyben jogvita esetén az illetékes bíróság vagy ha ezt kötik ki, a választott bíróság határoz. Most képzeljük el, amint egy áru jótállási ügyében választott bíróság dönt! Képtelenség!

A probléma gyökere egyébként mindössze annyi, hogy NEM egyezik a Polgári Törvénykönyv, illetve az 1997. évi CLV. törvény, vagyis az un. fogyasztóvédelmi törvény fogalommeghatározása arról: kit nevezünk fogyasztónak?

A Polgári Törvénykönyv, 685. § d.)pont

"Fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő SZEMÉLY."

Az 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről, 2. § a.)pont

" Fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró TERMÉSZETES SZEMÉLY, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje,"

A személy és természetes személy szavak kiemelése csupa nagy betűvel - tőlem származik. Egyébként ez a kis "apróság" összességében milliós nagyságrendű ügyletszám esetén teszi kétségessé, hogy a vásárló valóban élhet-e a fogyasztó jogaival.

Információim szerint tartanak a fogyasztóvédelmi törvény módosításának előkészületei. A módosított törvényszövegben tehát remélhetőleg már egyértelművé válik: kik is tartoznak valójában a fogyasztók közé ma Magyarországon.

Fogyasztóvédelem IV. A fogalmak zavarai

FOGYASZTÓ a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy. Ez a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 685. § d) pontja szerint való meghatározás. Vagyis a Magyar Köztársaság állampolgáraként valamennyien fogyasztók vagyunk,hacsak nem valamilyen üzleti tevékenység keretében szerződünk valamely termék megvásárlására, illetve szolgáltatás igénybe vételére. Mondhatjuk tehát: a leggyakoribb szerződés típus a fogyasztói szerződés.

Ugyancsak a Ptk. meghatározása szerint a FOGYASZTÓI SZERZŐDÉS az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. Vagyis a szolgáltató kifejezetten üzleti tevékenységet végez, amikor megköti ezt a szerződést a fogyasztóval. A fogyasztó általában a természetes személy, vagyis az un. emberek azon köre, akik igénybe vesznek egy szolgáltatást, megvásárolnak egy árut.

De fogyasztó-e az önálló jogi személyiséggel bíró gazdasági társaság, mondjuk, egy korlátolt felelősségű társaság? Látszólag igen. Hiszen "ő" is Általános Szerződési Feltételek (ÁSZF)szerint köt szerződést az eladóval vagy a szolgáltatást nyújtóval. Mobil előfizetést vált, gáz- és elektromos áramot vesz igénybe, számítógépet vásárol, stb. Mi történik, ha neki, az önálló jogi személyiséggel bíró gazdasági társaságnak támad jogvitája a szolgáltatóval? Hogyan tud eljárni fogyasztói jogai védelmében? Hogyan kaphat jogorvoslatot? Alighanem ez a fogyasztóvédelem Bermuda-háromszöge.

Pedig nem kicsi az ügyfélszám. Magyarországon jelenleg megközelítőleg egy millió, valamilyen cégformában működő vállalkozás létezik. Mindegyikük legkevesebb egy mobil és közmű szolgáltatással rendelkezik. Ezek tipikusan Általános Szerződési Feltételekkel létrejött szerződések. Egyáltalán nem mindegy tehát, milyen jogorvoslati lehetőségük van a fogyasztóvédelem keretei között! A hatályos fogyasztóvédelmi jogszabály szerint a nem természetes személy "fogyasztók" védelmét NEM láthatja el a fogyasztóvédelmi hatóság. Hiába küldik be a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz beadványukat, azt a hatóság illetékesség hiányában elutasítja. Számukra marad tehát a Polgári Törvénykönyv Negyedik Részében foglalt "A szerződés" szerinti polgári peres eljárás. A dolog pikantériája, hogy ugyancsak ebben a Részben rendelkezik a Ptk. az általános szerződési feltételekről. (Ptk. 205/A. - 205/C. §§)Akkor ez most hogy van?

Látszólag öncélú jogászkodás ez, de valójában mégsem az! Ez az értelmezés eldönti, hogy a fogyasztók egy nagyon széles köre vajon kiszorul-e a fogyasztóvédelem által privilegizált körből vagy sem. Ezért kell rá egyértelmű választ keresni.

Fogyasztóvédelem III. Az Európai Unióban

Az Európai Unióban a fogyasztói jogoknak prioritásuk van. Az EU 27 országában több mint 490 millió fogyasztó jogait védi, ha kell a tagállamok szabályozásával szemben is. Az EU felfogása szerint a fogyasztói jogok érvényesülése az uniós polgárok életminőségének egyik mércéje. Ezért törekszik az EU arra, hogy – vásároljon a fogyasztó bármit, bárhol az Unió területén – ugyanolyan fogyasztói jogok illessék meg, ugyanazon fogyasztóvédelmi alapelvek szerint kapjon védelmet. Ezek az alapelvek olyan minimális fogyasztóvédelmi jogoknak felelnek meg, amelyeket valamennyi uniós országnak garantálnia kell. Amelyik tagország ezt nem kielégítően teszi, az Európai Unió azt szankcionálja. Az Európai Uniónak az a filozófiája, hogy a fogyasztó bizalma nélkül nincs versenyképes és virágzó Európai Unió!

A fentiek alapján a fogyasztóvédelemnek ez a tíz alapelve az Európai Unióban:

1. Bármit, bárhol vásárolhat
2. Ha nem működik, visszaküldheti
3. Az élelmiszerekre és a fogyasztási cikkekre szigorú biztonsági előírások
vonatkoznak
4. Joga van tudni, mit eszik
5. A szerződéseknek tisztességes feltételeket kell biztosítaniuk a fogyasztók
számára
6. A fogyasztóknak lehetőségük van arra, hogy meggondolják magukat
7. Meg kell könnyíteni az árak összehasonlítását
8. A fogyasztót nem szabad félrevezetni
9. Üdülés idején is biztosítva van a fogyasztók védelme
10. Hatékony eszközök állnak rendelkezésre a határokon átnyúló viták rendezésére

(További információk erről az ec.europa.eu/consumers/cons_info/10principles/hu.pdf webcímen olvashatók.)

Az Unió fogyasztóvédelmi politikát dolgozott ki a vásárlók igényeivel és elvárásaival összhangban. Az új szabályozás célja a fogyasztói bizalom növelése.

2006 decemberében az Unió elfogadta a 2007–2013 közötti időszakra szóló új fogyasztóvédelmi programot. A 157 millió eurós programnak a következő két fő célja van:

1. a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása jobb tényfeltáró munka, hatékonyabb konzultáció és a fogyasztói érdekek határozottabb képviselete révén;

2. a fogyasztóvédelmi szabályok hatékonyabb alkalmazása a végrehajtás terén folytatott együttműködés, a tájékoztatás és a jogorvoslat révén.

A program végrehajtása az Európai Bizottság koordinálásával történik. Keretében kiemelt figyelmet fordítanak az egyes országok konkrét jogi szabályozásának javítására. Fontosnak tartják továbbá olyan intézkedések elfogadását, amelyek megkönnyítik a jelzáloghitelekhez és a lakossági banki szolgáltatásokhoz való hozzáférést valamennyi tagországban.

A pénzügyi szolgáltatások és az elektronikus kereskedelem térhódítására válaszul az Európai Bizottság irányelveket fogalmazott meg a helyes internetes üzleti gyakorlattal, a fogyasztási hitelekkel és a készpénzkímélő fizetési eszközök használatával kapcsolatban. A fogyasztói érdekek szem előtt tartásával készültek azok az uniós jogszabályok is, amelyek célja egyes fontos közszolgáltatások, így a közlekedés, a villamos-energia- és gázellátás, a távközlés vagy a postai szolgáltatások liberalizálása. A vonatkozó új jogszabályok minden uniós tagország állampolgára számára fogyasztóként biztosítják, hogy elérhető árakon, ugyanolyan színvonalas szolgáltatásokhoz jusson hozzá. Az Unióban azt vallják, hatékony alkalmazás nélkül mit sem érnek a szabályok!

A szabályok csak akkor fejthetik ki hatásukat, ha azokat megfelelően alkalmazzák, és azok a fogyasztók számára jogorvoslati lehetőséget biztosítanak. Ez a tagállamok szorosabb együttműködését igényli. A peres eljárások költségesek és hosszadalmasak – különösen, ha azokat egy másik országban kell lefolytatni. A peren kívüli megállapodásokat elősegítendő, az Európai Bizottság kidolgozta a vitarendezési eljárások alacsony költséggel járó, sőt költségmentes alternatíváit.

2007 decemberében az EU megtiltotta számos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat alkalmazását. Ezek közé tartozik a megtévesztő reklám, és ide sorolhatók a zaklatást, kényszert és nem megengedett befolyásolást alkalmazó agresszív értékesítési módszerek. A fogyasztók körében bizalmatlanság tapasztalható a határon átnyúló vásárlással szemben, mert nem világos számukra, milyen jogokkal rendelkeznek, és tartanak attól, hogy tisztességtelen kereskedők áldozataivá válnak. Az új szabályok ugyanolyan védelmet biztosít a fogyasztók számára a tisztességtelen eszközöket használó kereskedőkkel szemben akkor is, ha a sarki vegyesboltban, és akkor is ha az interneten, külföldi eladótól vásárolnak.

A fogyasztók emellett egyéb jogorvoslati lehetőségeket is igénybe vehetnek. Az Európai Bizottság által létrehozott fogyasztói központok hálózatának (ECC-Net) irodái minden egyes tagállamban jelen vannak: tájékoztatást nyújtanak, és segítik a fogyasztókat határon átnyúló panaszos ügyeik rendezésében.

Az ECC-Net hálózat magyar irodája, valamint a többi uniós országban található iroda elérhető erről a weboldalról:

http://ec.europa.eu/comm/consumers/redress/compl/

Érdemes maguknak a fogyasztóknak is időt szánni rá, hogy valóban tudatosan vásároljanak, illetve vegyenek igénybe valamilyen szolgáltatást. Akár a saját országukban, akár az Európai Unió bármelyik másik országában történjen ez. Ezt is jelenti a TUDATOS VÁSÁRLÓ fogalma az Európai Unióban.

Jogtörő

Fogyasztóvédelem II. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH)

„Az erős fogyasztóvédelem a jól működő gazdaság elengedhetetlen feltétele. Az erős fogyasztóvédelem nemcsak növeli a verseny tisztaságát, védi a fogyasztók egészségét, biztonságát, anyagi érdekeit, csökkenti kiszolgáltatottságukat a piacon erőfölényben lévőkkel szemben, hanem érvényt szerez az „értéket a pénzért” elv érvényesülésének és ezzel nemcsak fogyasztóként, de adófizetőként is védi a köztársaság polgárait.” Az idézet az Új Magyarország néven megfogalmazott kormányprogramból származik, amelyet a 2007-2013 közötti időszakra határoztak meg. Ebben a legfontosabb a tény, hogy az Európai Unió elvárásainak megfelelve, Magyarország is rendelkezik ilyen programmal.

A program végrehajtásának első számú letéteményese a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH), amely az államigazgatásban elfoglalt helye szerint arra hivatott, hogy koordinálja a fogyasztóvédelmet Magyarországon. Ehhez megfelelő forrásokat kap az állami költségvetéstől, amelyből biztosítani képes az fogyasztóvédelem infrastrukturális, valamint szakember feltételeit. Van azonban valami, amit a világ minden pénzével sem képes elérni még a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sem: azt, hogy a fogyasztók maguk is tudatosan vásároljanak, hogy ismerjék jogaikat és megköveteljék a kereskedelemtől azok tiszteletben tartását. Ezt hívjuk úgy: tudatos fogyasztó!

A TUDATOS FOGYASZTÓ nem pénz kérdése, hanem a szándéké. Ha a fogyasztók maguk is készek erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb kár érje őket a "fogyasztásuk" során, annál kevesebb kár fogja őket érni. Ilyen egyszerű ez. A fogyasztóvédelem jól szervezett Magyarországon, az intézményrendszere adott, működőképes. Élni kell tehát vele.

Ha valamelyik fogyasztó úgy véli: a vásárlás során megkárosították vagy nem eléggé megnyugtatóan rendezték minőségi kifogását a vásárlás helyén, akkor módja van a szakhatósághoz fordulni kifogása jogszabályszerű kezelése érdekében.Ide:


http://www.nfh.hu/kapcsolat/irjon

A fenti elérhetőségeken írásban, levélben, szóban elő lehet adni a panaszt. Az NFH a közigazgatási eljárási szabályoknak megfelelő határidőkön belül intézi a bejelentő ügyét.

Kicsit körülírással fogalmaztam meg az NFH lehetőségeit, mert egyáltalán nem biztos, hogy a hatóság önmaga képes igazságot szolgáltatni a vásárlónak. Ez csak bizonyos esetekben, bizonyos feltételek fennállta esetén lehetséges. De azt biztosan meg tudja mondani, sőt, hathatós segítséget is képes benne nyújtani, hogy megtalálja a megfelelő fórumot, ahol jogorvoslatot kaphat panaszára. Egyszerűbben: van, amiben közvetlenül határozatot hoz a hatóság, és azt köteles haladéktalanul végrehajtani a kereskedő; van azonban kifogás, panasz, követelés, amit csak szabályos bírósági eljárásban, vagyis per keretében tud a fogyasztó érvényesíteni.

Mindenesetre a helyes sorrend ez:

1. panasz, kifogás megtétele a vásárlás helyén,a Polgári Törvénykönyvben rögzített polgári jogi elévülés határidőn belül

2. ha a vásárlás helyén NEM rendezik kielégítően a fogyasztó kifogását, akkor beadvány a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz, amely a törvényes határidőn belül kivizsgálja az ügyet és közvetlenül jogorvoslatot ad, ha az lehetséges

3. polgári peres eljárásban érvényesíteni a Polgári Törvénykönyvben és más jogszabályokban garantált fogyasztói jogokat.

Egyetlen dolgot le kell szögezni: senkinek ne legyenek illúziói, nem valamifajta szuper hatóságról van szó. Mindent nem képes elintézni, s maga is kissé bürokratikus a működésében, de az esetek többségében ma már igen hatékony!

Jogtörő

Fogyasztóvédelem I. Tartalma, fórumai, a média szerepe

Amikor az ember a fogyasztóvédelemre gondol, valódi védelmet remél. A polgári jog meg is adja azokat a garanciákat, amelyeket keretszerűen egy jogszabály biztosíthat. De tartalommal megtölteni a jogalkalmazás során kell, mindenekelőtt a hétköznapi életben. Például a kereskedő-vevő viszonyában. Amikor áramot vásárolunk vagy mobil előfizetést váltunk, fogyasztóként járunk el. Ebben a két esetben például biztosan az általános szerződési feltételek szerint kötünk szerződést. Erről a Polgári Törvénykönyv külön fejezetben, kiemelten rendelkezik. Ebben a helyzetben ugyanis nagy számú fogyasztóval azonos feltételekkel, un. blanketta szerződés által köt üzletet a szolgáltató. Vagyis különösen fontos, hogy a többség érdekei is érvényesüljenek az ügylet során. Nem mindig érvényesülnek. Sőt. Ez napi tapasztalatunk. S ilyenkor a fogyasztó általában nem tudja, hova fordulhat problémájával. Vannak a médiában fórumok, amelyek különösen nagy figyelemmel kísérik a fogyasztói jogok alakulását. Mint "A tévé ügyvédje" az ATV csatornán vagy egyes kritikus fogyasztóvédelmi sajtó kiadványok. Szép misszió, amit tesznek, egyedi esetekben eredményes is lehet, de nagyon sok utánjárás és szakértelem szükségeltetik ahhoz, hogy szélesebb fogyasztói kör számára is hasznos munkát végezzenek. Az említett tévéműsornak vannak ebben fontos eredményei, így maradt legalább egy fórum, ahol gondot fordítanak ezekre az ügyekre. De szélesebb körben a vásárló általában magára hagyatott. Legalább alapszinten ismerni kellene ugyanis a fogyasztói jogokat, az intézményrendszert ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni: esetünkben történt-e bármilyen jogsértés. A következő hetekben bemutatjuk a fogyasztóvédelem európai uniós és magyarországi intézményrendszerét, illetve olyan megtörtént jogeseteket elemzünk ezen a fórumon, amelyek egy-egy típusát mutatják be a leggyakoribb jogsértéseknek a fogyasztói piacon.

Ha van olyan történeted, ami tanulságos lehet mások számára, esetleg még nem találtad meg rá a megoldást, bátran írd meg a Jogtörőbe. Ide a blogba vagy a Facebook oldalra vagy közvetlenül a jogtoro@gmail.com e-mail címre. Ha még megoldatlan, a Jogtörő csapata segít jogorvoslatot találni és megnyugtatóan rendezni az ügyet.

Jogtörő

A tagország elleni eljárás

Amikor arról beszélünk, hogy az Európai Unió tagország elleni eljárást indíthat Magyarország ellen, akkor egy jogi eljárásra gondolunk, amely pontos részletszabályok szerint zajlik, kiszámítható lépésekkel, időbeli ütemezéssel és várható szankciókkal.

Több más kötelezettséggel együtt azt is vállaltuk a csatlakozási szerződés aláírásával, hogy alávetjük magunkat az Unió szankciós rendszerének, ha megszegjük a szerződésben vállaltakat. Mindegy, hogy maga az állam vagy valamelyik szerve, esetleg az Országgyűlés követte-e ezt el, az Európai Unió szervei előtt a Magyar Köztársaság kerül eljárás alá.

Tagország elleni eljárást a közösségi jog megsértése miatt indítanak. Az a célja, hogy megállapítsa a tagállam jogsértését és kikényszerítse a közösségi jog alkalmazását a tagállam részéről. A tagállam kártérítési kötelezettséggel tartozik a közösségi jogi kötelezettségének megszegéséért, ezért egyéb intézkedések mellett az ítéletben jelentős összegű (általában több millió eurós) bírságra is számítania kell.

Indulhat bármelyik másik uniós tagország panaszára, de úgy is, hogy az erre felhatalmazott szerv, az Európai Bizottság "hivatalból" észleli a közösségi jog megsértését, ezért maga kezdeményezi az eljárás lefolytatását. Barátságtalan lépés ez, és szégyenletes az unió többi tagországa előtt. Súlyos összegeket is kiróhatnak a tagországra büntetésül. Ez azt is jelentheti, hogy nem kaphatja azokat a forrásokat sem, amelyeket pedig az uniós költségvetési ciklus idejére (jelenleg 7 évre) megszavaztak neki. Sőt, akár föl is függeszthetik a jogsértő tagállam tagságát. Erre, a legsúlyosabb büntetésre eddig még nem került sor az Unió történetében.

Magyarország már többször állt tagország elleni eljárás alatt, de eddig mindig sikerült időben megállítani a folyamatot. A legemlékezetesebbre az uniós versenyjog megsértése miatt került sor két évvel ezelőtt. Az Európai Unió még 2002-ben kötelezte Magyarországot arra, hogy módosítsa a médiatörvényben a kábeles szolgáltatókra vonatkozó fejezetet, vagyis szüntesse meg az adminisztratív piaci korlátot a piaci szereplők előtt. Kétharmados törvény lévén, a magyarországi politikai erők nem mutattak erre készséget, ezért az Európai Bizottság úgy döntött, kezdeményezi Magyarországgal szemben a tagország elleni eljárást. Már az Európai Bírósághoz benyújtandó keresetlevél elfogadásánál tartott a folyamat, amikor a magyar kormány teljesítette a kötelezettségét és előterjesztette az Országgyűlésben a szükséges törvénymódosítást, amit a képviselők aztán meg is szavaztak. Így az Európai Bizottság megszüntette e tárgyban a tagország elleni eljárást ellenünk. Ha nem ez történt volna, a tagságunk felfüggesztése mellett több millió eurós büntetést is kiszabhatott volna Magyarországra az erre felhatalmazott igazságszolgáltatási szerv, az Európai Bíróság.

Nem érdemes az Európai Unió szankciós rendszerével szemben kockázatos játszmákat játszani, mert ott komolyan veszik a szerződéseket, s a jogsértéseket az egyes tagállamokkal szemben is kíméletlenül megtorolják. Számtalan példa mutatja ezt.

Amikor Magyarország aláírta a csatlakozási szerződést azt vállalta, hogy magára nézve kötelezőnek fogadja el az Unió sajátos szabályait, például a jogi rendszerét, és a többi között az uniós politika prioritásait. A fenti példánál maradva a verseny szabadságát. Ez az egyik legérzékenyebb pontja az uniós un. négy szabadságnak!

Összességében azt tudomásul kell venni, hogy az Európai Unióban a leírt szerződésnek, de az adott szónak is kötőereje van, tehát nem lehet sem virtusból sem hátsó szándékkal cselekedni. Ott nem működik a "dupla fenekű" beszéd. És nem lehet kibeszélni a többi tagországgal egyeztetett, elfogadott döntésekből, semmilyen ügyben. Ott a retorzió az ilyen esetekben is mindig jogi, nagyon precízen rögzített és "kőbe vésett" eljárási szabályok szerint zajlik. Soha, sehol nem jó bíróság előtt állni, de az Európai Bíróság ilyen értelemben rosszabb, mint egy szégyenpad.

A tagország elleni eljárást az Európai Bizottság kezdeményezi azonban a keresetlevél benyújtását követően az Európai Bíróság folytatja le és hoz ítéletet.

Az Európai Bírósághoz egyébként fordulhatnak közvetlenül jogorvoslatért a tagországok állampolgárai is, ha országukban olyan jogsérelem érte őket, amelyet a tagország saját igazságszolgáltatási rendszere nem orvosolt. Legalábbis ha így véli a jogsérelmet szenvedett állampolgár. De ezt természetesen nem tagország elleni eljárásnak hívják.

Jogtörő

Miért éppen én?

Amikor valakit egy eljárás alanyává tesz a jog, különösen, ha az büntetőeljárás, arra gondol: miért pont én?! Már maga az a tény, hogy eljárás alá vontak valakit, bizonyos mértékig kirekeszti a társadalomból. Az Alkotmány kimondja: minden ember ártatlan, amíg jogerős bírósági ítélet az ellenkezőjét ki nem mondja. De azt nem mondja az Alkotmány, hogy a bíróságnak ugyanolyan tisztelettel kell bánnia a vádlottal is, mint a sértettel és tanúival. Utólag ugyanis azért nem tud elégtételt adni a bíróság, mert nem engedte érvelni a tárgyaláson a saját ügyében őt. Akkor sem, ha a terhére rótt cselekmény vádja alól a végén felmentik.

Vagy ki adja vissza annak az embernek a becsületét a felmentő ítélet után, akit rabszíjon vezettek kihallgatásokra, tárgyalásokra, igazságügyi orvostani vizsgálatokra, a legnagyobb médianyilvánosság közepette? Senki. De a magyarországi eljárási rend olyan, ami a vád alá helyezettet eleve bűnösként kezeli s stigmát nyom rá. Feljelentésekre szocializált országunkban elég egy rosszindulatú szomszéd, egy haragos, egy önnön kudarcai miatt a másikon elégtételt venni akaró gyenge ember, s igenis bárkivel megtörténhet, hogy a büntetőbíróságon találja magát. Meglehet, rosszakarója meg ott ül az egyébként nyilvános tárgyaláson a nézői padsorokban, sőt. Utóbb, más helyzetben, eredeti összefüggéseiből kiragadva, szentenciaként idéz a tárgyaláson hallottakból. Igaza megmásíthatatlan tudatában. Mert neki nem kellett hozzá törvényes garanciákkal lefolytatott bírósági eljárás, illetve a "hallgattassék meg a másik fél is" - elvének tisztessége, hogy eldöntse: bűnös-e a terhelt. Ő már ítélt. Ő teljes bizonyossággal "tudja", hogy az eljárás alá vont bűnős, s már csak azt nem érti: miért nem négyelték még fel büntetésül. Vannak ilyen jogesetek.

Mindenki ismer ilyen kinyilatkoztató embereket a környezetében. Sokan azonosulnak is velük. De csak addig, amíg egyszer saját maguk vagy közeli hozzátartozójuk vagy valaki a szűk környezetükből nem lesz ilyen eljárás alanya. Akkor megváltozik a dolgok optikája. Ott ülni a vádlottak padján és remegő lábakkal, idegen embereknek bizonygatni olyan evidenciákat, amiket "mindenki tud és tanúsíthat", miközben persze akik tanúsíthatnák, nincsenek ott. Vagy éppen ellenkezőleg! Ott vannak, de időközben a vádlók oldalára ültek. Embert próbáló helyzet.

Amikor a közvélemény egy-egy korrupciós ügy, erőszakos bűncselekmény vagy akár híres ember balesete kapcsán olyan nagy magabiztossággal, a tények, a körülmények teljes ismerete nélkül, gyakran a bulvársajtó "tényfeltárására" hagyatkozva ítéletet mond, előítéletből teszi ezt. Állásfoglalásának semmi köze a joghoz, a jogszerűséghez és az igazsághoz. Ahhoz az igazsághoz, amit a saját életére vonatkoztatva mindenki olyan bőszen számon kér. Mintha igazsága csak neki lenne, a megvádoltnak szinte már az élethez való joga is elveszett volna magával a ténnyel, hogy valamikor valakik rámutattak: te ez vagy az vagy... Függetlenül a vád tárgyától. Nem azokról van itt szó, akiket tetten értek vagy önként, minden kényszer nélkül beismerő vallomást tettek. Az tiszta képlet. De kiszámítható, tisztességes eljárási szabályok nekik is kijárnak.

Ilyenkor van felbecsülhetetlen értéke a jogbiztonságnak. Erre valók az eljárási szabályok. De amíg mi magunk nem kerülünk ilyen helyzetbe, alig érezhetjük át ezt. Hogy mennyire nem mindegy, ha egy gyanúsított, jogerős bírósági ítélet nélkül, akár három évet is ülhet börtönben, mint jelenleg. Mert így semmi nem kényszeríti a nyomozóhatóságot a gyorsabb és eredményesebb munkára, a bíróságot az időben is reális eljárás lefolytatására. Az új tervek szerint a gyanúsítástól a jogerős ítéletig tarthatnák előzetes letartóztatásban a terheltet. Mintegy előrehozott büntetésül. Azt is, akit végül bűncselekmény hiányában felmentenek majd. Ezeket a szempontokat is érdemes mérlegelni, amikor az ember állást foglal különböző bűnügyekben. Mert bármelyikünkkel megtörténhet, hogy egyszer mi kényszerülünk majd feltenni a kérdést magunknak, illetve a környezetünknek: miért éppen én?

Jogtörő

Egy (jogi) nyelv vagy kettő

Életem első óráján a jogi egyetemen azt mondta az előadó, hogy egy dolgot mindjárt szeretne tisztázni velünk. Ha azt gondoljuk, hogy a jog és az igazság valamilyen viszonyban is van egymással, akkor tévedünk. Mert nincs. Az igazság érzelmi kérdés, és egy kicsit morális. A jog az egészen más. A jog tudomány, sajátos törvényszerűségekkel, amelyeket a kívülállók csak alig képesek fölfogni. Ezért nem is kell nagyon terhelni az embereket ezzel. Különben is, az emberek a törvényeket sem értik, nem tudják a szövegét értelmezni, ahogy a joghallgatók sem. Sokszor még a záróvizsgák előtt sem. Nem volt nevetés a teremben, pedig legalább négyszázan ültünk ott a nagy előadóban. Hideg zuhanyként ért bennünket ez a nyers igazság. Aztán másfél évvel később volt még egy hasonlóan kellemetlen élményünk. Az első büntetőjog előadáson a tanárnő közölte: ezentúl jórészt latinul fog beszélni. Mikor valaki megkérdezte tőle, miért, azt válaszolta: mert mi, jogtudó emberek, egy különleges kaszthoz tartozunk, és az együvé tartozásunkat a közös nyelvvel is kifejezzük. Már akkor arra gondoltam, de persze nem mertem föltenni a kérdést hangosan, hogy akkor hogyan fogjuk megértetni magunkat az ügyfelekkel? Egyáltalán hogyan értetik meg ők magukat az igazságszolgáltatás fórumain, ha a "tanult" emberek saját tudományukkal kapcsolatban csak az általuk ismert nyelven hajlandóak kommunikálni? Hát, ez rejtély. Aztán az évek alatt a jogi egyetemen is kiderült, nem ennyire rossz a helyzet. A jogszabályokat érthető magyar nyelven írják, és az ügyvéd ügyfelével, illetve a jogász a hivatalokkal ugyancsak az állam hivatalos nyelvén beszél, s viszonylag kevés latin kifejezést használ e közben. Akkor még nem gondoltunk rá, hogy a legkevésbé a latin és a magyar nyelv különbsége okozza a gondot. Nekünk és az állampolgároknak. Mindenkinek, akinek dolga akad a joggal. Pedig előbb-utóbb mindenkinek dolga akad vele. Itt van mindjárt a fogantatás, majd a "pocaklakás" időszaka, amikor még nincs szánk és nincs hangunk, hogy kiköveteljük a jogainkat vagy akár visszautasítsuk a kötelezettségeinket, azok mégis keletkeztek. Csupán azzal a ténnyel, hogy mi megfogantunk és ott fejlődünk egy már élő, lélegző emberi szervezetben. Szülőanyánk testében. Még meg sem születtünk, de máris reménybeli örökösökként "létezünk", ha jövendő szülőinkkel netán valami történne, mondjuk, meghalnának, mielőtt mi kidugjuk a fejünket a világra. Mert a jog már tud rólunk. És mi sem tehetünk úgy, mintha nem létezne. És anyánk és apánk sem tehet úgy. Mert ha egyszer itt vagyunk a földön, egy társadalom tagjaiként, a kényszerek veszik át az uralmat az életünk fölött. És ez ellen nem tehetünk semmit. Pedig ebben nem az lesz a legnagyobb gondunk, hogy vajon egy nyelvet beszélünk-e majd az igazságszolgáltatás embereivel. Bárcsak ez lenne az ember legnagyobb problémája az igazságszolgáltatással!

Jogtörő

Joghatóság, hatáskör, illetékesség

A joghatóság kérdésének különösen akkor van jelentősége, ha a felek egyike vagy másika nem abban az országban él/működik, ahol a jogvita keletkezett. Ha például Magyarország területén egy másik országból érkezett személlyel vagy gazdasági társasággal szemben merül fel kifogás, adódik a kérdés: hol pereskedjenek a felek? Magyarországon? A saját országukban? Esetleg egy harmadik országban? Mind a három lehetséges.

A joghatóság alapjában véve a peres ügyek elosztásának rendje az egyes államok között. Ezt a rendet általában nemzetközi szerződések szabályozzák. A joghatóság tehát arra a kérdésre ad választ: hol tárgyalják majd az ügyet, mely országban?

Egy ország jogi rendszerében különböző szinten eljáró bíróságok biztosítják a jogorvoslatot. Magyarországon vannak helyi- és megyei bíróságok, az Ítélőtáblák és a Legfelsőbb Bíróság.

A Polgári Perrendtartás (Pp.)23. §-a tételesen felsorolja, milyen ügyek tartoznak a megyei bíróságok hatáskörébe. Ilyenek a többi között a közigazgatási perek, a személyhez fűződő jogok megsértése miatt indult perek, az értékpapírból származó jogviszonnyal kapcsolatos perek, a tisztességtelen szerződési feltételekkel összefüggő perek, valamint a legfontosabb cégperek. A felsorolás pontos, érthető a törvényben. Látszólag egyszerű megítélni a hatáskör kérdését.

A Pp. 23. §-a úgy szól: amely ügyek nem sorolhatóak a megyei bíróságok hatáskörébe, azokat biztosan a helyi bíróságok tárgyalják. De mégsem ilyen egyértelmű ez. Vegyük azt a példát, ha eladtunk valakinek valamit hat millió forintért, utóbb azonban jogvitánk támad az ügylettel kapcsolatban. A Pp. 23 § a) pontja szerint azon vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke meghaladja az öt millió forintot, a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak. De mi van, ha időközben bebizonyosodik: ez az érték csak 4,9 millió forint vagy még annyi sem? Akkor per közben másik bírósághoz kerül az ügy tárgyalása? Bármilyen hihetetlen, de van, amikor igen! A hatáskör kérdése akár a per kimenetélét is eldöntheti, ha a peres felek azt jól használják fel pertaktikai szempontból. Határozottan esélyesebbek vagyunk saját országunkban a pernyertességre egy másik országból származó féllel szemben, mint amennyire azok lennénk az ő hazájában.

Összességében tehát: a hatáskör jelentősen függ a per jellegétől, illetve a pertárgyértéktől. A hatáskör kérdése arra ad választ, milyen szintű bíróságon tárgyalják az ügyet.

Egészen más az illetékesség kérdése. Ha már tudjuk, hogy milyen szintű bíróságra tartozik az ügyünk, el kell dönteni, hogy az a bíróság területileg hol található.

Korábban idéztem itt az Európai Bíróság két hónappal ezelőtti ítéletét arról, hogy vajon hol kell tárgyalni annak a nyíregyházi férfinak az ügyét, akit az egyik budapesti székhelyű mobilszolgáltató perelt be valami miatt. A felperes a keresetlevelét az ő székhelye szerinti bíróságra nyújtotta be, amely itt van Budapesten. Ez a felperesnek így kényelmes volt. Jól ismerte a körülményeket, a bírókat. S a párhuzamosan vitt hasonló pereket is sokkal kisebb költséggel tudta így bonyolítani. Az alperesnek azonban minden egyes tárgyalásra Budapestre kellett utaznia. Ez elviselhetetlen költséget okozott volna számára, ezért a pert már I. fokon elveszítette. És nem csak a személyes megjelenésről van itt szó. Ha az ügyfél a bíróságnak valamilyen beadványt akár csak postán akar eljuttatni, 600 forintba kerül az ajánlott-tértivevény postai díja! Gondoljuk ezt tovább olyan élethelyzetben, amikor a napi kenyérre sem elegendő valakinek a pénze! Ilyenkor az embernek esélye sincs arra, hogy éljen jogaival vagy egyszerűen megvédje az érdekeit a felperessel szemben. A konkrét ügyben az Európai Bíróság úgy döntött, hogy a bírósági illetékesség okán nem lehet hátrányos helyzetbe hozni egyetlen peres felet sem. A bíróság köteles hivatalból áttenni az ügyet olyan illetékes bíróságra, amelyen egyik félnek sem kell elviselhetetlen anyagi terhet elszenvednie a perviteltől.

Az illetékesség általános szabálya szerint az a bíróság illetékes, amely területén az alperes lakik, illetve ha jogi személyiségű társaságról van szó, ahol a székhelye található. Feltéve, hogy az adott perre más bíróság kizárólagos illetékessége nincs megállapítva. Itt a hangsúly a kizárólagoson van. Nagyon egyszerű lenne ez, és jól működne, ha alkalomadtán nem ügyeskednének az illetékességgel is a peres felek.

Az Ítélőtáblára és/vagy a Legfelsőbb Bíróságra, főszabály szerint, a fellebbezések révén kerül egy ügy.

Akármilyen logikusnak is tűnnek a részletszabályok, nem könnyű kiigazodni a joghatóság, a hatáskör és az illetékesség szabályai között. Az állampolgároknak nem is kell. A polgári jog szabályai szerint bárki, bármelyik bíróságon benyújthatja írásban vagy jegyzőkönyvebe mondhatja szóban a keresetlevelét akkor is, ha az nem a hatáskörrel, illetve illetékességgel bíró bíróság az adott ügyben. A bíróság hivatalból átteszi majd az ügyet a hatáskörrel bíró és illetékes bíróságra. Ez arra az esetre érvényes szabály, ha nem jogi képviselő jár el az ügyfél nevében.

A bíróságnak és az ügyvédeknek természetesen pontosan ismerniük kell a joghatóság, a hatáskör és az illetékesség szabályait.

Jogtörő

Szóbeli perindítás

Mit tegyen az ember, ha nem tud vagy nem akar jogi képviselőt (ügyvédet) megfizetni, de olyan ügye van, ami sajnos csak bíróságon rendezhető? Első körben nem azt ajánlanám, hogy írjon egyedül keresetlevelet, mert arra - bármilyen szomorú - frissen végzett jogászok sem feltétlenül képesek.

A polgári eljárásjog "bibliája", a Polgári Perrendtartás (Pp.) lehetővé teszi, hogy ne írásban, hanem akár szóban, jegyzőkönyvbe mondva indítson valaki valamilyen ügyben pert a bíróságon. Ebben az esetben félfogadási időben fel kell keresni a bíróságot és ott kérni, hogy szóban adhassa elő keresetét. A bíróság erre felhatalmazott alkalmazottja lejegyzi a szóban előadottakat, az így keletkezett dokumentumot az ügyfél aláírja, s lehet, hogy elindul a bírósági per. Ha mégsem, az nem a szóbeliséggel függ össze.

Ha a keresetlevél olyan hibában szenved, amely miatt a bíróság nem képes az idézést kibocsátani, ezért nem kezdődhet meg a peres eljárás, akkor vagy hiánypótlásra szólítja fel az ügyfelet vagy pedig idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet.

A Pp. 130.§-a hosszan sorolja azokat az okokat, amelyek alapot adnak a bíróságnak a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására. Ezek között szerepelnek olyan okok is, amelyek csak abban az esetben adnak alapot erre, ha nem jogi képviselővel jár el az ügyben az ügyfél. Vagyis saját maga gondoskodik ügye viteléről. Ugyanebben a szakaszban ugyanis úgy rendelkezik a jogszabály, hogy a bíróság azonnal elutasítja a keresetlevelet, ha azt jogi képviselő nyújtja be hiányosan vagy hibásan. Elvárja ugyanis a törvény, hogy a jogvégzett emberek, főként a bírósági pervitelre egyedüliként jogosultak, vagyis az ügyvédek, valóban jól képzett szakemberek legyenek. A munkájukat kifogástalanul végezzék. Felfoghatjuk ezt egyfajta "MEO-nak" is az ügyvédi munkát illetően.

Nem jelenti ez azonban mégsem azt, hogy feltétlenül az ügyvéd hibázik, amikor a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet. Nem egyszer előfordul a napi gyakorlatban, hogy az ügyfél akkor is ragaszkodik a benyújtáshoz, amikor nem tudja megadni az Alperes fellelhetőségét, vagyis lakcímét, így a bíróság nem képes idézni őt a tárgyalásra. Vagy éppen hogy pontos adatokat szolgáltat, de Alperes ott már nem található meg, új lakcímet pedig nem hagyott hátra. A polgári bíróságnak nem dolga keresni az Alperest. Erről a felperesnek kell gondoskodnia. Ugyanakkor a Pp. más lehetőségeket is nyújt a peres eljárásról való értesítésre. Például a hirdetményi idézést.

Egy biztos: ha az ügyfél személyesen kezdeményezi a perindítást a bíróságon, akár szóban, akár írásban, vagyis nem képviselő útján jár el, a bíróság valamivel enyhébb eljárási szabályokat alkalmaz az egész peres eljárásban. Legalábbis átmenetileg nagyobb így a peres fél mozgástere a per során. Nem várható el ugyanis, hogy a nem jogvégzett ügyfél ismerjen minden részletet az eljárási jogból vagy éppen az anyagi jogból. Ugyanakkor pedig nem sérülhet az állampolgár ahhoz fűződő alkotmányos joga, hogy ügyét a független bíróság elé tárja, s az ott pártatlan elbírálásban részesüljön. Nem fordulhat elő, hogy valaki azért ne élhessen jogorvoslattal valamilyen ügyében, mert nincs pénze jogi képviseletre. Jól van kitalálva az eljárásjogi rendszer, többféle biztosítékot nyújt az ügyfél számára a bírósági eljárás során.

Ezekkel a jogokkal ugyanakkor vissza is lehet élni. A polgári jog ismeri a joggal való visszaélés fogalmát, amit a bíróság - ha az bizonyítható - alaposan megtorol. Nem érdemes tehát ezekkel ügyeskedni, mert az a bíróságon többnyire hamar lelepleződik. Persze, hogy hol a határ a pervitelben a joggal való visszaélés és az ügyes (kreatív) jogalkalmazás között, az egészen más kérdés. A gyakorlat azt mutatja, meglehetősen tág ez a határ. Az igazságszolgáltatás előtti képviseletre egyedüliként jogosult jogi szakembereknek, vagyis az ügyvédeknek éppen az a dolguk, hogy teljes szaktudásukat latba vetve, ezt jól eltalálják. Maguk között egyébként ezt pertaktikának is szokták nevezni.

Jogtörő

A jog mint rendszer

Ha egy jogi ügybe keveredünk, mindjárt az elején ott a "banánhéj", amelyen elcsúszhatunk: ha jogi szempontból nézve nem megfelelően ítéljük meg a helyzetet. Természetesen csak abban az esetben, ha nem jogi képviselő (ügyvéd) által járunk el, hanem saját magunk vesszük kezünkbe az ügyet. Ha valóban a bíróságra van szükség az ügy eldöntéséhez, akkor ezt semmiképpen nem ajánlanám jogi képviselő nélkül tenni.

A jog maga egy rendszer. Az én felfogásom szerint egy óriási puzzle, ahol minden egyes darabnak helye van, de csak egyetlen helye. Így lehet egész a kép. Az európai jogrendszerek alapja többnyire a római jog. A Harvard Egyetem Római jog című tantárgyának (angol nyelvű)tankönyvében 12 ezer szócikket jelez a szoftver. Ez 12 ezer puzzle darabot jelent. És a római jog még nem ismerte például a szerzői jogot, az iparjogvédelmet, a versenyjogot a maga részletszabályaival. Vagy a mai koréhoz mérve egészen leegyszerűsítve fogta fel a büntető jogot. Hogy csak néhány példát említsek abból a rendszerből, ami még csak az alapja a jelenlegi jogrendünknek.

Érteni kell tehát ezt a rendszert, el kell tudni igazodni benne és nagyon sok apró kis szabályt kell ismerni ahhoz, hogy az adott ügyben el tudjuk dönteni: mi is a teendő. Ha már biztosnak tűnik, hogy a független bíróság döntésére van szükség az ügyünkben, akkor azt kell tudni: hogyan, hova "jelentsük", hogy jogorvoslatot kérünk valamilyen problémánkra. A jog ezt úgy mondja: keresettel fordulunk a bírósághoz. Keresetlevélben fogalmazzuk meg az ügyünket, és pontosan "kérdezünk", illetve kérünk a bíróságtól. A polgári bíróság eljárása a jogszabályok előírása szerint kérelemhez kötött. A bíróság arra a "kérdésre válaszolhat", vagyis abban a kérdésben dönthet, amelyet hozzá intéztek. Másra nem! Tehát egyértelműen kérnünk kell a bíróságtól, hogy milyen kérdésben döntsön. Amit nem kérünk, abban nem fog dönteni akkor sem, ha a bíróság látja, hogy akár helye lehetne bírói döntésnek ebben vagy abban a kérdésben is.

Egy példa. Felek egyike olyan követeléssel szemben (is) védekezik a bíróságon, amely követelés valójában már elévült. Mert ezt, mondjuk, nem veszi észre. Hiába látja ezt a bíró, nem adhat jogi "tanácsot" az érintett félnek, mert akkor sérülne a pártatlansága. Az ítéletben azonban majd rámutat az ügy okafogyottságára elévülés miatt, amikor ítéletében indokolja a kereset elutasítását. Csakhogy addigra elment a peres felek ideje, pénze. Az adófizetők pénzéből működtetett bíróságokéiról nem is beszélve.

Minden bírósági döntés határozat. Ennek formája lehet végzés, ha eljárási kérdésről van szó, s ítélet, ha az az ügy érdemi részében, vagyis tartalmában született bírói döntést tartalmazza. Mind a végzést, mind pedig az ítéletet meg lehet fellebbezni magasabb jogi fórumnál. Sőt. Vannak helyzetek, amikor még a jogerőre emelkedett érdemi döntéssel, vagyis ítélettel szemben is helye van jogorvoslatnak. Ez a Legfelsőbb Bíróság előtt történik.

Mint látható, ez több szereplős, bonyolult rendszer, sok apró szabállyal. Ezért fontos, hogy jogi képviselő (ügyvéd) közreműködésével nyújtjuk-e be a bíróságra a keresetlevelet vagy pedig saját magunk járunk el saját ügyünkben. Nyilvánvalóan megspórolva így az ügyvédi munkadíjat.

Jó szem előtt tartani: a veszteségünk jóval nagyobb lehet egy vesztett per következtében, mint lenne, ha a pereskedés előtt szakemberrel együtt mérnénk fel az esélyeket. Nem is beszélve a pervitelről, ami eldöntheti magát a per kimenetelét. Függetlenül attól, hogy nekünk van-e igazunk vagy a másik félnek. Valami oka csak van annak, ugye, hogy az egyik ügyvéd sorra nyeri a pereket, a másik pedig nem. Minden szakmában vannak nagyon tehetséges, jól képzett szakemberek és gyengék vagy éppen teljességgel alkalmatlanok. Miért pont az ügyvédek köre lenne ez alól kivétel?

A világ ilyen. Nem győz mindig az igazság. A jog és az igazság, a jogszolgáltatás és az igazságszolgáltatás nem feltétlenül esik egybe. Ez a realitás, ezzel kell számolnunk mindennapi ügyeinkben.

Jogtörő

Gépjármű-felelősségbiztosítás az Európai Unióban

Az Európai Unió területén minden külön költség nélkül, automatikusan biztosítja a szükséges gépjármű biztosítást az itthon megkötött gépjármű-felelősségbiztosítás. A magyarországi telephelyű gépjármű üzembentartója által Magyarországon kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés területi hatálya nem csak Magyarország területére terjed ki, hanem az Európai Gazdasági Térség (EGT) többi tagállamának területére is, valamint Svájcra. Az EGT területe magába foglalja az Európai Unió tagállamait, valamint Norvégiát és Izlandot is.

Az EU területén a felelősségbiztosítás nemzetközileg elismert igazolásaként a biztosítási kötvény vagy pedig a biztosítás létezéséről kiállított un. zöldkártya szolgál. Ez utóbbi nemzetközi gépjármű-felelősségbiztosítási bizonylatként szolgál.

Az utazás előtt tehát érdemes ellenőrizni, hogy a személygépkocsira kötött biztosítás a célországra is érvényes-e. Praktikus még itthon, a hazai biztosítótól európai baleset-bejelentő lapot igényelni. Ez külföldön történt baleset esetén jelentősen megkönnyíti az ügyintézést.

Az új szabályok eredményeként a fentebb nevesített országokban egyszerű eljárás, és a kárigények gyors rendezése jellemzi az ügyintézést. Ezekben az országokban a kártérítés kifizetésével késlekedőkre büntetést szabnak ki.

Fontos tudni, hogy a zöldkártya az EU területén történő baleseteken kívül érvényes azokra a káresetekre is, amelyek uniós felek között egy harmadik, de mindenképpen a zöldkártya-rendszerhez tartozó országban történnek. Ezek közé az EGT államokon kívül további 15 állam tartozik. A többi között olyan, a magyar utazók körében is népszerű turista célpont, mint Horvátország.

Jogtörő

(Forrás: Kállai és Kende Ügyvédi Iroda)

Elállási jog gyakorlásának költségviselése

Az Európai Bíróság legfrissebb ítélete szerint valamely áru megküldésének költségei nem háríthatók a távollévők között kötött szerződéstől elálló fogyasztóra. Ez esetben csak az áru visszaküldésének költségeit kell vállalnia a vásárlónak.

A távollévők között kötött fogyasztói szerződés azt a formát jelenti, amikor a vásárló egy tévéműsor alapján vagy katalógusból választ ki valamilyen árut, megrendeli, majd azt neki a kereskedő kiszállítja. A szállításra általában erre szakosodott fuvarozók vállalkoznak, alvállalkozóként, természetesen pénzért. Csakhogy a közvetlen értékesítésben eladott áruk esetén a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a vevő 8 napon belül elállhat a vételtől, ez esetben a kereskedő köteles az áru vételárát neki visszatéríteni és az árut visszavenni. A vásárlót ez a jog akár úgy is megilleti, hogy a megrendelt árut, amikor az megérkezik, mégsem veszi át. Kérdés, hogy az elállási jog gyakorlásakor vajon az oda szállítás és visszaküldés költségét ki fedezi? A kereskedők számára az a kedvezőbb, ha ők csak az áru vételárát térítik vissza, az oda-vissza szállítás költségeit pedig a fogyasztó viseli. Ezzel kapcsolatban hozott most egyértelmű döntést a C-511/08. számú ügyben az Európai Bíróság.

A konkrét ügy lényege az, hogy egy német csomagküldő szolgálat a vállalkozás általános szerződési feltételeiben előírja: a fogyasztónak az áru megküldési költségeinek jogcímén 4,95 euró összegű átalánydíjat kell fizetnie. Ez az összeg akkor is megilleti a szállítót, ha a fogyasztó gyakorolja elállási jogát. Egy német fogyasztói szövetség azonban e gyakorlat abbahagyására kötelezés iránti keresetet nyújtott be a Bírósághoz a szóban forgó csomagküldő szolgálat ellen. Keresetében azt állítja, hogy elállás esetén az áru megküldésének költségei nem háríthatók a fogyasztóra.

A legfelső fokon eljáró Németországi Szövetségi Bíróság szerint a vevő a német jog alapján, elállás esetén, nem jogosult a megrendelt áru megküldésével kapcsolatos költségek visszatérítésére. Ugyanakkor az Európai Uniónak "A távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20‑i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelve" szerint bármely távértékesítési szerződés esetén a fogyasztó legalább hét munkanapnyi időtartammal (vagyis 8 napon belül) büntetésektől mentesen és indokolás nélkül elállhat a szerződéstől. Amennyiben a fogyasztó él elállási jogával, a szállító köteles a fogyasztó által kifizetett összegeket költségmentesen visszatéríteni a fogyasztó számára. A fogyasztótól az elállási jog gyakorlása miatt csak az áruk visszaküldésének közvetlen költségei követelhetők. A konkrét ügyben a német eljáró bíróság – mivel kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy összeegyeztethető‑e az EU-irányelvvel az áru szállítási költségeinek a kiszámlázása a vevő részére abban az esetben is, ha az gyakorolta elállási jogát – az irányelv értelmezésére kérte az Európai Bíróságot.

Az Európai Bíróság múlt héten meghozott ítéletében megállapítja, hogy az irányelvvel ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a távollévők között kötött szerződés keretében lehetővé teszi a szállítónak, hogy az áruk megküldésének költségeit a fogyasztóra hárítsa, ha a fogyasztó elállt a szerződéstől. A Bíróság a döntést azzal indokolta, hogy nevezett irányelvnek egyértelműen az a célkitűzése: a fogyasztót semmilyen költségszempont ne tartsa vissza elállási joga gyakorlásától. Nem engedhetnek meg tehát a tagállamok jogszabályai sem ezzel ellentétes kereskedelmi gyakorlatot.

Az Európai Bíróság határozatai kötelező érvényűek valamennyi tagország bíróságainak ítélkezésére.

Tekintettel arra, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, a Magyarországon közvetlen értékesítésben vásárolt áruk szállítási költségét is a kereskedőnek kell viselnie, amennyiben a fogyasztó 8 napon belül eláll a vásárlástól.

Jogtörő

Kedvezőbb illetékességi szabályok egy EU-döntés nyomán

Tisztességtelennek tekinthető a szolgáltató által az Általános Szerződési Feltételekben (ÁSZF) kikötött azon feltétel, amely szerint a szerződésből eredő valamennyi jogvita esetén a szolgáltató székhelye szerinti bírósághoz kell fordulni. Ezt az Európai Bíróság mondta ki a fogyasztói szerződésben kikötött kizárólagos illetékességről még 2000. június 27-én hozott ítéletében.

Szintén precedens értékű döntés az Európai Bíróságnak tavaly született ítélete a Pannon GSM Zrt.-vel szembeni ügy kapcsán, amelyet egy magyar állampolgár beadványtevő kezdeményezett. A per tárgya egy szolgáltatási szerződés volt, amelyben a Pannon GSM kikötötte, hogy jogvita esetén a Pannon székhelye szerinti Budaörsi Városi Bíróság az illetékes.

A Polgári Perrendtartás (Pp.) szerint a felek kiköthetik, hogy jogvita esetén, a szerződésben külön nem szabályozott kérdésekben melyik bíróság bírjon illetékességgel, vagyis konkrétan melyik bíróság tárgyalja majd az ügyet. Ez az Általános Szerződési Feltétek esetén azért különösen érzékeny kérdés, mert azt az egyik fél, a szolgáltató egyoldalúan határozza meg, s valamennyi ügyfelével való ügyletében alkalmazza. Vagyis e szerint nem tehet például a nyíregyházi ügyfél az ellen semmit, hogy budapesti bíróságra járjon, ha valami miatt perbe kerül a szolgáltatóval. Legfeljebb ilyen feltétellel nem írja alá a szolgáltatási szerződést. Akkor viszont nem tudja igénybe venni a szolgáltatást. Mindenki találkozhatott már hasonló kényszerhelyzettel. Egyáltalán nem mellékes tehát a peres eljárás költsége. Annak nagysága meghatározhatja azt is, hogy valaki egyáltalán tud-e élni a jogorvoslat lehetőségével vagy már azt sem vállalhatja. A jog ezt nem engedheti meg.

Ezért a Pp. több könnyítést is tartalmaz az állampolgárokra nézve a peres eljárások során. A felperesnek például mindjárt a keresetlevél benyújtásakor le kell rónia a pertárgyérték arányában az illetéket, különben a keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasítja a bíróság. Vagyis a per el sem kezdődik. Ilyenkor mód van illetékmentességet vagy legalább illeték feljegyzési jogot kérni a bíróságtól. Ezt a felperes anyagi helyzetére tekintettel kérheti, s adóbevallással, fizetési cédulával, nyugdíjszelvénnyel stb. bizonyítani is kell az állítását az anyagi helyzetéről. A bíróság mérlegelés után dönt, hogy megadja-e a kért kedvezményt. Pervesztesség esetén azonban utólag is meg kell fizetni. A per költségeit a vesztes fél viseli, a jogerős ítéletet követően.

De mi történjen abban az esetben, ha maga az eljárásban való részvétel megoldhatatlan anyagi gondot okoz a felperes vagy az alperes számára az egyébként is előnyösebb pozícióban lévő féllel szemben? A mobiltelefonszolgáltató például, amely Általános Szerződési Feltételek szerint, un. blanketta szerződéssel köt megállapodást az ügyfelével, mindenképpen az erősebb pozíciójában kerül az eljárásba ügyfelével szemben. Egy ilyen esetben fordult az Európai Bírósághoz egy magyar állampolgár természetes személy panaszos, akit beperelt a Pannon GSM Zrt.

A konkrét ügyben a fogyasztónak a lakóhelye a Budapesttől 275 km-re fekvő helységben volt. Világos, hogy számára - figyelembe véve a hazai közúti-, és tömegközlekedés nyújtotta lehetőségeket, valamint a közlekedésnek az átlagos jövedelemhez mérten magas árait! - a bíróságon való megjelenés méltánytalanul körülményesebb és költségesebb, mint ha a lakhelyéhez közelebbi helyi bíróságon tárgyalnák az ügyét. Ez a helyzet egyértelműen a fogyasztó jogainak korlátozásával jár, illetve a perben egyébként is erősebb fél előnyére szolgál.

Az Európai Bíróság ebben az ügyben általános elvi éllel mondta ki, hogy: „A nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek.”

Hogy ezzel kapcsolatban mi minősül tisztességtelennek a fogyasztókkal kötött szerződésekben, azt a tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv határozza meg. Ez egészen egyértelmű: a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekinthető tisztességtelennek, ha a jóhiszeműség követelményeivel ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Az Irányelv nevesíti és tiltja azt a helyzetet, amikor egy szerződés bármilyen módon gátolja a fogyasztó jogainak érvényesítését a peres eljárás kezdeményezésében vagy más jogorvoslati lehetőség igénybevételében.

A hatályos polgári eljárási törvény, a Polgári Perrendtartás lehetőséget ad ugyan arra, hogy ha az illetékességi kikötés az ÁSZF- ben szerepel, a kikötött bíróság az alperes kérelmére a pert áttegye az alperes által megjelölt illetékes bírósághoz. Arról viszont nem szól a jogszabály, vajon kérelem hiányában vizsgálhatja-e a bíróság hivatalból az ilyen szerződési feltétel tisztességtelen jellegét. Amennyiben pedig ez a bíróságot terhelő kötelezettség, esetleg az lehet a kérdés: mely esetben minősül egy ÁSZF- ben foglalt illetékességi kikötés tisztességtelennek? Erre egyébként választ ad a fent idézett uniós Irányelv.

A kérdésnek azért van különösen nagy jelentősége, mert a polgári peres eljárás, bizonyos kivételektől eltekintve, nem ügyvédköteles, vagyis az ügyfél saját maga is eljárhat a Bíróság előtt. Vagyis nincs feltétlenül abban a helyzetben, hogy kérelemmel forduljon a bírósághoz az áttétel érdekében. A bíró pedig döntéseiben kérelemhez kötött. Vagyis abban a kérdésben hozhat ítéletet, amely kérdést a felek a bírósághoz beadványukban intéztek. Az eljárási kérdésben végzést azonban saját hatáskörében mérlegelve hozhat, illetve a jogszabályoknak megfelelően köteles azt tenni.

De hogyan kérjen a nem jogi képviselővel eljáró ügyfél a bíróságtól olyan eljárási cselekményt, amely lehetőségéről nincs megfelelő ismerete? Az állampolgároknak nem kell ismerniük a bíróságok hatásköri, illetékességi rendszerét. Ezért fontos, hogy adott esetben hivatalból tájékoztassa őket a kedvezőbb helyzetről a bíróság.

Jogtörő

A banki árverések szabályai

Szigorították a zálogtárgyak értékesítésének szabályait. Ez különösen a banki árverések érintettjei számára kedvező. A zálogtárgyak értékesítését szabályozó kormányrendelet módosításával legkorábban az árverési hirdetmény megjelenését követő 45. napon lehet licitálni az ingatlanra. Ezzel másfél hónap plussz időt kap az adós a tartozás rendezésére. Az intézkedést eredetileg "bedőlt" lakáshitelesek segítésére dolgozták ki, azonban rajtuk valószínűleg ez sem segít majd. A tapasztalatok szerint az adósok ebben a fázisban már nem nagyon tudnak élni az adósságrendezés lehetőségével akkor sem, ha erre többlet időt kapnak. A megoldás a szakemberek szerint az alaposan megfontolt hitelfelvételben van. Jelenleg mintegy háromezer, árverésre kijelölt ingatlant tartanak nyilván. Ezek mellé várhatóan legalább ugyanennyi megbízás érkezik majd a bankoktól az első 45 napos várakozási idő után.

Sokat segítene az adósoknak, ha ismernék az ilyenkor szokásos eljárási rendet. A Polgári Törvénykönyv szabályozza a szerződések kötésének szabályait. Ezek általános szabályok, amelyek természetesen nem terjedhetnek ki a két vagy több szerződő fél megállapodásának minden apró részletére. Azokat a felek maguk alakítják ki. Kissé más a banki kölcsönszerződés, amely olyan általános szerződési feltételeket tartalmaz, amelyeket minden ügyféllel szemben érvényesítenek. A bankoké un. blankettaszerződés. Jogszabályok gondoskodnak róla, hogy ez a szerződés se lehessen azonban teljesen egyoldalú. Tartalmaznia kell azokat a garanciákat is, amelyek a bank ügyfeleinek érdekeit is magukba foglalják. A többi között azokat a szabályokat is, amelyek biztosítják, hogy a kölcsön visszafizetésének feltételei kiszámíthatóak legyenek, illetve hogy mi történik, ha az ügyfél nem tudja a tartozást a szerződésben megszabott feltételekkel törleszteni. Még a jó banki kölcsönszerződések esetén is előfordulhat azonban, hogy például valamilyen váratlan életesemény miatt fizetésképtelenné válik az adós. Ekkor lesz nagy jelentősége a szerződésben leírt feltételeknek. Betű szerint.

Mindenekelőtt meg kell próbálni még a fizetési határidő lejárta előtt egyezségi ajánlatot tenni a banknak a kölcsön visszafizetésének időbeli és összegszerű átütemezéséről. Ez lehetőség, amit a bank nem köteles elfogadni. Arra lehet számítani, hogy az érdeke szerint fog eljárni. A bank elsőrendű érdeke a kihelyezett pénzének és kamatainak visszaszerzése, vagyis nem a mindenáron való végrehajtás, majd árverés. Olyan egyezséget kell tehát ajánlani az átütemezésre, ami legalábbis valószínűvé teszi a hitelező pénzintézet számára is, hogy a megváltozott körülmények ellenére megkapja majd a pénzét az adóstól.

Ha nem születik időben egyezség a felek között, a bank szerződésszegésre hivatkozva egyoldalúan felmondja azt. Ezzel egyidejűleg fizetési határidőt ad arra, hogy az adós egy összegben teljesítse szerződésben vállalt kötelezettségét. De ha az ügyfél nem volt képes a részleteket törleszteni, hogyan lenne pénze a teljes hitelösszeg azonnali visszafizetésére? Az esetek kétharmadában inkább formalitás az egy összegű visszafizetési lehetőség felajánlása. Amennyiben nem kerül sor a visszafizetésre, a bank érvényesíti az adós által a kölcsön összegére fedezetül felajánlott ingatlanon alapított jelzálogjogát. Ennek következménye lehet aztán az árverésre bocsátás.

Az árverésekre a hitelszerződés felmondása után két-három hónappal kerül sor, de az adósoknak egészen a licit megkezdéséig módjuk van a folyamatot leállítani. A tulajdonosok egyharmada tudja végül összeszedni az ehhez szükséges pénzt a határnapig. Ha ez nem sikerül, még ekkor is, de egyébként az eljárás teljes folyamatában bármikor, módja van az adósnak polgári pert indítani a bankkal szemben az ügylet kapcsán. Ezzel időt lehet ugyan nyerni, de a kamat közben is ketyeg, s ha egyébként jogos a bank követelése, mindenképpen elviszi az ingatlant, csak most már sokkal nagyobb összegű tartozást és kamatot fog a vételárból levonni az értékesítés után. Feltéve, ha marad még valami a vételárból az adós számára a végelszámolásnál.Nem szokott. Legalábbis elég kicsi rá az esély.

Jogtörő

Becsületsértés a weben

Ha valakit becsületében ér sérelem, harminc napon belül magánvádas büntetőeljárást kezdeményezhet a jogsértővel szemben a nyomozóhatóságnál vagy pedig közvetlenül a bíróságon. A 30 napos határidő azon a napon kezdődik, amelyen a jogsértés ténye a sértett tudomására jut. A becsületsértés, rágalmazás magánvádas bűntett, ezért közvetlenül a bíróságon is követelheti a bűnős megbüntetését az a személy, akivel szemben azt elkövették. Ha a sértett a feljelentést a rendőrségen teszi, a nyomozóhatóság azt érdemi vizsgálat nélkül továbbítja az illetékes bíróságra. Nagyon egyszerűnek tűnik az eljárás, de mégsem az. A feljelentőnek ugyanis meg kell neveznie az elkövetőt, különben honnan tudná a bíróság, hogy kit kell eljárás alá vonnia. A hivatalból üldözendő bűncselekmények esetén ilyen probléma nincs, hiszen az ismeretlen tettes ellen tett feljelentés nyomán a rendőrség nyomozni kezd az elkövető után, s ha sikerül beazonosítani, valamint alapos a gyanú vele szemben, meggyanúsítja őt a bűncselekmény elkövetésével. Szóval a lényeg az, hogy meglegyen az elkövető. Konkrét személy, névvel, címmel, fellelhetőséggel.

De vajon mi a helyzet, ha az interneten követ el valaki becsületsértést, rágalmazást? A virtuális világban sem mások a büntetőjog szabályai, mint a való világban. Ebből a szempontból nézve nagyon is való világ a web is,még ha sok felhasználó szereti azt hinni: arra külön szabályok vonatkoznak, sőt, ott mindent szabad. Ez nem így van!

Az interneten a felhasználók többnyire un. nick néven szerepelnek, vagyis maguk által választott álnév mögé bújva kommunikálnak. A hatályos jogszabályok szerint ebben az esetben is beazonosíthatóak, hiszen a weboldal üzemeltetője, illetve az internetszolgáltató vissza tudja keresni: milyen IP címről jelentkezett be az illető felhasználó, amikor a jogsértő közlést tette. A törvények értelmében a weboldalt működtető jogi személy meghatározott ideig köteles megőrizni felhasználók identitását jelző elektronikus információkat, illetve a weboldalon belüli mozgásuknak az adatait. Ezeket felhívásra köteles a hatóság rendelkezésére bocsátani. Hasonlóan az internetszolgáltató is. Jogsértés esetén most már csak azt kell bizonyítani, hogy az adott időpontban biztosan az a személy ült-e a számítógép billentyűi előtt, akinek a nick nevével elkövették a jogsértést. Az esetek többségénél itt dől meg a gyanúsítás, illetve ahogy a bírói szakban nevezik: a vád. Mégsem jelenti ez azt, hogy büntetlenül lehet például egy közösségi oldalon rágalmazni egy másik embert. Legyen az a nagy nyilvánosság előtt ismeretlen vagy éppen valamelyik celeb, tehát széles körben ismert ember.

Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a nyilvánosság előtt ismert embereknek többet kell tűrniük a médiában, így az interneten is. A nyilvános szereplésekkel az is együtt jár, hogy más emberek véleményt mondanak róluk, időnként talán erős kifejezéseket is használva. Legalábbis a mindennapi élethez mértem. De éppen ez a lényeg. Hogy nem a mindennapi élethez mért, ha valaki a munkáját és a magánéletét is teljes mértékben a közvélemény elé tárva éli. Ha valaki nem várja el az intimitást a maga számára - ad absurdum - a nemi életét illetően, sőt, maga avat be abba több millió tévénézőt, hogyan várhatná el a közvéleménytől a tartózkodást életének más személyes vonatkozásainál? Nem lehet kettős mércét használni a nyilvánossággal való kapcsolatban. Ezt egyetlen közszereplő sem teheti meg. Ezzel az érveléssel utasított már el bírósági fórum több olyan keresetet Magyarországon is, amelyben a híres emberek a magánéletükbe való túlzott beavatkozást sérelmezték a nyilvánosság részéről.

Hogy milyen eredménnyel jár egy becsületsértési, rágalmazási büntető feljelentés, az megjósolhatatlan. Az eljárási rend szerint pontos és részletes bizonyítási eljárás után születik meg a bíróság döntése. Ha az eljárás során egyértelműen bebizonyosodik a bűncselekmény elkövetése, a bíró személyes mérlegelésén múlik, hogy a jogsértést milyen súlyosnak ítéli. Ennek a büntetés mértéke kiszabásánál van jelentősége.

Függetlenül attól, hogy indul-e becsületsértés, rágalmazás miatt büntető eljárás az elkövetővel szemben, a személyhez fűződő jogai megsértése miatt polgári peres eljárást kezdeményezhet a jogsértővel szemben. Ez esetben a bíróság a polgári jog szabályai szerint lefolytatott eljárásban kártérítést is megítélhet a felperesnek. Különösen az internetes ügyletek esetén azonban ide hosszú út vezet. A polgári bíróság ugyanis nem keresi az alperest. Ahhoz, hogy a bíróság idézést bocsásson ki számára, pontos nevet, címet, fellelhetőséget kell kapnia a felperestől. Ennek hiányában a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasítja keresetet.

Szóval, valóban nem könnyű az interneten elkövetett jogsértésekkel szemben eljárni, ez tény. Mégis tévhit az internetező körében az, hogy a weben mindent szabad, "úgysem találnak meg". Ez egyszerűen nem igaz. A jog így is széles skálán biztosítja az eszközöket a jogsértővel szemben. Legyen az büntető vagy pedig polgári eljárás.

Jogtörő

A korlatolt felelosségű egyéni cég (Kfc.)

Az idei évtől van először lehetőségük arra a vállalkozóknak, hogy saját tőke nélkül alapítsanak céget. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy valakinek lesz egy korlátolt felelősségű társasága anélkül, hogy az komolyabb összegbe került volna. Pedig a januártól lehetségessé vált un. korlátolt felelősségű egyéni cégek (Kfc.) alapításától sokan ezt remélték. De ebben csalódniuk kell.

Egyéni céget kizárólag egyéni vállalkozó alapíthat, mégpedig úgy, hogy az alapítással párhuzamosan a cégbíróságon bejegyzett egyéni vállalkozását automatikusan törlik a rendszerből. Fontos tudni azt is, hogy a folyamat visszafordíthatatlan: ha az egyéni vállalkozó úgy dönt, hogy egyéni céggé alakul, később már nem térhet vissza az egyéni vállalkozásba. Ugyanakkor a korábbi egyéni vállalkozásért akkor is saját vagyonával felel a vállalkozó, ha utóbb az korlátolt felelősségű egyéni céggé alakult át. Vagyis az üzleti előélet felelőssége ezzel nem szűnik meg.

Az egyéni cég alapítása tehát nem csupán cégbírósági regisztrációt jelent, hanem az alapító természetes személy tisztázott mértékű vagyoni felelőssége mellett működő társaságot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyanúgy vonatkoznak rá a cégtörvény, az új csődtörvény és a számviteli törvény, valamint eltérő rendelkezés hiányában a társasági törvény szabályai, mint bármelyik gazdasági társaságra.

Az egyéni cég alapításával egyidejűleg megszűnő egyéni vállalkozás a megszűnés időpontjában bevallásokat tesz, kivéve az éves személyi jövedelemadó (szja) bevallását, amelyet a szokásos éves bevallásként kell beküldenie. Az keletkező szja összegének törlesztésére három éves futamidőt is választhat.

Az egyéni cég megalakulásáról szóló cégbírósági bejegyzést át kell vezetni minden nyilvántartáson, így a gépjármű-, ingatlan-, banki és más hatósági regisztrációs adatnyilvántartásokon is.

Az egyéni cég alapításához közjegyző vagy ügyvéd által szerkesztett okirat szükséges, amit a cégbíróságnak kell benyújtani bejegyzésre. A szabályok hasonlatosak más cégformákéihoz. Egyedi sajátossága azonban a Kfc. alapításának, hogy az egyéni cégnek nincs „előtársasági” időszaka, csak a cégnyilvántartásba való bejegyzéstől kezdheti meg működését. A bejegyzés határideje 30 nap, de a cégbíróság azonnal bejegyzi, ha szabályszerű és hiánytalan bejegyzési kérelmet nyújt be az ügyvéd vagy közjegyző.

Ennek a cégformának is vannak eljárási költségei. Az ingyenesen alapítható egyéni vállalkozással szemben az egyéni cég esetében, az „ügyvédkényszer” mellett, költséget jelentenek a cégbírósági bejegyzés szokásos eljárási költségtételei. A cég bejegyzésének közzétételi díja 14 ezer forint, az eljárási illetéke 30 ezer forint. Az egyéni cég adataiban bekövetkezett változásbejegyzés közzétételének díja 7 ezer, eljárási illetéke 15 ezer forint.

Felelősség szempontjából a korlátlan felelősségű egyéni cég tehát inkább az egyéni vállalkozáshoz, míg a korlátozott felelősségű egyéni cég az egyszemélyes kft-hez áll közel. A törvény egyébként lehetőséget biztosít arra, hogy az egyéni cég bármikor gazdasági társasággá (így akár egyszemélyes Kft-vé) alakuljon át.

A formálisan akár egy forinttal is alapítható egyéni cégekre a tőkeminimum hiánya miatt az új törvényben szigorú hitelezővédelmi szabályok vonatkoznak. A jogszabály előírja például, hogy fizetésképtelenség esetén a tag a hitelezői érdekeknek megfelelően köteles eljárni. Ugyanakkor ennek elmulasztásához a jogszabály nem rendel szankciót.

Jogtörő

Változások a lakossági hitelezésben

Nem kedvez a következő időszak a lakossági hitelezésnek. Ezentúl olyan korlátokkal kell megküzdeniük a hitelfelvevőknek, amelyek jelentősen megnehezítik majd a dolgukat. A március 1-ével hatályba lépett, 361/2009. számú kormányrendelet a természetes személy hitelfelvevők további eladósodását igyekszik akadályozni, miközben a társadalom egyre újabb rétegeit zárja ki a hitelezhetőségi körből. Az új szabályozás alapján a kevés jövedelműek, illetve a kistelepülésen élők is rosszabb helyzetbe kerülhetnek a „hitelezési ranglistán”, és a jövőben a hitelképesség vizsgálata is szigorúbbá válik.

A kormányrendeletben meghatározzák a fedezet és a maximálisan nyújtható hitel összegének arányát. A jogszabály teljesen nyilvánvalóan elsősorban a forint és euró alapú hiteleket népszerűsíti, mivel ezek felvétele esetén kínálja a legkedvezőbb hitelfeltételeket.

Az ingatlan jelzáloghitel felvételénél (forint hitel esetén) a hitel összege nem haladhatja meg a fedezetül felajánlott ingatlan forgalmi értékének a 75 százalékát, pénzügyi lízingnél a 80 százalékát. Az euró alapú hiteleknél ez az iménti arány legfeljebb 60, pénzügyi lízingnél 65 százalék lehet.

A gépjárművásárlásra nyújtott hiteleknél a finanszírozási arány az ingatlanhiteleknél leírtak szerint alakul. Különbség azonban az eddig feltételekhez képest, hogy ezentúl maximum 7 évre lehet részletre vagy lízingben személygépkocsit vásárolni.

A kormányrendelet rendelkezik a hitelképesség vizsgálatról is. 2010. június 11. napjától nem lesz elegendő hitel felvételéhez a fedezeti ingatlan, saját erőre is mindenképpen szükség lesz. Ennek arányát az egyes pénzintézetek saját üzletpolitikájuk szerint, maguk határozzák meg, de a saját erő általában nem lehet kevesebb az ingatlan (vagy személygépkocsi) vételárának 20 százalékánál.

A hitelnyújtóknak ezentúl arról is gondoskodniuk kell, hogy az ügyfelek már a kölcsönkérelem benyújtásakor kézhez kapják a „Túlzott eladósodottság kockázatairól” szóló tájékoztatót. A kormányrendeletben foglaltak betartását a későbbiekben a felügyelő hatóság, a PSZÁF rendszeresen ellenőrizni fogja.

Valószínűleg nem ez a jogszabály fogja kihúzni a hitelpiacot a válságtól. Már csak azért sem, mert kifejezetten szűkebb lesz a hitelképes ügyfelek köre a természetes személyek között. Az azonban biztos, hogy sokkal kevesebb család kerül majd kellemetlen helyzetbe a részletfizetések elmulasztása miatt. Ilyen szigorú feltételekkel csak kevesen engedhetik majd meg maguknak saját otthon teremtését. Nem ez a célja az új szabályozásnak, legfőbb következménye mégis ez lesz.

Most már csak az a kérdés, hogy a hitelképesség megszerzéséig is: hol éljenek, hol lakjanak az emberek? De ez már nem jogi kérdés.

Jogtörő

"Közüzemi kódex" a fogyasztók védelmében

Nincs ember ma Magyarországon, akit valamilyen formában ne érintenének a közüzemi számlákkal kapcsolatos zavarok. Beleértve a csecsemőket is. Még ha helyettük a szüleik küzdenek is a nem egyszer teljesen egyoldalú szerződési feltételekkel. Mert a közművek szolgáltatóival polgári jogi jogviszony jön létre, amikor aláírjuk a szolgáltatás igénybevételéről szóló "nyomtatványokat". Amelyek így nem egyszerűen kitöltendő papírok, hanem a két fél által tett egybehangzó akaratnyilatkozatok. Vagyis szerződések.

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szabályozza a szerződéses jogviszonyt. Külön rendelkezései szólnak az általános szerződési feltételekről. Ilyenek például a bankok, a biztosítók, a telefontársaságok szerződései. S ez a villany, a gáz igénybevételének jogi kerete is. A Ptk. elvileg kizárja az erőfölénnyel való visszaélést ezekben a jogviszonyokban, az élet azonban sajnos képes "átírni" a jogot. A szolgáltató olyan formájú és szerkezetű számlát küld az ügyfelének, amit az egyetemi diplomával is képtelen értelmezni. Ha azonban nem fizet határidőre, akkor simán kikapcsolja a szolgáltatást. És persze csak búsás "költségtérítésért" állítja azt vissza. Az ügyfélnek ebben a helyzetben egyetlen joga és kötelessége marad: fizetni, minden körülmények között. Gáz és főként villany nélkül egyszerűen nem működik a háztartás. Ezért olyan fontos, hogy a közüzemi szolgáltatókkal szemben különösen erős védelmet kapjanak a fogyasztók.

Április elején un. közüzemi kódex bevezetését határozta el a Kormány. Ennek megfelelően egyszerűsödnek a gáz-, illetve a villanyszámlák, egységesebbé válik a számlák szerkezete, s amennyiben a fogyasztó kéri, a szolgáltató köteles lesz elektronikus számlát kibocsátani. Hogy a fogyasztók megértsék a jelenleg még rendkívül bonyolult számlákat, a jövőben a számla első oldala csak a fogyasztó adatait és a számla értékét tartalmazza majd, további információk pedig a hátoldalon, illetve a szolgáltató honlapján lesznek elérhetőek.

A dokumentum egyebek között azt is tartalmazza, hogy a fogyasztó beadványára a szolgáltató 15 napon belül köteles lesz érdemi választ adni. Ugyancsak üdvözlendő, hogy a tartozás miatt kikapcsolt szolgáltatást a számla kifizetését követő két napon belül vissza kell kapcsolni. Ez hatékonyabb munkára ösztönözheti a szolgáltatókat. Ha a szolgáltató egy napot csúszik a visszakapcsolással, köteles a fogyasztónak kötbérként kifizetni a visszakapcsolási díj felét, két napos vagy annál hosszabb csúszás estén pedig a teljes összeget

A szolgáltatóváltás szabályait, valamint a kapcsolódó szolgáltatásokat – például a mérő felszerelésének árát – is újra szabályozzák.

A kormány határozatában pontosította a szolgáltató-váltás szabályait is. Ezentúl a szolgáltatók nem húzhatják el hónapokig a jogviszony megszüntetését, illetve az ügyfél "átadását" a másik, hasonló szolgáltatást nyújtó piaci szereplőnek.

A változások közé tartozik, hogy a jövőben a szolgáltatóknak az üzletszabályzatban kötelező lesz meghatározni például, hogy mennyibe kerül egy óra felszerelésének, illetve visszakapcsolásának díja. Az üzletszabályzatot, ahogy eddig is, a szerződés aláírásakor át kell adni az ügyfélnek.

Ezek a legfontosabb változások, amelyek legkésőbb az év végén hatályba lépnek majd. A félév türelmi idő azért szükséges, hogy elegendő idejük legyen a közmű szolgáltatóknak az átállásra, illetve felkészülhessenek ügyfélszolgálati irodáikban az új szabályok betartására. Persze, ősrégi elv: minden szabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ez azonban nem akadálya annak, hogy az erre létrehozott közintézmények, mint például a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségek eleget tegyenek törvényi kötelezettségeiknek és intézkedéseikkel rákényszerítsék a piacon a szolgáltatókat a szabályok betartására. Különösen, hogy most már legalább formálisan verseny van a közmű szolgáltatók között is. Elvileg tehát maga az ügyfél dönt: melyik szolgáltatónál szeretné elkölteni a pénzét, amit villanyra, gázra szán. Ha az ügyfelek ezzel a hozzáállással kezelik ezeket a szerződéseiket, határozottan jobb pozícióban lesznek a szolgáltatókkal szemben. A Polgári Törvénykönyv ugyanis azt mondja ki: a szerződés két (vagy több) fél egybehangzó akaratnyilatkozata. Nem pedig a közmű szolgáltató egyszemélyes ügylete.

Jogtörő

Az információs önrendelkezés joga

A magyarországi adatvédelem az információs önrendelkezési jog védelme alapján áll. Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. A másik alapvető garancia az adattovábbítás és az adatok nyilvánosságra hozásának korlátozása. A magyarországi Alkotmánybíróság szerint személyes adatot az érintetten és az eredeti adatfeldolgozón kívül csak akkor szabad harmadik személy számára hozzáférhetővé tenni, ha az adattovábbítást megengedő összes feltétel minden egyes adat esetén teljesül. Ez tehát azt is jelenti, hogy az adatkérőnek vagy konkrét törvényi felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a továbbított adatokat feldolgozhassa vagy pedig előzetesen meg kell szereznie az érintett beleegyezését. Ez utóbbi beleegyezésünket adjuk meg az internetes tartalomszolgáltatónak (lásd Facebook, Twitter, MySpace, IWIW stb.) amikor a regisztrációs feltételeket elfogadjuk, s a Beállítások menüpontban az egyes publicitási szinteket meghatározzuk. De nem adunk ezekkel a beállításokkal felhatalmazást a tartalomszolgáltatónak arra, hogy az adatainkat tovább adja másik hasonló szolgáltató(k)nak. Mint például a Twitter teszi, amikor hozzáférhetővé teszi a Google keresői számára a felhasználói tweet-jeit. A felhasználók pedig ma már az esetek többségében saját nevükkel jegyzik gondolataikat a virtuális térben. Hiszen saját maguk által választott szűkebb (hír)csoportjaikba jórészt személyes ismeretségek, szakmai szövetségek, (munka)érdekközösségek szerint szerveződnek. Miért ne vállalnák hát valós identitásukkal a kommunikációt? Ami azonban így nyilvánosságra kerül, akár súlyos következményekkel is járhat a posztolóra nézve. Gondoljunk csak a nagy mobilszolgáltató munkatársával történtekre a közelmúltból. Egy szerencsétlenül megfogalmazott tweet miatt elveszítette az állását, a cég pedig a döntés miatt több ezer felháborodott internet rajongó rosszalló véleményét volt kénytelen elviselni az interneten. Az erkölcsi kára mérhetetlen. Vajon akkor is ilyen súlyos következményei lettek volna annak a bizonyos bejegyzésnek, ha más internetes oldalak a szoftvereikkel nem szemlézik a Twitter csiripeket, hanem azok csak és kizárólag a követőihez jutnak el, ahogy annak eredetileg lennie kell volna a weboldal által ígértek szerint? Felmerül a kérdés, hogy mi értelme van így a követők rendszerének azon a weboldalon, ha végül bárki láthatja bárki bejegyzését a weben? A magyarországi információs önrendelkezési jog szempontjából nézve ez a helyzet súlyos jogsértés, hacsak a felhasználó nem járult hozzá előzetesen a hozzászólásai teljes nyilvánosságához. Az ilyen hozzájárulásokat, a Beállításokon kívül, a Felhasználói szabályzatban vagy egyenesen az Általános Szerződési Feltételekben kénytelenek elfogadni az internetezők. A Twitter esetén például semmi nem figyelmeztette a rendszeren belül a már regisztrált felhasználókat arra, hogy ez év január végétől milyen üzleti megállapodást kötöttek a tulajdonosok a Google-val. De nincs ez másként a többi hasonló tartalomszolgáltatóval sem. Az üzleti döntéseiket többnyire csak utólag, a sajtó útján közlik felhasználóikkal. Mondanám, hogy ügyfeleikkel, de éppen ez a lényeg: hogy a felhasználóikat nem tekintik ügyfeleiknek, hiszen azok az esetek döntő többségében nem fizetnek nekik, mert free szolgáltatásokról van szó. Miközben a világot behálózó közösségi oldalak üzleti modelljének éppen ez a lényege: a nagy felhasználó szám. Minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb az oldal piaci értéke, annál több pénzt lehet érte kapni, amikor a felhasználók személyes adataival együtt eladják a vállalkozást más tőkéseknek. Ezeknek az összefüggéseknek a része minden felhasználó, állampolgárságtól, nemzetiségtől, földrajzi helytől függetlenül, aki megosztja személyes adatait, családi- és munkahelyi kapcsolatait, fotóját, gondolatait, álmait, jó- és rossz kedvét a többiekkel ezeken a közösségi oldalakon. Mi is, innen Magyarországról. Mégsem jelenti ez azt, hogy az információs önrendelkezési jogunk véget érne az országhatároknál. Sőt. De ez egy másik történet.

Jogtörő

Az internet- és a verseny szabadsága

Vajon lehet-e az internet semleges, ha a világ negyedik legjövedelmezőbb ipara épül rá? Amerikai fogyasztóvédő és jogvédő szervezetek, szövetségben az amerikai hírközlési szabályozó szervezettel (Federation Communications Comission,FCC) egy ideje bírósági perekben próbálják elérni, hogy a távközlési szolgáltatók ne korlátozhassák saját hatáskörben bizonyos tartalmak továbbítását a felhasználókhoz. Érveik szerint ugyanis ezzel egyrészt akadályozzák a szabad versenyt a digitális ipar vállalkozásai között, másrészt olyan hatáskört gyakorolnak, amely valójában csak magát az FCC-t, mint szabályozó hatóságot illetné meg. Megfelelő törvényi felhatalmazással, természetesen. Most azonban precedens értékű ítélet született egy ügyben, ami kihatással lehet a világ legnagyobb internet tartalom szolgáltatóinak piaci fejlesztéseire is. Történt, hogy Észak-Amerika legnagyobb kábelszolgáltatója egyoldalú döntésével korlátozott bizonyos internetes forgalomtípusokat, melyek jellemzően torrent alkalmazásokhoz köthetők. Ezt kifogásolta keresetlevelében a fogyasztóvédőkkel összefogva az FCC. A szolgáltató a perben alapvetően azzal érvelt, hogy a peer-to-peer forgalom aránytalan terhet ró a hálózatra. Mindemellett még eljárási hibákat is fölhoztak a keresettel szemben benyújtott ellentmondásukban. A pár napja született bírósági ítélet elutasította a fogyasztóvédők és az FCC keresetét az egyoldalú korlátozással szemben. Ezt az amerikai szakmai közvélemény az internet semlegessége elleni támadásnak értékelte, s azonnali törvénymódosítást javasolt. Ez eddig egy tipikus amerikai üzleti játszma, amelyet dominánsan jogi eszközökkel vívnak, nem kis politikai hátszéllel. De mivel maga a probléma globálisan is fennáll, nem lehet eltekinteni a következményei tovább gondolásától. Nem is csak az amerikai piacot tekintve. Már csak azért sem, mert a piaci szereplőket - közöttük a keresleti oldalon maguk a felhasználók is ott vannak! - nagyon is érdekli, hogy kik és milyen szempontok szerint döntenek netán helyettük arról, hogy egy szolgáltatás elérhető legyen vagy sem. Európában tipikus példája ennek a dilemmának a Google esete. Európai távközlési cégek ugyanis összefogtak annak érdekében, hogy a különösen nagy forgalmat generáló Google-szolgáltatások után az amerikai cég komoly összegeket fizessen a hálózatokat üzemeltetőknek. Olyan lenne ez, mint egyfajta autópálya-használati díj. És van is az érvelésben logika. A távközlési szolgáltatók kiépítik a virtuális "sztrádákat", a Google és a hozzá hasonló tartalomszolgáltatók, mint például a világon piacvezető videomegosztó, a Youtube viszont csak használja azt a szolgáltatásai eljuttatására a fogyasztóihoz, de nem fizet ezért a közműért. Ezen közben valóban extra bevételeket ér el. Pedig az józan paraszti ésszel is belátható, hogy más nagyságrendű internet infrastruktúra szükséges a videómegosztók, illetve a 3-400 millió regisztrált taggal bíró közösségi oldalak számára, és más szükséges az elektronikus ügyintézéshez, a levelezéshez, az on-line hírek böngészéséhez. Mondhatnánk: fizetnek a felhasználók az internetszolgáltatóiknak. Csakhogy ezek a bevételek Európában, az ezer darabra szabdalt európai távközlési piacon nem adódnak össze olyan nagyságrendben, hogy az kompenzálná az infokommunikációs infrastruktúra befektetéseinek költségeit, állítják a nagy európai távközlési szolgáltatók. Ráadásul az Unió, un. hatósági áraival, egyfolytában arra szorítja a távközlési szolgáltatókat, hogy csökkentsék az internetes díjtételeiket. Ezért gondolják azt, hogy valamilyen "sztráda-díj" címén ezekhez a költségekhez a globális tartalomszolgáltatóknak is hozzá kellene járulniuk. Ez Európában is üzleti kérdés, amelyet most jogi eszközökkel szeretnének megoldani. Jó kis dilemma elé állítva ezzel az Európai Unió bürokratáit. Az Európai Unióban ugyanis alapvető a verseny szabadsága melletti elkötelezettség. Ezt a szabadságot az unió "törvényeivel" is védik, nem egy esetben szemben a tagországok belső jogával is. Magyarország különösen sokat tudna erről mesélni. De akkor hogyan korlátozhatná az Unió jogi eszközökkel a Google és a hozzá hasonlók európai üzleti fejlesztését? Arról nem is beszélve, hogy ebben az összefüggésben az internet semlegessége legfeljebb akkor kerülhetne veszélybe, ha ezek a globális tartalomszolgáltatók kezdenék el korlátozni szolgáltatásaikat bizonyos földrészekre, bizonyos országokba, bizonyos piacokra. Ez biztosan az, amivel szemben fel kellene lépnie az Uniónak a felhasználók érdekében. A jelen helyzetben azonban ez a fellépés a Google-val szemben nem több, mint egy regionális, valamint az amerikai (globális?) tőke harca egymással szemben. Most éppen a digitális iparban. Ebben a játszmában a jog(szerűség) megint nem cél, hanem csupán eszköz.

Jogtörő

Adatvédelem, joghatóság

Adatvédelmi problémák, megkérdőjelezhető szerződési feltételek, joghatósági problémák. Néhány azok közül, amelyek a leginkább foglalkoztatnák a közösségi média több millió magyarországi felhasználóját, feltéve, ha ismernék ezeknek a jogi vonatkozásoknak a valódi súlyát. De többnyire nem ismerik. Azt írja a Facebook-on, a többi megszólalása szerint egyébként értelmes, kifejezetten sikeres, on-line vállalkozást futtató felhasználó, hogy nem érti ezt az adatvédelmi mizériát. Elveszi a személyi adatait a bank, a biztosító, fölírja a rendőr. A Facebook is nyilvántartja azokat. Mi itt a probléma? A probléma a törvényes keretek, a személyes hozzájárulás és az adatkezelési eljárás mikéntjében keresendő. A joghatóságról nem is beszélve, ha netán jogsértésre kerülne sor. Mindjárt az első probléma, hogy nem mondhatom az egyén helyett: állampolgár, mert ugyan melyik ország állampolgárának az érdekeit védi adatvédelmi szabályzatával a Facebook, amely majdnem az összes ENSZ-tagállamból tudhat magáénak felhasználókat? Ahány ország, annyi adatvédelmi jogszabály. Már ahol van ilyen. Magyarországon van, ha többször módosították is. Az 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról. E törvénynek már az 1. § (1) bekezdése így fogalmaz: "E törvény célja annak biztosítása, hogy személyes adatával mindenki maga rendelkezzen." Mármint azon a földrajzi területen, amelyen a jogalkalmazónak arra joghatósága van. Vagyis ez esetben Magyarország területén. Mi van akkor azonban, ha külföldi szolgáltató internetes oldalán kommunikál valaki? Vajon valóban saját maga rendelkezik személyes adataival a felhasználó, ha beregisztrál például a Twitter oldalára, ott különböző bejegyzéseket tesz az üzenőfalára, amit aztán pillanatokon belül sok másik oldalon láthat viszont? Gondoljunk csak a Twitter és a Facebook közötti átjárásra vagy a Google keresőjére. Mivel a Google keresője befogja ezeket a posztokat, az bárki számára azonnal publikussá válik. Nem csak azok olvashatják tehát, akiknek azt a gondolatot szánta, hanem gyakorlatilag a földgolyón bárki, aki internetet használ. De leginkább a szomszédja, a főnöke, a gyereke, az apja és a haragosa. Vagyis bárki olyan is, akit nem feltétlenül szeretett volna beavatni a gondolataiba. Így hiába állíthatja be tehát az egyes kommunikációs szinteket az oldalán. A Google keresője révén rögvest széles körben nyilvánossá válnak a közlései. Álságos tehát a magyarázat a beállítások lehetőségéről. Pedig olyan szépen belefogalmazzák ezt az Általános Szerződési Feltételekbe ezek az oldalak. És a felhasználó, alaposabb megfontolás nélkül, simán beikszel vagy kipipál, mert mi mást is tehetne? Különben nem használhatja az információs világnak eme valóban jótékony eszközeit, csatornáit. Csakhogy az ezeket a közösségi oldalakat üzemeltető vállalatok mind tőlünk távoli, idegen országban működnek, a szerverek, amelyek a gondolatainkat rögzítik, illetve továbbítják, nem Magyarország területén vannak. A jelenleg érvényes nemzetközi megállapodások szerint a jogvitás ügyekben joghatóságra a szerver fellelésének (földrajzi) helyén hatályos jog szerint van mód. Ez az esetek többségében az Egyesült Államok. Próbálta már valaki innen, Magyarországról, amerikai bíróság előtt valamilyen jogát érvényesíteni? Elég csak az ismert szélsőjobboldali internetes portál jogsértéseire gondolni. Már szinte a teljes magyarországi bírói kar nevét, lakcímét és telefonszámát közzé tették az oldalukon, és még mindig csak bürokratikus jegyzékváltásoknál tartott az ügy az amerikai hatóságokkal. Magyarországnak semmilyen joghatósága nincs arra, hogy leszedessen a mi törvényeink szerint jogsértő tartalmat egy amerikai szerverről. A Twitter San Francisco-i vállalat, a Facebook, a MySpace szintúgy az amerikai kontinensen található. A Google is. Vajon mekkora kockázatot hajlandóak a felhasználók vállalni a személyes adataikkal, azért, hogy ne maradjanak le az információs világ robbanásáról? És vajon megéri-e ez az ár?

Jogtörő

A fájlcserélőkről

A fájlcsere története sokban hasonlít az internetére. Nem csak a műszaki paramétereit illetően, sokkal inkább a lényegét tekintve. Megjelenik az internet és beépül a mindennapjainkba, átírja a legtöbb kommunikációs szabályt, megváltoztatja az üzleti folyamatokat, új értékesítési formákat vezet be, egyszóval fenekestől felforgatja az életünket. Persze, hogy felvet jogi problémákat is, de azok hellyel-közzel kezelhetőek az általános polgári jogi szabályok keretei között. Ami pedig nem, arra idővel speciális szabályokat hoznak a törvényalkotók. Mint például a személyes adatok kezelésére, az elektronikus kereskedelemre vonatkozó törvények. Valahogy működik a rendszer. A fájlcserélők ügye azonban mintha megoldhatatlan lenne. Legfőképpen azért, mert maguk a zene- és filmkiadók sem tudnak mit kezdeni a jelenséggel. Pedig a megoldás kulcsa náluk van. Ha végre tudomásul vennék, hogy megváltozott a világ, megváltoztak a technikai feltételek s azokhoz nekik is alkalmazkodniuk kell, viszonylag simán megoldást lehetne találni a problémára.

Kezdetben volt a mozigépész, aki megkapta a celluloid szalagot, befűzte a gépbe és indulhatott a vetítés. Aztán jöttek a videotékák a jelöletlen VHS szalagokkal, amelyeket simán másolhattak a filmbolondok és az új videoipari kisvállalkozók. Közülük nem egy egészen nagy vállalkozó lett a videofilmekből. Mint Fenyő János, a Vico birodalom felépítője. Fenyő Jánost és cégeit majdnem egy évtizedig perelték a hollywood-i jogtulajdonosok, mert úgy vélték, a jogdíjak megfizetése nélkül másolta és terítette a nagy amerikai filmek video kópiáit. Aztán megjelent a polgári életben az internet és vele a filmcserék. Először csak a trailerek, aztán az ilyen-olyan módon megszerzett master szalagok, majd a kész filmek, még jóval a bemutató előtt. Ekkor már sportot űzött az internetes világ egy része abból, hogy egy mozifilm előbb jelenjen meg a virtuális térben tömegesen, mint egyetlen kópiája a filmszínházakban. Aztán már nem is csak egymásnak, baráti alapon küldözgették a filmeket, hanem meg is osztották egymással. Eleinte a Moszkva téren vagy a PECSA előtt, CD-n. Aztán már csak annak a webhelynek a címét és szuper titkos jelszavát adták tovább, ahonnan a vágyott film vagy zene letölthető volt. Ki akarta volna ezek után megvenni akár a legnagyobb világsztár jó hangminőségű zenei CD-jét vagy a legújabb Oscar-díjas film kiváló kópiáját, ha a piacihoz képest negyedáron, sőt baráti alapon vagy bartelben is hozzájuthatott? Így alakultak ki a torrent közösségek. Hozzájuk tartozni sikk és érdek. És manapság már egyre inkább veszély is. Mert a film és zenei termékek jogosulatlan letöltése a szerzői jogok megsértése, ami komoly szankciókkal jár. A szerzői jogi törvény ebben egyértelmű. S a szerzői jogvédők aktivitása is okot ad az óvatosságra ezt a tevékenységet illetően. Valami miatt mégis mintha elfogadottá vált volna az emberek körében a fájlcserélés. A www.atvugyvedje.hu weboldal friss közvélemény kutatása szerint a válaszadók 88,6 százaléka szokott videókat letölteni a netről, mert a tilalmat jogtalannak találja. Ezen pedig - ha nem is reprezentatív az eredmény - el kell gondolkodni. Leginkább a jogtulajdonosoknak. Mert a kiadók valószínűleg vesztésre ítélt háborút vívnak. A technika olyan kifinomult és olyan biztonságos a jogsértők védelmét illetően, hogy aligha nyerhetnek velük szemben. Ma azt kell mondanunk, mindaddig lesznek fájlcserélő oldalak, ameddig reális feltételeket nem kínálnak a felhasználóknak a jogtulajdonosok az interneten a filmekhez és zenékhez való hozzáférésre. A folyamatot legfeljebb akadályozni vagy lassítani lehet a svéd torrentekkel szembenihez hasonló jogi hadjáratokkal. Csatákat nyerhetnek a jogtulajdonosok és a jogvédők ezek során, de a háború győzelme biztosan nem az övék.

Jogtörő

Az új Polgári Törvénykönyv

A történelmi pillanat elmúlt, maradt a valóság: az Országgyűlés elfogadta az új Polgári Törvénykönyvet. Ha a(z) (új) törvényhozók (is)tartják magukat az eredeti szándékokhoz, akkor ez év május 15-én hatályba lép a kódex. Hogy szükség volt rá, azt aligha vitatná bárki a közéletben. Hogy erre volt-e szükség, az már más kérdés. Vannak támogatói és ellenzői is, szép számmal. Én személy szerint elfogult vagyok a régi (még hatályos) Polgári Törvénykönyvvel, amely Vékás Lajos professzor úr, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara egyetemi tanárának a nevéhez kötődik. Azt tanultam öt éven át, részben tőle is, a jogi egyetemen. Bizonyos személyes okoknál fogva nem nagyon van olyan szava, amit ne tudnék fejből. S most újat kell tanulni. Meglehet, valami egészen újból kell záróvizsgát tenni. Alapjában véve nem baj, ha valami, amit amúgy megszoktunk, megváltozik. Főként, ha előnyére. Az új Ptk. nyelvezete érthető, fordulatai viszonylag simán értelmezhetőek, ami azért nem elhanyagolható szempont a mindennapi viszonyainkat meghatározó jogszabály esetén. Hiszen ha az állampolgárok nem értik a törvény szövegét, akkor már régen rossz. A törvény szelleméről nem is beszélve. Vannak előnyei ennek a polgári jogi koncepciónak. Megpróbál alkalmazkodni a jelenlegi világhoz. Az új élethelyzeteinkhez, a gazdasági, üzleti realitásokhoz s nem kis részt az Európai Unió által meghatározott polgári jogi normákhoz. Ez hellyel-közzel sikerül is, habár az már most látszik a szövegezéséből, hogy az élet pillanatok alatt "lefutja" majd. Ha máris nem tette azt. Mindenesetre a kereteket biztosítja az eredményes gazdasági tevékenységhez az új Ptk., s ez jó!

Magánviszonyainkban pedig kifejezetten előnyös változásokat vezet be. A legfontosabb, hogy az eddigiekhez képest beépíti magába, a Polgári Törvénykönyvbe a családjog részletszabályait is. Önálló könyvben foglalkozik mindazon viszonyokkal, amelyek a társadalom legkisebb egysége, a család körében a személyekkel előfordulhatnak. Legalábbis megpróbálja számba venni ezeket. Én legalább ilyen fontosnak és figyelemre érdemesnek tartom a személyhez fűződő jogok részt. Ezzel a témával ezen a fórumon is kiemelten foglalkozunk majd a következőkben, éppen mert olyan ez a terület mind a közéletünkben, mind pedig a médiában, mint a senki földje. Politikai szerveződések, közszereplők, magánszemélyek és egyes újságtermékek, illetve médiumok úgy garázdálkodnak magánemberek életében, viszonyaiban, mintha személyiségi jogi védelmi határokról soha nem hallottak volna. Az ember személyiségi jogait (is) tiszteletben kell tartani, minden körülmények között. És legalább feltételezni a jóhiszeműséget. Az új Polgári Törvénykönyv erről is szól, ennek a törvényhozói szándéknak is kiemelten nyomatékot ad. Hogy mindenki jól értse.

Habár igaz, minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Azt csak remélni lehet, hogy ha majd széles ismeretterjesztő tevékenységet követően megismerik az állampolgárok, magukénak érzik azt, hiszen róluk, rólunk szól minden sora. Az igazságszolgáltatásról ennek kapcsán nincs mit szólni. Akár róluk, akár rólunk, állampolgárokról legyen is szó, ez bizalmi kérdés.

Jogtörő

Köszönet Vékás Lajos professzor úrnak!

Bizonyos szempontból történelmi a hétfői parlamenti döntés, amennyiben elfogadta az új Polgári Törvénykönyvet. Történelmi annyiból, hogy egy igen hosszú és ellentmondásos szakasz lezárult a magyar polgári jog történetében. Az 1959. évi IV. törvény immár hatályát veszti 2010. május 15-én, amikor hatályba lép a sok viszontagság után végre elfogadott új Ptk. Számomra most nem is az a fontos, hogy milyen az új, sokkal inkább az, hogy mi volt, mit jelentett a régi. Egy törvényt, amit ugyan menet közben többször módosítottak, de ami felfogásában, szemléletében és legfőbb struktúrájában túlélt évtizedeket. Az 1978. évi módosítása volt a legátfogóbb, legmodernebb az 1959. évi megalkotása óta. Ez a munka egy akkor fiatal jogász oktató nevéhez kötődik. Úgy hívják: Dr. Vékás Lajos. Úgy gondolom, hogy amikor elbúcsuzunk a régi Ptk.-tól, nem tehetjük ezt a nélkül, hogy meg ne meghajtanánk a fejünket Vékás Lajos professzor úr előtt! Olyan Ptk-t alkotott harminc évvel ezelőtt, ami mint jogászi produktum, a gyakorlatban képes volt kiállni 30 év próbáját. Közben politikai kurzusok jöttek, mentek, de volt a jogszolgáltatásban egy etalon, ami lehetővé tette, hogy azért működjön a társadalom. E nélkül a törvény nélkül - kis túlzással mondhatom - levegőt sem vehetnénk országunkban. Köszönet illeti érte Vékás Lajos professzor urat!

Jogtörő
(Eredeti bejegyzés: 2009. szeptember 25.)